Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

Cimbalomból citera, zongoralábból lámpa

Hódmezővásárhely-Kútvölgy - Kiss Imre Kútvölgy ezermestere. Minden javítandóval őt keresik a helyiek, szívesen fest, farag, több hangszeren játszik, és az évek során 11 citerát és 8 hegedűt készített magának.
Kiss Imre (81) életét végigkíséri a zene: 6 évesen már citerázott, első hegedűjét 1951-ben vette – 100 forintért –, majd megtanult dobolni, zongorán, szintetizátoron, trombitán és szaxofonon játszani. 1962-től tizenkét évig öttagú bandában zenélt, lakodalmakon, különböző társasági összejöveteleken húzták a talpalávalót, Vásárhelyen és környékén szinte minden teremben, háznál muzsikáltak. – Ma sem telik el úgy hét, hogy ne játszana – árulta el a 80 esztendős Zsófia néni, Imre bácsi felesége –, általában a vasárnapi ebédhez, vagyis a készítéséhez szól a nóta.

A nagyszobában nem mindennapi látvány fogadott: hegedűk, citerák sorakoztak, egy-egy balalajka és tambura társaságában, mint egy kiállításon. Legtöbbjét Kiss Imre maga „gyártotta". Már muzsikusként foglalkoztatta a hangszer-, főként a hegedűkészítés. De fogalma sem volt arról, hogyan kell kialakítani a hangszer lelkét, belsejét.

– Egy szerencsétlen baleset sietett segítségemre: Gyula, a helyi cigányzenész muzsikálás közben rosszul lett, és ripityára, legalább öt-hat darabra törte hegedűjét. Zokogva hozta, és kérdezte: meg tudom-e csinálni. Akkoriban – és így van ez a mai napig – már mindent, szerszámokat, faliórát, csöves televíziót hozzám hordtak a kútvölgyiek javítani. Elvállaltam, mikor Gyula érte jött, akkor is sírt, örömében. Munka közben tanulmányozhattam a belsejét, ezt hasznosítva faragtam első hegedűmet 1974-ben egy kiszuperált versenyzongora fedeléből. Esztergályosként a hangszerek készítéséhez szükséges szerszámokat is magam fabrikáltam – mesélte Imre bácsi, aki a helyi Május 1. TSz-ben dolgozott.

Ma is legalább hetente játszik a hangszerein – általában a vasárnapi ebéd készítése közben. Fotó: Karnok Csaba
Ma is legalább hetente játszik a hangszerein – általában a vasárnapi ebéd készítése közben.
Fotó: Karnok Csaba

Zongorából hegedűt, használhatatlan cimbalomból citerát, zongoralábból asztali lámpát varázsolt. Rajzokon örökítette meg rokonságát, festményeken a csomorkányi életet, tanyavilágot – ott született – a templomrommal, az elemi iskolával, olvasókörrel. Ő készítette a helyiségek kazettás mennyezetét, fából faragott csillárokat, és gyufaszálakból kis házat is „összedobott" kerttel, növényekkel. Mikor ezen dolgozott, kérdezte is a boltos: „Imre, minek neked annyi gyufa, hiszen nem is dohányzol!" A választ ma már mindenki tudja.

Nemcsak magának, megrendelésre is készített hangszereket: – Sohasem felejtem el: egyszer két hét alatt kellett 11 citerát „gyártanom" a tótkomlósiaknak, a napi munka mellett igyekezhettem. Az ismert székkutasi zenésznek, Labozár Antalnak is készítettem egy mini hegedűt, amit rokonának adott ajándékba. Szép, boldog életünk volt feleségemmel, nagy fájdalmunk, hogy nem lehetett gyerekünk, de ez rendeltetett, és a zene erre is gyógyírt jelentett – mondta Kiss Imre, miközben sorban megszólaltatta a hegedűket és a citerákat.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szenátus Székkutason

Székkutas - Megalakult a Szél István polgármester munkáját segítő tizenöt tagú székkutasi szenátus. Tovább olvasom