Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

A teheneknek is muzsikált

Nyolcesztendősen a teheneket szórakoztatta citerajátékával a vásárhelyi Szakál László, aki ma népi iparművészként készíti ezt a hangszert. A szakma fogásait Tóbiás Lajostól tanulta meg, aki szerszámait és sablonjait is neki ajándékozta. Az annak idején lakodalmas zenészként is dolgozó mester eddig 11 különböző formájú hangszert készített.
Aprólékos munkával készíti a citerát Szakál László. Fotó: Tésik Attila
Szakál László vásárhelyi citerakészítő mester nyolcesztendős korában, 1960-ban kapta meg első citeráját, amelyet földműves édesapja készített számára. A hangszerrel a rárósi tanyavilágban lakó kisfiú tehénpásztorkodás közben gyakorolgatott.

– Az árokparton ülve ismerkedtem a citerával, miután édesapám megmutatott rajta néhány fogást. Nagy becsben tartom ezt a darabot, ma is mindig magammal viszem a vásárokra, hogy megmutassam, ezzel kezdtem – árulta el Szakál László. A hatvanas évek elején, amikor a televízió még ritkaságnak számított, a többség számára a szórakozást a citeraszó jelentette, mesélte. Ő maga iskolai ünnepségeken lépett fel rendszeresen. Kamaszkorában azonban szakított a hangszerrel, maga sem gondolta, hogy ez nem jelent végleges búcsút.

– A testvérem lakodalmában ugyanis a zenekar egyik tagja tangóharmonikán játszott, s én beleszerettem ennek a hangjába – mondta. – Addig rágtam a családom fülét, míg végül vettek nekem egyet. A tehenek ettől kezdve ennek a hangjára legeltek, s nem sok bajom volt velük.

Szakál Lászlót a harmonikázás tudományába Trungel István, a Kossuth szakközépiskola egykori zeneszerető szakrajztanára avatta be. Hamarosan különböző zenekarokban játszott, így Bene Ferencében, Zsedényi Sándoréban és „dalos" Kiss Imréében, főképp lakodalmakban.

– Az esztendők alatt olyan sok nótát megtanultam, hogy jó néhánynak már a címét sem tudom, csak játszom őket – tette hozzá. Szakál László hamarosan visszatért a citerázáshoz. Villanyszerelőnek tanult, de a porcelángyárban egy időben sofőrként dolgozott. Nos, a porcelános szakszervezetnek citerazenekara volt, ráadásul tagjai nem is akármilyen hangszereken játszottak.

– Itt szerettem bele a sándorfalvi citerába, de annyira, hogy magam is vásárolni akartam egyet. Kiderült, hogy nekem nem telik rá, mert éppen háromhavi fizetésembe került volna. Gondoltam, vagyok olyan ügyes, hogy csináljak magamnak. Szakál László később tűzoltóként dolgozott, s közben zenészkedett is. Az első citeráját 1997-ben készítette.

– Vásárhelyen mindig voltak mesterei ennek a szakmának – mondta. – Említhetem Kriván Pált, Fődházi Pált, majd legutóbb Tóbiás Lajost. Én tőle tanultam a szakma fortélyait. Azt mondta, hogy addig simogassam a készítendő hangszert, amíg meg nem barátkozom vele. Tőle kaptam a szerszámokat és a sablonokat, s a készítés apróbb titkait. Citerát csinálni amúgy könnyű munka, hiszen a régi öregek, akik egész nap a kapanyelet fogták, azok is képesek voltak rá.

Szakál László szerint bármilyen fából el lehet készíteni a hangszert. Ő eddig 11 különféle formájút csinált, s zsűriztette azokat. Munkáival leginkább vásárokon lehet találkozni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Égett a tarló Mártélyon

Kigyulladt a tarló tegnap kora délután a mártélyi szélmalom közelében. A helyszínre érkező… Tovább olvasom