Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Aranylakodalomra készülnek a ''tökmagos'' Szabóék

Aranylakodalmát ünnepli szombaton Vásárhely egyik legismertebb házaspárja, az egykori Béke mozi melletti tökmagos bódét évtizedekig vezető Szabó Sándor és felesége. Sorsuk, életük – melyet Sanyi bácsi több kötetnyi naplójegyzetei ismegörökítettek – nem mindennapi.
Szabó Sándor, felesége és a naplók. Sok mindent megértek életükben. Fotó: Tésik Attila
Szent György-napkor, kihajtáskor minden ember lehet pásztor, de Szent Mihálykor, behajtáskor, csak az, aki elszámol – tartja igaznak a mondást saját magára az ötvenedik házassági évfordulóját szombaton ünneplő Szabó Sándor és felesége, Kovács Erzsébet.

A házaspárt mindenki ismeri Vásárhelyen, már csak azért is, mert évtizedekig ők működtették az egykori Béke mozi melletti, ma már nem létező tökmagos bódét. Sanyi bácsi pedig egykor a meccseken kínálta áruját annak minőségére utaló, ám pajzán gondolatokat is ébresztő „Friss, meleg a tököm!" felkiáltással.

Történetük nem mindennapi. Sanyi bácsi 1948-ban ismerte meg az akkor 14 éves Erzsikét, akinek kitartóan udvarolt, 1955-ben vette feleségül.
– Ahogy mondják vásárhelyiesen, az „ereszalján" töltöttük az első éjszakát, majd másnap kértünk egy üres tanyát a gazdaságtól, ott kezdtük közös életünket – idézte fel a régi emléket Sanyi bácsi, mintegy családi szóvivőként, aki 1959-től az akkor Bem Tsz-ben lett dinnyetermelő, majd átkerült az algyői Új Élet Termelőszövetkezethez dinnyetermelőnek és általános kertésznek. Itt száz holdon irányította a munkát. Nagy sikerrel, hiszen szép eredményeket értek el, ám a kertészet olyan munkaigényesnek bizonyult, hogy a tsz 1963-ban felhagyott vele. A következő évben Sanyi bácsi 10 hold földet kapott, ezen részes dinnyetermelésbe fogott.

– Ettől kezdve számítom magam maszeknak. 1976-ig művelhettem ezt a földet. 1974-ben megvásároltam a vásárhelyi Béke mozi melletti Sajtos-féle tökmagos bódét a feleségem nevére, s kiváltottuk hozzá az iparengedélyt. A feleségem nevelte a fiunkat és a lányunkat, segített a dinnyeföldön és a tökmagos bódéban, így mindig együtt dolgoztunk.
Szinte hihetetlen, de sosem veszekedtünk, azt hiszem, ezért is értük meg békében az aranylakodalmunkat – összegezte Sanyi bácsi.

Szabó Sándor legszebb élménye a családi boldogságon kívül a munkához fűződik. Amikor dinnyetermelő volt, azon iparkodott, hogy az övé legyen a legszebb és a legjobb dinnye, s a dicséretnek szinte jobban örült, mint a dinnyéért kapott pénznek. Amikor tökmagos lett, azon igyekezett, hogy neki legyen a legfinomabb áruja. A legszomorúbb élménye is a munkájához fűződik. A tsz-ben jobban keresett dinnyetermesztőként, mint a legtöbben, s ezért sok irigye volt. Így aztán minden évben kérdéses volt, vajon megkapja-e a dinnyeföldet.

Sanyi bácsi negyvenhárom éve naplót vezet. Ennyi idő alatt több vastag füzetet is teleírt. 28 éves korában azért kezdte, hogy feljegyezze az időjárást, aztán a bejegyzések közé bekeveredtek azok a dolgok is, melyek vele történtek. Mondja, olyan lett számára a naplóírás, mint hívő embernek a Biblia-olvasás: addig nem fekszik le este aludni, míg nem teljesítette a napi penzumot. 1998-ban nekikezdett élettörténete megírásának is, Bajor Nagy Ernő kérésére. A munkát csak betegsége akasztotta meg egy-egy rövidebb időszakra. Nem terveznek nagy aranylakodalmat, csak amolyan családit, a gyerekek, a hat unoka és a család többi tagja körében.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A horgászvita nem csak a halakról szól

Háború zajlik a vásárhelyi Dobó Ferenc Horgászegyesület vezetőségében. A legnagyobb vásárhelyi… Tovább olvasom