Délmagyar logó

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 14°C | 30°C Még több cikk.

A volt tanácselnök büszke városvezetői munkájára

Büszke városvezetői munkájára és a rendszerváltás előtti évtizedben elért eredményekre Vásárhely egykori tanácselnöke. Csizmadia Sándorné – ahogy azt az Emlékpont avatásán is elmondta – azt szeretné, ha a helybeliek nemcsak a szocializmus korszakának rossz emlékeit idéznék föl, de a jó dolgokat is, így jobban bemutathatná azt a korszakot az Emlékpont.
Csizmadia Sándorné számít azokra, akik jól érezték magukat a rendszerváltás előtt is. Fotó: Tésik Attila
Sokak meglepetésére Csizmadia Sándorné, Vásárhely utolsó tanácselnöke is beszédet mondott az Emlékpont pénteki avatóünnepségén. Csizmadia Sándorné tíz esztendőn keresztül állt a város élén: 1980. június 17-én követte a tanácselnöki székben Csatordai Antalt, s 1990. szeptember 17-éig töltötte be ezt a posztot. Vezetése alatt zajlott le a rendszerváltást meghozó első szabad választás a városban. A városvezetői tisztet nála hosszabb ideig csak három polgármester látta el: Juhász Mihály, Soós István, illetve Rapcsák András.

Az egykori tanácselnök azért mondott igent a felkérésre, mert ma is büszke arra az időszakra. Szerinte az a tíz év nagyon jó korszaka volt a városnak, s nincs mit szégyellnie a nevével fémjelzett évtized miatt. Azt azonban nem tudja megítélni, hogy a szocializmus alatt melyik volt a legrosszabb korszak, hiszen csak 1959-ben költözött Vásárhelyre.
Sok rossz és sok jó is történt Vásárhelyen a szocialista korszak ötven esztendeje alatt – így von egyszerű mérleget.

Udvariasan hallgatták

Hajjaj! – legyintett, és sóhajtott hangosan Irhás József, amikor a péntek esti ünnepségen Kertész Zsuzsa közismert személyiségként konferálta be az egykori tanácselnök asszonyt. Az ünnepség résztvevőinek többsége azonban udvariasan, érdeklődve hallgatta végig Csizmadiáné beszédét, s az sem zavart meg senkit, amikor mikrofonja egyszerre csak elnémult. A szünet nem tartott sokáig, néhány pillanat múlva maga Lázár János polgármester terelte elődjét egy működő mikrofonhoz. Az utolsó tanácselnököt – akit a város jelenlegi első embere segített le a színpadi lépcsőn – a közönség ugyanúgy megtapsolta, mint a többi emlékezőt.

– Gondoljuk csak át az életünket, s beszéljünk róla őszintén: létrejött és megerősödött a városban az értelmiség új generációja – mondta. Sorolta is a vezetése ideje alatt elért eredményeket, tényeket: 1980 és 1990 között évente 800-1000 gyerek született a városban – ma sajnos ennek a fele sem. Több ezer lakás épült, új városrészek nőttek ki a földből, így népesült be a Hódtó, a Béketelep, Kertváros. Új oktatási intézményeket emeltek: a hódtói általános iskolát – ez ma a Németh László Gimnázium –, vagy a József Attila Általános Iskolát, nagyon sok tanintézményt bővítettek. Abban a korszakban is számtalan kiváló pedagógus tanított, kiváló iskolaigazgatók irányították a tanintézményeket. A volt tanácselnök szerint szükség lenne a korszak hiteles ábrázolásához az ő visszaemlékezéseik összegyűjtéséhez. Úgy véli, az egykori, nagyon sok embernek kenyeret adó Alföldi Porcelángyár, Hódiköt, Hódgép, Hungalu, Metripond, vagy a két állami gazdaság, illetve a jól működő termelőszövetkezetek vezetői is megszólalhatnának az Emlékpont számára.

– Büszke vagyok arra, hogy a város fejlődése a legdinamikusabb volt a megyében, s büszke vagyok azokra is, akikkel tíz esztendőn keresztül tanácselnökként dolgozhattam – tette hozzá, hangsúlyozva: szeretné, ha az Emlékpontban az itt élők nemcsak a sérelmeiket mondanák el, de örömeiket is, őszintén vallva életükről, sorsukról. Szerinte csak így lenne igazi az elmúlt korszak emléke.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szívtájéki lövés tíz pontot ér

Petrecz Zsolt az őzet, a vaddisznót és az oroszlánt is szíven tudná lőni. A vásárhelyi postás két… Tovább olvasom