Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 21°C Még több cikk.

A régi és az új erők küzdelme

Hódmezővásárhely - Igencsak feszült volt már a vásárhelyi közélet 1989-ben, és ez rányomta a bélyegét a húsz évvel ezelőtti majálisra. Ez volt a második esztendő, amikor már nem állt dísztribün a Hód ABC előtt, és nem rendeztek felvonulást sem.
Nem bömbölték a hangszórók az évtizedeken át megszokott mozgalmi dalokat, senki sem köszöntötte a megafonokon keresztül a kiváló dolgozókat vagy a különféle versenyeken eredményeket elért pajtásokat, KISZ-es fiatalokat 1989. május elsején Vásárhelyen. A Népkertből is elmaradtak a tízezrek, csak egy-két ezren majálisoztak az esős, hideg, borongós idő és az ünnep megkopott tartalma miatt.

Pedig ez a nap a megszokott, ma is ismerős forgatókönyv szerint kezdődött, a vásárhelyieket a honvédségi fúvószenekar zenés ébresztője verte ki az ágyból. A majálist a Népkertben, a mai székely kapu közelében felállított színpadon Csizmadia Sándorné tanácselnök nyitotta meg. Ünnepi köszöntőjében többek közt azt mondta: Vásárhelyen 1892 óta ünneplik május elsejét, mindig más formában és más tartalommal.

Ezzel is utalt a megváltozott időkre, hiszen nem messze a színpadtól, a libáslány-szobor melletti sétányon sátrat állított magának a helyi közéletben akkor már egyre aktívabban fellépő Magyar Demokrata Fórum. Az MDF akkoriban minden lehetséges fórumon szorgalmazta, hogy távolítsák el a helyéről a szocializmust és a szovjet megszállást szimbolizáló Iván-szobrot, és kereszteljék át a Lenin teret. Az MDF sátra sokkal több érdeklődőt vonzott, mint a kirakodóvásár és a vurstli.

A Zalka-iskola diákjai a Lenin úton a klasszikus 1986-os felvonuláson. Egy év alatt kikopott az ünnepből. Fotó: Emlékpont
A Zalka-iskola diákjai a Lenin úton a klasszikus 1986-os felvonuláson. Egy év alatt kikopott az ünnepből. Fotó: Emlékpont

Az összegyűlt tömeg meghallgatta videofelvételről az MDF egyik alapítójának, Csurka Istvánnak és az 1956-os Nagy-budapesti Munkástanács elnökének, Rácz Sándornak a beszédét.

– Fejér Csaba festőművész adta kölcsön a videomagnót, ő volt az, aki a Wéber Viktor által kölcsönadott pónifogat kocsijának hátuljára felírta, hogy MDF – idézte fel a korabeli majálist Kószó Péter. Vásárhely mai alpolgármestere úgy emlékszik: amikor nagyobb tömeg gyűlt össze a sátor előtt, akkor jómaga vagy Grezsa Ferenc mondott egy rövid beszédet.

– Remegett a lábunk, mert nem szoktunk hozzá, hogy sok ember előtt szóljunk – tette hozzá Kószó Péter.

Csizmadia Sándorné, a város utolsó tanácselnöke úgy emlékszik, sátrat állítottak a Népkertben a város vállalatai is, oda várták dolgozóikat egy kis bográcsosra, virslire és sörre. Csizmadiáné úgy emlékszik, jó viszonyban állt az MDF akkori prominenseivel, így Kószó Péterrel, Fejér Csabával és másokkal is.

– Vezetőjük, Kovács Lajos többször is felkeresett, s amikor beszélgettünk, mindig megnyugtatott: ne féljek, bármi is történjék, nem lesz bántódásom – idézte fel a két évtizedes emlékeit az egykori városvezető.

A majálison más jele is volt a régi és az új erők akkor még bizonytalan kimenetelű vetélkedésének. A Hódgép ugyanis felvonultatta nagyágyúját, a Puli kisautót, amelyen a gyerekeket autóztatták. Az MDF pedig a már említtet pónifogattal sétakocsikáztatta a kicsiket. A emberek amúgy ezen az ünnepen dodzsemezhettek, óriáskerekezhettek, és együtt szólt a diszkózene és a lakodalmas rock.

Jelszavak és a valóság

Az átmeneti korról árulkodnak az 1988-as esztendő május elsejei jelszavai is. Már nem éltették a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságát, eltűnt a lenini útra történő utalás. Helyette a fővárosi ünnepségen a következők voltak olvashatók: „Nemzeti összefogással a demokratikus szocializmusért!, Valódi reformokkal nemzetünk felemelkedéséért!, Sokféleség a politikában, egység az érdekvédelemben!, Nyilvánosságot és közteherviselést!" Az MSZMP Központi Bizottsága egy héttel később rendezett ülésén pedig a pártállam fennállása óta először határozott úgy: lemond arról, hogy minisztereket jelöljön Németh Miklós kormányába. Az átmenet miniszterelnöke így teljesen szabad kezet kapott, kikkel kíván dolgozni.

Olvasóink írták

  • 5. samsung02 2009. május 04. 12:49
    „Nem gunyolodás volt .Lehet hogy te szerettél vonulni De ne feledd KÖTELEZŐ VOLT !!!”
  • 4. Én2 2009. május 04. 10:35
    „Szerintem nagyon jók voltak a május elsejék, akkor még nem utálták az emberek egymást, jót buliztak és ennyi volt, úgyhogy felesleges ez a kigúnyolás amit lj és csapata szervezett.”
  • 3. totya66 2009. május 02. 09:15
    „Hát kedves Ági lehet hogy nincs sok értelme, de azért akkor jó programok voltak 2-3 helyen is a városban, de például a mutatványosok és a lánchinta egész nap csúcsra volt járatva. Múltkor voltam Szegeden és meglepődve láttam hogy ott még van ilyesmi, bár tudom itt a rabszolgának nem jár a szórakozás. :(”
  • 2. qutya 2009. május 01. 10:39
    „A május elseje csak a hivatalokban ünnep és az iskolákban, meg egyes kereskedelmi egységben.
    A Növénytermesztésben az időjárás határozza meg a szabadságát. Aki jószággal foglalkozik, az nem mondhatja, hogy ma ne egyél Riska, mert ünnep van. Mióta pedig a piacgazdaság létezik, azóta nincs szabad szombat, vasárnap és túlóra pénz. Dolgozz mindig ugyan annyiért. Ha egyáltalán van hol. No ezt mindjárt elkezdik cáfolni. Erre csak annyi a mondandóm, hogy más a papír és más a valóság.”
  • 1. VásárhelyiÁgi 2009. május 01. 08:56
    „Nincs is sok értelme a szervezett, városi ünneplésnek!
    Május elseje a munka ünnepe.
    Ma az a kevéske ember, aki a hétköznapjait a munkahelyén dolgozza végig, a munkaszüneti napot az otthon elmaradt feladataira áldozza (, esetleg elmegy pecázni)!
    A nem aktív dolgozók meg mit ünnepeljenek?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Négyezer aláírást gyűjtöttek Vásárhelyen

Hódmezővásárhely - Egy hét alatt négyezren támogatták aláírásukkal a Fidesz büntető törvénykönyv… Tovább olvasom