Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 18°C Még több cikk.

Aratóünnepet ültek Csúcson

Mohácsról jött kaszások is aratták a búzát a vásárhelyi csúcsi olvasókör szombati ünnepségén. A Pipacs utca végi búzatáblánál megtartott rendezvény a téeszesítés előtti idők hangulatát próbálta megidézni.
Fotó: Tésik Attila
Tizenöt lovas kocsival és egy különbusszal indultak a Simon Imréné elnök vezette vásárhelyi csúcsi olvasókör tagjai és a vendég mohácsiak szombaton délelőtt a hagyományos aratóünnep helyszínére, a Pipacs utca végi táblába. A muzsika- és énekszótól hangos menetet sokan megcsodálták, s követték a búzatábláig. Az egyik fogaton ülő Szenti András, a kör örökös tiszteletbeli elnöke kérdésünkre elmondta: bár a hagyományos aratóünnepeken felül a lovas kocsira, ám saját maga utoljára a hatvanas évek elején hajtotta két szép lovát, melyet aztán egyik napról a másikra vittek vágóhídra.

A menet rendben megérkezett a búzatáblához, ahol Szenti András emlékezett meg azokról az eleinkről, akiknek egész éves munkája eredményeként kenyér került az asztalokra. Halla László diakónus megáldotta a terményt, majd vidámabb dolgok következtek. Török Imre gazdával a mohácsi Szűcs László bandagazda igyekezett megalkudni. Nehezen haladtak, hiszen a bandagazda különféle feltételekkel állt elő, így a nézők nagy derültségére nem csak kosztot és kvártélyt kért a részesedés mellé, de járulékos költségként éjszakai feleségcserét is javasolt.

Innen nézve szép idők voltak azok, ám annak idején nehéz munkának számított az aratás és a marokszedés. Fotó: Tésik Attila
A pikáns alkudozás végére csak annyit ért el, hogy a gazda 26 százalékot ígért neki a termésből és egy birkát is felajánlott, ám a feleségcserébe nem ment bele. Hamar megitták az áldomást, majd a két olvasókör asszonyainak éneke mellett a banda beállt aratni. A szorgos kaszások mögé beállt marokszedők hamar kévét kötöttek a gabonaszálakból. A Lutor Gyula Színpadi és Szalontánc Egyesület táncos műsora után a két kör tagjai visszatértek az olvasókör épületébe, ahol közös ebéddel zárult az ünneplés.

– Annak idején én még igazából szedtem a markot – mondta az érdeklődők közt álldogáló Kis Ferencné, aki eddig csak az újságban olvasta és a tévében látta, hogyan ünnepelnek a kör tagjai. Most azonban el is kerékpározott a menetet követve a Pipacs utca végére.

– Innen nézve szép idők voltak azok, ám annak idején nehéz munkának számított az aratás és a marokszedés is – tette hozzá. Mint mondta, szülei utoljára a negyvenes évek legvégén arattak, aztán a földet be kellett vinniük a termelőszövetkezetbe, kocsistul-lovastul, szerszámostul.
A jó hangulatú aratóünnepség kenyérszenteléssel és közös ebéddel ért véget.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Emlékpont: fél évszázados időutazás

Másfél éves készülődés után, július 7-én nyitja meg kapuit az Emlékpont Vásárhelyen. Az 1944 és 1990… Tovább olvasom