Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Beáta, a darus amazon

A törékeny, 24 esztendős Bárdi Beáta a vásárhelyi Csomiép Kft.-nél hatalmas híddarut kezel, mázsákat, tonnákat mozgat meg a betonelemeket gyártó cégnél. Férfi munkatársai a csapat teljes jogú tagjaként tartják számon.
Vásárhelyen a Makói úti ipartelepen, a Csomiép Kft. udvarán hatalmas betonelemek között sétálva, az elfolyt hidraulikaolajat gondosan kikerülve jutottunk el az új csarnokig, amelynek oldalsó bejáratánál állt Bárdi Beáta és kezelte rádió-távirányítással az egész termet betöltő híddarut. Furcsa látvány a törékeny, csinos lány overallban, bakancsban, védősisakban marcona férfiak, betontömbök társaságában.

– Nőiruha-készítőként végeztem, érettségiztem is, de a szakmámban nem sokáig dolgozhattam, megszűnt a cég – mesélte Beáta. – Egy hónapig voltam munkanélküli, és apukám, Bárdi László nógatott, jó lenne valami állást találnom, elhelyezkednem. Elhozott a Csomiéphez, és először vasszerelő, majd pecsételő lettem, ezek – főként az első – nehéz fizikai munkák. Aztán megkérdezték, nem volna-e kedvem tanulni, elvégezni a nehézgépkezelői tanfolyamot, majd a szakosítót. Igent mondtam. Nem bántam meg, ez nem olyan megterhelő, viszont rendkívül nagy koncentrációt, odafigyelést igényel. És nagy a felelősség, a kollégáim testi épségéért, életéért is felelek.

Az egyik legjobb munkaerő

– Örülök annak, hogy Beáta nálunk dolgozik – mondta Mészáros Antal, a vásárhelyi Csomiép Kft. ügyvezetője. Beáta és édesapja is, aki szintén darus, szorgalmas és lelkiismeretes. A 24 éves lányt maximálisan elfogadták a férfikollégák, van érzéke ahhoz, amit csinál. Teremnyi nagyságú híddarut kezel. A cég támogatja, ha tovább akar tanulni, mert – ahogy az ügyvezető fogalmazott – ő az egyik legjobb darus a vállalatnál.

Bárdi Beáta két éve, 2005 óta daruzik, és amikor arról kérdeztem, hogyan fogadták a férfiak, a mellette álló férfihoz fordult: „Buba, könnyen elfogadtatok?" – „Persze, nem volt semmi gond, kezdettől fogva nagyon segítőkész, jó kolléga voltál" – érkezett a válasz.

– Teljesen fiúsítva vagyok, de a srácok azért tudják, hol a határ, és ha úgy alakul, nem maradok adós, visszavágok. Egyébként is tudják, nem szemtelenkedhetnek, én vagyok az erősebb, velem van daru – mondta mosolyogva Beáta. Nem mindenki ugrált örömében, hogy Beáta ilyen férfias foglalkozást választott, a párja, Török I. Róbert ezt nem is rejtette véka alá.

– Robinak elsősorban az nem tetszik, hogy ennyi férfival dolgozom együtt, de alaptalan a félelme. Igaz, én sem rajonganék azért, ha sok nővel dolgozna egy helyen. A férfiak legtöbbjének kikerekedik a szeme, amikor elmondom, hogy mivel foglalkozom. Azért az eredeti szakmámat sem hanyagolom el, otthon szívesen varrok magamnak és a családnak is.
És mi vonzotta a daruzásban? Elmondása szerint ez is egy munka – tudomása szerint ketten vannak nők az országban ezen a pályán –, amit el kell végezni, és biztos megélhetést jelent. Bár édesapja a cégnél ugyanezt csinálja, nem lökdöste, nem kényszerítette, hogy ő is ezt végezze. Szabadon dönthetett. És megszerette, már nem menne vissza eredeti szakmájába, és ha felajánlanák, hogy képezheti magát, még nagyobb darura kerülhetne, elvállalná.

– Pedig bevallom, eleinte féltem a hatalmas tömegtől, a sablonoktól, talán a felelősségtől is. De odafigyeltem, beletanultam, a különböző apró praktikákat pedig csakis a gyakorlatban lehet elsajátítani. És ahogy telik az idő, egyre nagyobb lesz rutinom.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyáron többen vesznek el Hódmezővásárhelyen

Idén eddig tizenegy eltűnéses esetet vizsgált a vásárhelyi rendőrkapitányság – sikerrel. Nyolc… Tovább olvasom