Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Aki elszökik, soványan jön vissza

Tizenkét lakója van a vásárhelyi speciális gyermekotthonnak – mi hat cserfes tinédzser lánnyal találkoztunk. A többiek szökésben vannak: keresi őket a rendőrség. A három éve nyugati mintára létrehozott, de hazai módon finanszírozott intézményt nagyon nem szívelik az utcabeliek. Itt a társadalom egyik legnagyobb problémáját próbálják megoldani, más eszköz híján szeretettel, emberi példamutatással.
Otthon a családi házban. A lányok többnyire angyalok. Fotó: Tésik Attila
Szinte minden hónapban keres a rendőrség Vásárhelyről eltűnt tizenéves lányt. Előfordul, hogy ugyanaz a kép pár hónap múlva megint megjelenik, egy újabb rendőrségi közleménnyel. Nemrég a megyei közgyűlésen egy képviselő föl is tette a kérdést: vajon mennyire hatékonyan használja az állam pénzét a hódmezővásárhelyi Béla cigány utcai speciális gyermekotthon, amikor itt hárommal több nevelő dolgozik, mint amennyi gyerek lakik, és nagy részük mégis állandóan szökésben van? Némi derültség közepette fölállt Barcsi Antal, a Területi Gyermekvédelmi Szolgálat igazgatója, és elmagyarázta, hogy a törvény értelmében ezeket az állami gondozott tizenéves fiatal lányokat, akik másutt nem tudtak beilleszkedni a közösségbe, nem lehet személyi szabadságukban korlátozni. Ha elmennek, csak a rendőrség keresheti őket, ez egy ilyen helyzet.

Arra voltunk kíváncsiak, milyen.

A Béla cigány utcai intézményen nincs tábla, felirat. Ez egy hatalmas családi ház, az ajtó nincs bezárva, és odafönn, a szép, modern nappaliban már várják az újságírót. Hat tizenéves lány mutatkozik be, akad, aki mélyen az ember szemébe néz, mosolyog, mások zavarban vannak. Jókedvűek, épp azon derülnek, hogy most a csapat fele itt van, és ez egész jó arány. A többiek? Hát ők momentán nincsenek itt. Nyilvánvaló, a humornak nagyon nagy itt a szerepe. Pontosan úgy viccelődnek egymással, mint azok a felnőttek, akik nagyon nehéz és monoton munkát végeznek nap mint nap, mert enélkül nem tudnák elviselni a sorsukat.

Anikó, és Tatárné Kapus Éva. Próbára teszik a felnőttet, és árgus szemmel figyelik a reakcióját. Fotó: Tésik Attila
Az itteni tizenéves lányoknak már van „sorsuk". Megkérdezem őket, hogy érzik magukat itt, mire Barcsi Antal, és az intézmény vezetője, Tatárné Kapus Éva fölajánlja, akkor ők most bemennek a másik szobába, becsukják az ajtót, hadd mondja el mindenki szabadon, demokratikusan, mi a baja az itteni viszonyokkal, de a lányok azt mondják, ehhez nem kell kimennie senkinek. Egyikük – aki azt kérte, csak azt írjam a neve helyett, hogy ő egy szép cigánylány – elmagyarázza, hogy olykor nehéz elviselni egymást és az itteni életet. Konfliktus támad, például abból, ki meddig használja a számítógépet, milyen filmet kellene nézni, ilyesmi, és ilyenkor az ember lánya nem lát más kiutat, mint az ajtót. Vagy például az iskolában összekülönbözik valakivel, fiú miatt, esetleg verekedés is lesz az ügyből, no nem hajtépés és karmolás, mert az már ódivatú, hanem igazi bunyó: lányok, ököllel. És ez után is szökni kell, mert biztos lesz valami következménye. Pedig ennek speciel nem is volt.

„Mikor kapok nevelőszülőt?"

A szép cigánylány már sokszor elszökött. A másik ülőgarnitúrán heverő, hamiskás mosolyú fekete viszont azt mondja, nincs értelme a szökésnek: „mindnyájan úgyis visszajönnek, lesoványodva". Az iskolában persze az ember sokszor randa megjegyzések célpontja. Az a fő baj, hogy az állami gondozott lányokról szinte mindenki azt gondolja, hogy árulják a testüket – mondja szépen a szép cigánylány. A többiek pedig szépen egymás után fölsorolják az örömlány szinonimáit, és közben figyelik, hogyan reagálnak a felnőttek. A felnőttek jobb híján mosolyognak.

