Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Büszkék arra, hogy elláthatták Székkutast

A cserekereskedelem, a jegyrendszer és az infláció idején is kereskedő maradt a székkutasi Bányai István és felesége. A Székkutasért Díjjal kitüntetett házaspár évtizedekig dolgozott együtt a helyi hangyaszövetkezetben, majd az ÁFÉSZ-áruházban.
A Székkutasért Díj kitüntetettjei. Bányai István és felesége évtizedekig együtt dolgozott a falu üzletében Fotó: Schmidt Andrea
Havonta félezer pár cipőt, hetente 10-12 mázsa kenyeret, 30 kiló élesztőt, negyed marhát is elvittek a székkutasi vásárlók az 1970-es évek végén a falu egyetlen áruházából – magyarázta Bányai István, aki évtizedekig irányította a boltot. A 84 éves István és felesége, Sárika a közelmúltban vehette át a Székkutasért Díjat.

Bányai István a nagybátyja – a hangyaszövetkezet korábbi vezetője – nyomdokait követve választotta a kereskedői pályát. Vásárhelyi volt, a rokonához járt Kutasra, ahol segédként dolgozott, ám már akkor elhatározta: ő is üzletvezető szeretne lenni. Ehhez azonban nem volt elegendő a képzettség és a szakmai gyakorlat, a katonai szolgálatot is teljesítenie kellett. Ám közbeszólt a második világháború, s így két év helyett három évig viselte az egyenruhát.

Civilként Bányai István szinte ott folytatta, ahol abbahagyta a szolgálat előtt. Egy ideig segédkezett még, majd Szegvárra hívták, az ottani hangyaszövetkezetet irányítani. Nagybátyja halála után tért vissza Székkutasra, ahol ugyancsak üzletvezető lett. Időközben megnősült, s feleségével közösen dolgozott a falu vasútállomásához közeli boltjában. Az 1940-es évek végén nem volt könnyű a munka. Áru alig akadt, így volt, hogy cserekereskedelemre kényszerültek. A gazdálkodó leadta a hízott libát vagy a disznózsírt, s ugyanannyi súlyú sóval térhetett haza. Borzalmas volt a jegyrendszer is – magyarázta István –, mint ahogy az infláció. Ám a problémák ellenére mind a mai napig büszke arra, hogy el tudta látni a falu lakóit.

A hetvenes években aztán javult a helyzet, olyannyira, hogy kinőtték a kis üzletet, s egy másikat kellett építtetni, akkor már ÁFÉSZ-boltként üzemeltek. Városi szintű ellátás a faluban – áll öles betűkkel egy korabeli újság címlapján, melyet István bácsi őrzött meg. Pedig akkor sem volt könnyű áruval feltölteni az üzlet polcait, de neki valahogy mindig sikerült. 1977-ben meg is kapta a munka érdemrend bronz fokozatát. Állítólag egy ennél magasabb állami kitüntetésre is felterjesztették, legalábbis ezért kereste fel egy újságíró. Ám hiába készült el a kitüntetés apropójából az interjú, a díjátadásról már nem értesítették Bányai Istvánt.

Biztosan elakadt útközben valahol – jegyezte meg nevetve Sárika. A székkutasi üzletvezető 1982-ben vonult nyugdíjba. Az utolsó napon, amikor kifelé sétált az áruházból, potyogtak a könnyei – emlékezett vissza. Még tíz évig azonban visszajártak Sárikával helyettesíteni. Manapság kertészkedéssel és olvasással telnek a napjaik: István bácsi 1600 kötetes könyvgyűjteménnyel büszkélkedik.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Meleg víz helyett langyos folyik

Nem meleg, csupán langyos víz folyik a csapokból a vásárhelyi Oldalkosár utca egyik ötemeletes… Tovább olvasom