Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

A szívtájéki lövés tíz pontot ér

Petrecz Zsolt az őzet, a vaddisznót és az oroszlánt is szíven tudná lőni. A vásárhelyi postás két éve foglalkozik terepíjászattal, és természetesen nem élő, hanem speciális műanyagból készült állatfigurákra céloz. Most a szeptemberi világbajnokságra készül, s szorgalmasan gyakorolja a legtöbb pontot érő lövést.
Terepíjász, terepen. Zsolt a szeptemberi világbajnokságra készül. Fotó: Tésik Attila
Terepíjászat közben oroszlánra is vadászott már a vásárhelyi Petrecz Zsolt, akinek ezért nem kellett több ezer kilométert utaznia. A 27 éves, hivatása szerint postás fiatalember zsákmányai műanyagból készülnek, ám élethű másolatok. Zsolt két évvel ezelőtt kíváncsiságból csatalakozott a Hódmezővásárhelyi Terep- és Vadászíjász Sportegyesülethez.

– Egy bemutatón láttam íjászokat. Megtetszett, s úgy gondoltam, kipróbálom. A terepíjászatba kóstoltam bele, s itt le is ragadtam. Első versenyemen még az utolsók között voltam. Néhány hónap múlva viszont egyre jobb helyezést értem el, így másfél év alatt az országos bajnokságokon 15 alkalommal álltam a dobogó valamelyik fokán. Szerbiában egy nemzetközi versenyen a kategóriámban a legjobb eredményt értem el – mesélte Zsolt.

A vásárhelyi terepíjász most élete eddigi legfontosabb megmérettetésére készül. Szeptemberben Magyarországon rendezik meg a világbajnokságot. A Sopor-Ágfalván zajló versenyen a legjobbak mérik össze tudásukat: finnek, hollandok, dél-afrikaiak, németek. A pályán általában 50 méteres távolságból 28 célt, azaz műanyag állatot – őzet, vaddisznót, oroszlánt – kell eltalálni, persze egyáltalán nem mindegy, hogy hol. A legtöbb, vagyis 10 pont a szívtájékra célzott, halálos lövésért jár. Az állatok fajtájától függően nehezebb vagy könnyebb a dolga a terepíjásznak.

– Leginkább a magas és vékony vadakkal, például a mormotával gyűlik meg a bajom – árulta el Zsolt. Gyakorolni egyébként nem a műállatokon szoktak, mert ehhez túl drágák: az edzéseken céltáblákra lőnek.

Az íjászat amúgy sem mondható olcsó sportnak. Egy jó felszerelésnek bizony elkérik az árát: egy közepes kategóriájú íj 150 ezer forintba kerül, de a jobbak félmilliót érnek. A versenyekre való utazgatás is igen költséges. A vásárhelyi fiatalember szinte minden fizetését – amit postai alkalmazottként hírlapkihordással keres – az íjászatra költi. Most a világbajnokságra is össze kell szednie magát, hiszen saját zsebből kell finanszíroznia a versenyen való részvételét. A nehézségek ellenére azonban szorgalmasan gyakorol. Bár – mint elárulta – számára nem az eredmény a fontos, hanem az, hogy jól érezze magát. Persze azért nem tiltakozna az első hely ellen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Döbbenet és újra átélt múlt

A középiskolásoknak már csupán történelem, szüleiknek viszont maga az átélt valóság –… Tovább olvasom