Nyugati minta – hazai finanszírozás

A vásárhelyi speciális gyermekotthon 2003 óta működik. Barcsi Antal azt mondja, nyugati mintára hozták létre, azzal a szándékkal, hogy itt félig-meddig felnőtt módra élhessenek a nehezen beilleszkedő fiatalok 14 éves koruktól 18 éves korukig. Kétévenként meg kell vizsgálni, visszamehetnek-e egy másik közösségbe. Csak akkor keseredik el a gyermekvédő szakember, amikor az intézmény fönntartói nyilvánosan elszörnyülködnek azon, éves szinten milyen rengeteg pénzbe kerül egy otthonlakó. Hiszen a saját gyerek is sokba kerül, csak azt nem így nézzük, nem számoljuk. Ott, ahol ezt a típusú intézményt kitalálták, még többet fordítanak rá, ott még több felnőtt veszi körül a tíz-tizenkét fiatalt. Azon vannak, hogy minél hamarabb kereső, adófizető emberekké váljanak ezek a gyerekek is; arrafelé úgy gondolkodnak, a hajléktalan, a börtönben ülő, vagy a bűnöző ember kerül a legtöbbe az államnak.

Kiderül, a lányok közül ketten is írnak verseket, Anikó megmutatja a könyvét, amelybe a költeményeit másolta. Rímtelen, hálás mondatok. A szőkésbarna Zsuzsi nagy levegőt vesz, és megkérdezi Barcsi bácsitól – így nevezik a lányok, kissé ironikus éllel a megyei igazgatót –, mikor kap már egy nevelőszülőt. Barcsi bácsi elmagyarázza, hogy erre ugyan van esély, de a nevelőszülők szívesebben választanak kisebb gyerekeket, akiket még jobban lehet nevelni. Nem tudják, Zsuzsi milyen kedves és okos lány, milyen szép verseket ír. Igen, az irodalom: kedvenc költője majdnem mindegyiküknek van, kórusban mondják: József Attila.

Van itt DVD-lejátszó, néznek meséket, szeretik Spielberg filmjeit, a vígjátékokat, kár, hogy horrorfilmet nem lehet nézni. A szép cigánylány szereti Molnár Ferenc regényét, a Pál utcai fiúkat. Brigi – akit nem lehet megnyugtatni, mert azt hiszi, bekerül az újságba, amit a társa mondott róla – kifakad, és azt mondja, rajta itt mindenki keresztülnéz, ő itt mindenki csicskája, és írjam csak oda, ő, Lakatos Brigitta mondja ezt. Fél órával később együtt megy be a szobába a szép cigánylánnyal, akire haragudott. Ez mégsem olyan mulatságos. Érződik a levegőben a feszültség, ami nyilván abból is táplálkozik, hogy a lányok tisztában vannak vele, az újságíró nem tudja, ki kicsoda valójában. Titok, ki miért került ide, és jobb is ez így.

A lányok egy hónapra 4644 forint zsebpénzt kapnak. Mivel már szinte mindnyájan dohányoznak, ez tíz-tizenöt napi cigarettára elég.

Naponta ötször enni, 460-ból

A törvény azt írja elő szeptember elsejétől, hogy az otthonok területén tilos a dohányzás. A nikotinhiánytól az ember – ahogy itt mondják – kicsit ideges szokott lenni. A napi ötszöri étkezést fejenként 460 forintból kell megoldani, a számolgatás és a spórolás mégis nagyságrendekkel könnyebb, mint nevelni – más eszköz híján – szeretettel, türelemmel, megértéssel, személyes példamutatással, valamint kőkemény következetességgel.

Az utcabeliek aláírásokat gyűjtenek azért, hogy tűnjön el innen az intézmény. Ennek az az oka, hogy a lányokhoz olykor jönnek a fiúk, persze a kapuig. Akad, aki szerenádozik, mások nagyon otrombán, botrányosan viselkednek, és ez ellen sem lehet sok mindent tenni: itt nem rendőrök, hanem nevelők dolgoznak. Azt, hogy az intézmény elmegy-e innen, nem tudni. Egy biztos: az intézményvezető elmegy. A helyét betöltik, nem állhat meg az élet.

Tatárné Kapus Éva keresztény felfogású családban él, a gondoskodás a lételeme – most váltani akar. Egy másik intézményben fog dolgozni, ott nem tinédzserlányok, hanem idős emberek élnek.

A mostani nevelés később hat

– Ezek a gyerekek folyamatosan próbára teszik az embert, provokálnak, a szó jó és rossz értelmében is, és figyelik a reakciót – mondja Tatárné. – A családban nevelkedő gyerek is ilyen, de ezeknek a fiataloknak a lelke többszörösen sérült. Rászorulnak a felnőtt gondoskodására, de azt nem lehetne állítani, hogy meg is bíznak a felnőttekben. Mi itt mindennap meghalhatunk egy kicsit, csak azért, hogy nekik egy kicsit elviselhetőbb legyen az élet, és ne jusson folyton eszükbe az, hogy a társadalom ellenséges velük szemben – miközben épp a társadalom baja, hogy ők ide kerültek. Abban a hitben megyünk haza minden este, hogy a nevelésnek később biztosan lesz foganatja, hogy amit tettünk értük, az nem múlik el nyomtalanul a lelkükben. Ebben lehet hinni – és ebben a hitben olykor el lehet fáradni, ez az igazság.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Giró-Szász szerint az MSZP nem feltétlenül akar nyerni

Giró-Szász András szerint a szocialisták októberben nem feltétlenül akarják megismételni a 2002-es… Tovább olvasom