Délmagyar logó

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 1°C | 8°C Még több cikk.

A szívében és vérében él a muzsika

Volt idő, amikor háromnapi zenéléssel megkereste egy lakodalom árát a mindszenti Rácz Árpád. A muzsikus családból származó pírmásnak ötévesen nyomta kezébe édesapja a hegedűt, s tizenhat évesen már saját zenekarában játszott. A helyi vendéglőkben naponta, estétől hajnalig húzta a nótákat. Bár hetvenhét éves, ujjai még ma is fürgén táncolnak a hangszer húrjain.
Rácz Árpádnak ötévesen nyomták kezébe a hegedűt. Fotó: Tésik Attila
„Akkor én most átöltözöm, mert mégsem hegedülhetek itthoni ruhában" – jegyezte meg a mindszenti prímás Rácz Árpád, s néhány perc múltán ahogy illik, fekete öltönyben, fehér ingben húzta a nótákat. A hetvenhét éves muzsikus ujjai villámgyorsan táncoltak a hangszeren, pedig Árpád bácsi állítása szerint egy kicsit ellustultak már. Ám ha valakinek a vérében van a muzsika, akkor a kor nem számít. Merthogy a roma zenésznek bizony a vérében van a dallam, no meg a szívében és a fülében. A roma prímás szerint ugyanis jól zenélni csakis így lehet.

– Ötévesen már édesapám a kezembe nyomta a hegedűt. Ő is, meg a nagyapám is muzsikus volt, s láttak bennem fantáziát. Hét testvérem van, de csak én lettem zenész. Tizennégy évesen édesapám zenekarában húztam, két évvel később viszont saját együttesemmel léptem fel – magyarázta Árpád bácsi, aki még a saját lakodalmán sem bírta ki, hogy ne hegedüljön egy kicsit.

A régi fotóalbumokban a zenekarról készült képek őrzik a szép napok emlékét. Merthogy Árpád bácsi szerint igazán szép évtizedeket tudhat maga mögött. Naponta ugyanis estétől hajnalig húzta a mindszenti vendéglőkben.

– A Kisvendéglőbe, aminek ma már híre-hamva sincs, tizenhét évig jártam, míg a Birka csárdában huszonöt évet töltöttem muzsikálással. A havi fizetésem mellett szép kis pluszjövedelemre is szert tettem. A vendégek egyre-másra kérték a nótákat, majd dugták a zsebembe a pénzt. Volt olyan este, hogy három hegedű is megtelt 10-20 forintosokkal, az pedig akkoriban jó pénznek számított. Karácsonykor, szilveszterkor, újévkor is dolgoztam, de három nap alatt annyit kerestem, hogy egy lakodalmat tudtam belőle tartani – idézte fel a prímás.
Persze még most is hívják lakodalmakba Árpád bácsit, de azért szerinte ma már más világ van. A fiatalok egyáltalán nem ismerik a nótákat, mondta.

– Egyszer az egyik helyi vendéglőben zenéltem, a fiatalok meg csak tátották a szájukat, hogy milyen muzsika ez. Persze az idősebb korosztállyal más a helyzet, nem győzöm teljesíteni a nótakéréseket – jegyezte meg a prímás, aki több száz nótát ismer. Gyűjteményében számos, már megsárgult, réges-régi kotta található. Persze Árpád bácsi ezeket nem igazán használja, hiszen fejből húzza a dalokat. Ugyanakkor nemcsak kottákat őrzi, hanem a hegedűket is nagyon szereti. Volt idő, amikor száz hangszert is magáénak tudhatott, de ma már csupán kettő van neki.

– Elajándékoztam vagy kérték, s eladtam őket. Némelyiket elkótyavetyéltem kis pénzért, de ezen már kár rágódni – tette hozzá. A mindszenti prímásnak kilenc gyermeke van, de közülük egyik sem foglalkozik muzsikálással. Bár – mint mondta – egyik fiát tanítgatta, de ő végül inkább a villanyszerelést választotta. Árpád bácsit viszont nem bántja, hogy nincs muzsikus örököse.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újabb telekosztást terveznek Vásárhelyen

A nagy érdeklődésre való tekintettel újabb ingyentelekosztást tervez a vásárhelyi önkormányzat. Most… Tovább olvasom