Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Az öreg halász és a halásztanya

Mártély - Egy jóhiszeműen aláírt szerződés miatt már egy pert elvesztett és emiatt kilátástalan helyzetbe került Farkas István. A hetvenéves halász nyugdíjának harmadát levonják.
A férfi ennek ellenére nem adja fel, azt szeretné, ha visszakapná egy részét annak a pénznek, amit az életveszélyes Körtvélyesi halásztanyára költött. De erre nincs sok reménye.

A hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal 1991-ben felszólította a Tisza Halászati Termelőszövetkezetet, hogy gondoskodjon a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben, a Körtvélyesi holtágban található Körtvélyesi halásztanya állagmegőrzéséről. A tiszai ártérben fekvő, jóval több mint százéves egykori révházról szakértők megállapították, hogy az épület is és az oda vezető út is életveszélyes.

– Még abban az évben határozott idejű, 30 évig tartó haszonkölcsön-szerződést kötöttem a szövetkezettel. Vállaltam, hogy az ajtók, ablakok nélküli, 21 helyen beszakadt, romos épületet felújítom, környékét rendbe hozom, cserébe ott lakhatok – mondja Farkas István, miközben a feleségével a Körtvélyesi halásztanya bejáratánál egymás után veszi elő és mutatja a különböző dokumentumokat, szerződéseket, kérelmeket.

A most hetvenéves férfi már korábban is lakott a halásztanyán, 1958-ban a szüleivel együtt költözött a Holt-Tisza partjára. Négy évig maradtak, ezalatt még jobban megismerte és megszerette a környéket. Ezért is döntöttek úgy a feleségével, Égető Ilonával 1991-ben, hogy rendbe hozzák a lakhatatlan tanyát, és beköltöznek.

Az épület felújítása és korszerűsítése milliókba került, amit szakértői vélemények is alátámasztanak. Kicserélték a nyílászárókat, az egyedi fűtést központi fűtés váltotta fel, a földpadló burkolatot kapott, a házat kivakolták, kívül-belül kifestették, és mellékhelyiségeket építettek.

Farkas István nélkül már nem állna a Körtvélyesi halásztanya. Fotó: Segesvári Csaba
Farkas István nélkül már nem állna a Körtvélyesi halásztanya.
Fotó: Segesvári Csaba

A házaspár 1993-ban vállalkozásba kezdett, diákokat és turistákat fogadtak egy vagy több napra. Egyidejűleg negyven személyt tudtak elhelyezni, étkezésüket is megoldották, mivel melegkonyhát és büfét is üzemeltettek. Nyolc éve a vásárhelyi önkormányzat egy 37 négyzetméteres bérlakást utalt ki Farkaséknak, akiknek az akkori árvíz miatt el kellett hagyniuk a halásztanyát, de visszatértek, az újabb és újabb árvizek ellenére az épület lakható.

– 2002-ben a Kiskunsági Nemzeti Park képviselője azzal keresett fel bennünket, hogy az egyébként állami tulajdonú ingatlan a halászati szövetkezet kezeléséből átkerült hozzájuk, biztosítsunk nekik irodát. Talán mondanom sem kellene, a vállalkozásunk megszűnt. Úgy tudom, a nemzeti park miatt. Nem támogatták a vállalkozásunkat, ezért nem újították meg az engedélyünket. Azóta a megélhetésünkre és az állagmegóvásra kettőnk nyugdíja maradt. Anyagi lehetőségeink végét járjuk, miközben az árvizek pusztítását azóta is mi hozzuk helyre. Már nem nagyon bírjuk, még az egészségünk is ráment. Kértük, hogy fizessék ki nekünk azt az összeget, amit az évek során az épület felújítására költöttünk, de kérésünket elutasították. Bírósághoz fordultam, de a keresetet a három alperessel, a Kincstári Vagyonigazgatósággal, a Kiskunsági Nemzeti Parkkal és a Tisza Halászati Termelőszövetkezettel szemben elveszítettem. Mivel a perben számomra máig megmagyarázhatatlan módon alulmaradtam, nekem kell fizetnem. Havonta 17 ezer forintot vonnak le tőlem, a nyugdíjam harmada a kincstárhoz és a nemzeti parkhoz kerül – mondja Farkas István.

A házaspár azt szeretné, ha mégis megkapnák azokat a milliókat, számításuk szerint 8-10 millió forintot, amit az elmúlt 17 évben az épületre és a területre költöttek, de erre kevés esélyük van. Mint ahogy arra sincs sok, hogy tulajdonba kapják az ártérben fekvő épületet.

Az öreg halászról egyébként legendáknak tetsző történetek keringenek, de kiderül, egyáltalán nem legendákról van szó, az elmúlt években valóban számos életet megmentett.

A házaspár már csak azt szeretné, ha visszakapná az épületre fordított pénzét. Fotó: Segesvári Csaba
A házaspár már csak azt szeretné, ha visszakapná az épületre fordított pénzét.
Fotó: Segesvári Csaba

– Voltak köztük gyerekek és felnőttek is, nem is emlékszem, pontosan mennyi. Talán öten vagy hatan. Egy ismert festőművész is itt akart öngyilkos lenni. Sikerült megakadályoznom. De ezek nem nagy dolgok voltak, más is megtette volna – szabadkozik Farkas István, majd kesernyésen hozzáteszi: – Persze ahhoz itt kellett lenni.

