Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Az évszázados masina is működik

Boris Antal László ragaszkodik a tárgyakhoz, mert mindegyik egy emberre emlékezteti. A vásárhelyi fényképész évtizedek alatt több mint 250 régi fényképezőgépet, egyéb fotózási kelléket gyűjtött össze. Érdekesség, még a 100 évnél idősebb masinái is működőképesek.
Egy kis darabja Boris Antal László több mint 250 masinából álló gyűjteményének. Fotó: Tésik Attila
Egy ipartörténeti kiállítás közepébe csöppen, aki belép Boris Antal László lakásába vagy műtermébe. A vásárhelyi mester ugyanis régi fényképezőgépeket, valamint különféle fotózási kellékeket gyűjt.
– A feleségem és a fiam is fényképész, egykoron ezt a szakmát űzte az anyósom is. Mindig is érdekelt a technikának ez a része, ezért választottam ezt a szép mesterséget – mondta.

Az 1967-ben mestervizsgát tett 57 esztendős férfi Budapesten született. Édesapja nem volt profi fotós, a második világháború előtt a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. A kis Lászlót azonban nagyon érdekelte a fényképészet.

– Anyai nagymamámtól 12 éves koromban kaptam életem első fényképezőgépét, egy 1931-ben Németországban gyártott Agfaboxot. Elsős gimnazistaként pedig egy komolyabb masinára, egy igazi Weltaflexre váltottam – mesélte.

Boris Antal László első munkahelye a Szegedi Fényképészeti Szövetkezet volt. A vállalatnál számos munkakörben dolgozott. Egy ideig a Kárász utcai riportrészlegen kereste a kenyérre valót. Akkoriban az újságoknak nem volt saját fotósa, hanem a „fényszöv"-től rendeltek képeket, mint ahogy a város vezetése, valamint a nagyobb üzemek is. A hatvanas és hetvenes években így Boris Antal Lászlónak több fotója is megjelent a Délmagyarországban.

A fényképészeti szövetkezetek összeomlása után Borisék megvették a vállalat vásárhelyi üzletét, ahol az egész család mind a mai napig dolgozik.

A fényképészmester otthonának valamint műtermének polcain több mint kétszázötven masina sorakozik. A legidősebb egy úgynevezett oszlopos műtermi gép. A faburkolatú fényképezőgép az 1900-as évek elején készült. A gyűjtemény egyik legkisebb darabja pedig egy 2x7 centiméteres miniatűr, egy orosz gyártmányú Kiev 30-as. A fényképezőgépek mellett állványok, reflektorok, nagyítók, szárítók, vakuk és fénymérők is sorakoznak a szobákban.

A mai digitális fényképezőgépekkel összehasonlítva a régi berendezéseket, kiderül, hogy az utóbbiak kezeléséhez jóval nagyobb tudás kell, mint modern társaikhoz. Hiszen az utóbbiaknál szinte minden automata, kézzel alig kell valamit állítani. A fényképész hozzátette, sajnálja, hogy a korábbi népszerű magyar fotóipar így elsorvadt. Hiszen olyan neves márkák születtek kis hazánkban, mint a Pajtás, az Útitárs, a Fotobox, az Optifort vagy a Mometta.

Boris Antal László ragaszkodik a tárgyakhoz. Mint mondja, a tárgyakban nagy emberi tudás, szorgalom és kreativitás is van. Ezenkívül ő minden egyes masina mögé elképzeli készítőjét, valamint azt is, aki egykoron használhatta, így nem élettelen dologként kezeli a gépeket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Űrhajósokat tanított Amerikában

Az űrhajósok felkészítéséről gondoskodó amerikai egyetemen dolgozott közel 20 évig a Vásárhelyről… Tovább olvasom