Délmagyar logó

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 20°C Még több cikk.

60 éve végzett az utolsó osztály a vásárhelyi lánypolgáriban

Hódmezővásárhely - Hatvan éve végzett a vásárhelyi leány polgáriban az utolsó osztály, az összevont A és B. A gyémánttalálkozót szombaton tartották, tizenhatan vettek részt rajta – annak idején hatvanketten kaptak bizonyítványt.
A lányokat szigorúan nevelték, és az életre tanították: kézimunkáztak, kenyeret is sütöttek. Kiderült, milyen kicsi a világ: egyikük a gyorskorcsolyás olimpikon, Lajtos Szandra nagymamája.

– Hazaérkeztünk, lányok! – mondta Swégel Rozália a vele utazó Szenti Margitnak, Beder Ilonának és Molnár Margitnak, amikor a Szegedről indult busz begördült Vásárhelyre. Pár perces séta következett az osztálytalálkozó helyszínéig, az Öszöm-iszom étteremig, közben meséltek. – Annak ellenére szép emlékeket őrzök az iskoláról, hogy nagy volt a szigorúság, fegyelemre neveltek, nem hordhattunk selyemharisnyát és magas sarkú cipőt sem, de volt egyenruhánk. Jó szívvel gondolunk minden tanárra – közölte Beder Ilona.

Randi a hátsó kapunál

Géczi Etelka Pomázról érkezett az osztálytalálkozóra, és kiemelte: a polgári iskola nagyon jó alapokat adott tudásban, és emberileg is. Olyan tanár-diák kapcsolat alakult ki, amely valóban egy életre szólt. Többek között a Pénzügyminisztériumban és a tervhivatalban is dolgozott felelős beosztásban, de nem felejti a vásárhelyi időket – és a srácokat sem. Ő említette, hogy a hátsó kapunál volt a randevúk helye, ott találkoztak – a szünetekben – a gimnazista fiúkkal.

Annak idején az elemi után következett a polgári iskola, ami a felső tagozatnak felelt meg. Vásárhelyen 1947-ben végzett az utolsó osztály, az összevont A és B, hatvanketten kaptak bizonyítványt. Sokan már nem lehettek ott szombaton az egykori sulihoz – a mai Agrárcentrumhoz – közel fekvő vendéglőben, a gyémánttalálkozón. Tizenhatan jöttek el.

– Itt születtem, sokáig itt éltem, harmincnégy év sándorfalvi élet után 1991 óta vagyok szegedi – sorolta Swégel Rozália, aki „civilben" a gyorskorcsolyás olimpikon, Lajtos Szandra nagymamája. – Az életre is neveltek, kézimunkáztunk, kenyeret is sütöttünk. Imádtam a tornát, a sportot, az egyik versenyre magas lázzal is kiszöktem, anyukám hiába keresett, nem talált, a többiek bújtattak.

A világháború is beleszólt az életükbe, a legtöbb családi ház udvarán bunkerek épültek, a fiú- és a lánypolgári kórházként üzemelt, addig a lányokat a Damjanich utcába költöztették. Ezt már az egykori iskolánál idézték fel. Keresztes Ida és Szenti Margit mellett a harmadik szervező, Asztalos Lídia pedig elmondta: igyekeztek mindenkit elérni, azokat is, akiket 2003-ban nem sikerült.

„Megismersz?" „Nézzétek, a Teri is eljött, ott van kint a biciklinél!" „Ezer éve nem láttalak!". Ölelések, koccintások. A mérleggyárból nyugdíjba ment Bordás Lídia a szép tornaversenyekre emlékezett, hasonlóan az elektromos kerekes székkel érkező Imre Sárához: – Nagyon szerettem sportolni és sohasem felejtem el azt, amikor Földeákra meghívták a tornacsapatunkat bemutatót tartani.

A pincérek sürögtek, forogtak, italok, kávék, étkek érkeztek az asztalokra, közben Szenti Margit, a kívülállónak, e sorok írójának magyarázott: – Nincs hivatalos program, négy éve volt, de akkor még velünk lehetett két tanárunk, Dékány Ida és Török Eszter, azóta elhunytak. Ezért nem csináltunk protokollt.

Azért kísérlet történt valami hasonlóra, hogy mindenki meséljen magáról – végül maradt a közvetlen diskurzus –, a protokollt Imre Sára „szavazta le" egy poénnal: – Csak a betegségeinkről tudnánk beszélni, az pedig kit érdekel?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megnyílt az 54. Vásárhelyi Őszi Tárlat

Hódmezővásárhely - A magyar minőség, a szépség és az igazság ünnepe az 54. Vásárhelyi Őszi Tárlat… Tovább olvasom