Délmagyar logó

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 13°C | 25°C Még több cikk.

Csoma Lajos megnevezte ügynökké lett társait

Megnevezte ügynökké vált egykori diáktársait könyvének vásárhelyi bemutatóján Csoma Lajos. Az elfelejtett forradalom című kötet arról szól, hogyan érintette a vásárhelyi Bethlen gimnáziumot az 1956-os forradalom és a megtorlás. Az egyik megnevezett, B. Kovács Ferenc ott volt a bemutatón: felállt, és bocsánatot kért mindenkitől. Másik megnevezett társa tagadja, hogy ügynök lett volna.
Csoma Lajos több egykori diáktársáról állítja könyvében, hogy ügynök lett. Fotó: Tésik Attila
Több élő, és már elhunyt személyt is leleplezett a napokban megjelent könyvében Csoma Lajos. A ma Szegeden élő jogász két esztendő alatt gyűjtötte össze a vásárhelyi bethlenes diákok szerepét taglaló könyv megírásához szükséges nyersanyagot. Kutatott, kikérte a Történeti Levéltárból a rá vonatkozó dokumentumokat is, s ezekből az idén júniusban tudta meg, kik készítettek jelentéseket róla.

– Három évig rendőrségi felügyelet alatt álltam, ami azt jelentette, hogy nem hagyhattam el Vásárhelyt a rendőrség előzetes engedélye nélkül: nem mehettem étterembe, piacra, sport- és más rendezvényekre, italboltba, vásárokra. A határozat szerint azért, mert ellenforradalmi tevékenységet folytattam a Bethlen gimnázium diákjaiként, majd nemzetőrként – mondta Csoma Lajos. A jogász valóban részt vett a forradalomban, és vállalja, amit akkor tett.

A könyv nyilvános vásárhelyi bemutatóján megnevezte azokat, akik diáktársaik közül ügynökként jelentéseket írtak. A megnevezettek közül a bemutatón jelen lévő B. Kovács Ferenc bocsánatot kért mindenkitől.
– Tizenhét esztendős diákként részt vettem az 1956-os forradalomban, de az emberek szimpátiáján túl sosem kaptam semmit. Diákparlamenti tag, majd nemzetőr is voltam a forradalomban – mondta lapunknak B. Kovács Ferenc. Hozzátette: a rendszerváltás utáni első osztálytalálkozóján egykori osztálytársainak elmondta, hogyan szervezték be, s ők megbocsátottak neki. Az Emlékponttal pedig megosztotta visszaemlékezéseit is.

Tiszteletből ment el a bemutatóra

„Lajos a párhuzamos osztályba járt annak idején, ezért tiszteletből mentem el a könyvének bemutatójára, előtte senki sem szólt nekem arról, mi vár ott rám – mondta lapunknak B. Kovács Ferenc. – Ott volt velem a feleségem és a kislányom is, amikor Lajos megmondta a nevemet. Rettenetesen érintett, és bár a torkomban dobogott a szívem, kimondtam azt, amit Lajos elvárt – merthogy tőle még senki sem kért bocsánatot – hát én bocsánatot kértem. De nem hiszem, hogy ennek így kellett történnie, és azt sem hiszem, hogy ezt én megérdemeltem volna."

– Tényleg aláírtam egy beszervezési papírt, amikor 17 évesen, 1957-ben a rendőrségen kihallgattak. Pisztolyt szorítottak a fejemhez, s közben a szomszéd szobából áthallatszott, hogy kínoznak valakit. Azon, hogy igazából tényleg bántottak-e ott valakit, vagy sem, azon csak jóval később gondolkoztam el. Csupán három jelentést adtam valamikor '57 márciusában, vagy áprilisában. Kettő olvasható Csoma könyvében, a harmadikról viszont – melyben arról számoltam be, hogy pufajkások verték meg az egyik este békésen hazafelé ballagó, Zrínyi Péter nevű osztálytársamat – Csoma Lajos nem tett említést – mondta. B. Kovács Ferenc úgy érzi, a történtek miatt mintha két és fél év büntetést töltött volna már le, lelki betegként. Hangsúlyozta: soha, senkinek egy haja szála sem görbült meg jelentései miatt, s rendőrségi kihallgatásakor is csak olyan dolgokat mondott el, melyek akkor már közismertek voltak.

Csoma Lajos azt a két egykori diáktársát is megnevezte, akiknek a vallomására hivatkozott a hatóság a rendőrségi felügyelete elrendelésekor. Közülük csak Varga Mihály, nyugalmazott főiskolai tanár él, aki lapunknak kategorikusan cáfolta, hogy ő bárkiről, bárkinek, bármikor jelentést írt vagy adott volna. Mint elmondta: ahogy a többi gimnazistát, 1957-ben őt is beidézték a rendőrségre, miután a forradalom elején részese volt a történteknek.

– Én mentem el a közgazdasági iskolába, ahol arra agitáltam a diákokat, hogy ők is koszorúzzák meg a Kossuth-szobrot. Forradalmi cselekedeteim ezzel véget is értek, mert édesanyám azt ígérte, hogy agyonver, ha géppisztolyt viszek haza. Ettől kezdve én mindvégig otthon voltam, nem mentem sehová – mondta Varga Mihály. Hozzátette: később nem érte semmiféle hátrány, tovább is csak azért nem tanult néhány évig, mert a szülei nagyon szegények voltak, nem tudták finanszírozni iskoláztatását. Ezért elszegődött autószerelő tanulónak, s csak néhány év múlva iratkozott be a Műegyetemre, ahol később doktorátust szerzett.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Széttörték a népkerti ivókutat

Ismeretlen tettesek széttörték Vásárhelyen a népkerti játszótér kerámia ivókútját, amelyet a Tiszta… Tovább olvasom