Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 13°C Még több cikk.

Bányai Béla szívügye a szabadiskola

Hódmezővásárhely, Mártély - Négy esztendő múlva ünnepli megalapításának 50. évfordulóját az ország legidősebb amatőr képzőművészeti tábora, a Mártélyi Szabadiskola. Bányai Béla festőművész, aki maga is itt nevelkedett, 2000 óta vezeti a tábort és a baráti kört.
Valószínűleg senki sem gondolta, amikor 1965-ben útjára indították a mártélyi képzőművésztábort, hogy az mára az ország leghosszabb ideje működő alkotótábora lesz. A Mártélyi Szabadiskolaként működő tábor résztvevői közül számos képzőművész került ki. Igaz, a szabadiskola néhány éve majdnem megszűnt.

– Az ezredfordulóra oda jutott a tábor, hogy akkorra már elfogytak a központi támogatások, meghalt Czakó János táborvezető, Rácz Erzsébet korábbi vezető külföldre költözött, s a támogató vállalkozók is hátrébb vonultak. Akkor majdnem megszűnt a tábor, ugyanis sokan úgy látták, nem kell erőltetni, ha nincs, aki csinálja, s ha nincs meg a megfelelő pénzügyi háttér. Ráadásul a soron következő téli tárlatra csupán két alkotó adta be három munkáját. Ezért felkerestem a fiatal festőket, s rábeszéltem őket, adjanak képet, hogy a tárlat életben maradjon. Buzgalmamat látva végül rám bízta a Mártélyi Képzőművészeti Táborok Baráti Köre Egyesületének tagsága az elnökségét, s egyben a tábor vezetését is – mondta Bányai Béla (55). A vásárhelyi festőművészt erős érzelmi szálak kötik a szabadiskolához, hiszen mint mondta, korán bekapcsolódott annak munkájába.

Bányai Béla diákkora óta jár Mártélyra. A szerző felvétele
Bányai Béla diákkora óta jár Mártélyra.
A szerző felvétele

– Általános iskolás koromban Fodor József, a tábor lelke, utóbb a baráti kör tiszteletbeli elnöke volt a rajztanárom, aki engem mint az átlagosnál ügyesebb gyereket kivitt a táborba. Nekem pedig megtetszett az ott folyó munka. Ettől kezdve minden nyáron ott voltam, sokáig úgy, hogy különféle pályázatok díjazottjaként az ingyenes részvétel volt a jutalmam. 1972-ben voltam először fizető táborlakó, s 1978–79-ben már tanítottam is, s mert rendkívül sok energiát éreztem magamban, azt javasoltam, hogy a képzőművész- mellett kézművestáborokat is szervezzünk, és apránként tegyük rendbe az erősebb fiúkkal az akkor már meglehetősen rossz állapotban lévő tábort. Ezt az elképzelésemet azonban nem támogatták.

– Szívügyem, pénzembe és energiámba is kerül a szabadiskola, dolgainak intézése egész embert kíván. 2000-ben ezért mondtam fel korábbi munkahelyemen, azóta a szabadiskolával foglalkozom. Szerencsére a város a tábor főépületét tavaly felújíttatta, a fejlesztési programban szerepel a melléképületeké is. Ez jó, hiszen a főépületben csak tizennyolcan férnek el, s mi háromszor annyian vagyunk egy-egy szezonban – tette hozzá. Bányai Béla már készül a szabadiskola 50 éves évfordulójának méltó megünneplésére.

Kiszínesedtek a festményei

Bányai Béla festőművész öt esztendő után jelentkezett ismét önálló tárlattal Vásárhelyen. A nyugdíjaslakóparkban látható újabb képei már nem szürkék, zöldek, ködösek, misztikusak, hanem, ahogy alkotójuk tartja: színesen elgondolkodtatók.

Olvasóink írták

  • 1. Beemre 2011. március 07. 10:29
    „Azért kiváncsi lennék mennyit változtak a módszerei.
    Mártélyon nem szívesen látott ember.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

600 millió az Emlékpontnak

600 millió forinttal támogatja a kormány az Emlékpont 5 évvel ezelőtti építését. Tovább olvasom