Nem fizet a nemzeti park

– Mielőtt a részletekbe belemennénk, engedje meg, hogy elmondjam: emberileg sajnálom Farkas Istvánt, aki sem a szerződés megkötésekor, sem később nem járt el körültekintően – nyilatkozta lapunknak Kardos Mária. A Kiskunsági Nemzeti Park ügyvédje elmondta, már 2002-ben kezdeményezték, hogy egy korrekt, egyértelmű, mindenki számára világosan megfogalmazott szerződés váltsa a korábbit, de ez önhibájukon kívül nem történt meg. Kardos Mária kijelentette, nem ők „akadályozták" meg Farkas István vállalkozását, hanem a jogszabályok, amelyeknek a különböző szakhatóságok szerint nem felelt meg. Egyébként azt korábban sem támogatták, hogy az említett terület turistaközpont legyen, de az elől nem zárkóztak el, hogy úgynevezett falusi turizmus megvalósuljon. Farkas István a természetvédelmi területen, ráadásul ártéren álló ingatlant nem kaphatja tulajdonba, arra pedig a Kiskunsági Nemzeti Parknak – a bíróság ítéletét figyelembe véve – nincs lehetősége, hogy az általa kért összeget kifizesse.

Perben, de nem haragban

– Bár a perben számomra máig érthetetlen módon szemben álltunk, én Farkas Istvánnak drukkoltam és drukkolok. Munkáját elismerem, sokat tett azért, hogy a halásztanya „éljen". A folyamatos felújításon kívül őrzi is a területet, a kezelőnek az évek alatt az is rengeteg pénzébe került volna. A felújítási, korszerűsítési munkákat egyébként bejelentették. Furcsa világban élünk. Sajnos a kilencvenes évek elején nem körültekintően mindenre kiterjedő szerződést kötött. A parknak azt viszont tudomásul kell vennie, hogy a szerződés 30 évre szól. A pert még így is meg kellett volna nyernie, hiszen a környéket ismerők tudják, hogy egy romos épületből újjáépítette a nagyon szép környezetben fekvő Körtvélyesi halásztanyát – mondta az üggyel kapcsolatban a Tisza Halászati Termelőszövetkezet elnöke, Újhelyi Dezső.

Olvasóink írták

  • 6. Acadian 2008. június 13. 17:33
    „Valaha igen jo palinkakat ittam nala”
  • 5. miert a per? 2008. június 11. 10:31
    „Ha mindenki egyetert az halasszal, akkor miert nem egyeztek meg peren kivul? Ez azert furcsa hozzaallas a nemzeti park reszerol...”
  • 4. Balogh Gábor 2008. június 09. 12:46
    „Sajnos mai magyar valóság : segíts , hogy bajbajuthass !
    bégé”
  • 3. WIC WAN 2008. június 09. 08:57
    „Többek között ezért is érdemes minden szerződéskötés előtt elmenni egy megbízható, tájékozódni hajlandó ügyvédhez. Lehet hogy elkér pártízezer Ft-ot de milliókat és éveket tud megspórolni.”
  • 2. spiler 2008. június 09. 08:27
    „SAJNOS A ZÖLDEK HATALMAS HATALMAT KAPTAK,DE SOK ESETBEN NEM ÉLNAK -HANEM VISSZAÉLNEK VELE.Z A HÁZASPÁR LEHET,HOGY TÖBBET TETT A TERMÉSZETÉRT MINT AZ ÖSSZES TERMÉSZETVÉDELMI ŐR A FŐNÖKEIVEL EGYÜTT.A RÉGI HALÁSZOK TALÁN ATERMÉSZETÉRT IS TÖNNET TETTEK MINT EZEK...........A ZÖLDEK.A HALÁSZHÁZ FELUJITÁSA PÉNZBE KERÜLT AZ ÁLLAG MEGÖRZÉST IS ŐK VÉGEZTÉK........PERSZE MÁR MEGINT A MAGYAR JOG..CSÜRJÜK,CSAVARJUK,HOGY NE KELLJEN FIZETNI!!!!!!!!! TALÁN A MÉLTÁNYOSSÁG LENNE A MEGOLDÁS-MÁR HA HALÓTTAK ILYET.”
  • 1. jo bacsi 2008. június 09. 08:24
    „Hat igen igy jatsza el a magyar allam es az allami szervezetek a becsuletuket es az ilyen kis ugyek sokasaga (tomkelege) miatt megy tonkre az orszag. Irigyseg, kapzsisag, vezerli oket es nem erdekli a jovo csak a jelen. Tipikus parazita.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A batidai Takácshalmot is megóvják az útépítők

Hódmezővásárhely- Megőrzik a jövőnek a Hódmezővásárhely-Batida közelében található Takácshalmot, amely az M43-as autópálya építéséhez szükséges majdani homokbánya területén áll. Tovább olvasom