Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

Czeglédi Ibolya: a Virtuózoktól a londoni szimfonikusokig

Hódmezővásárhely, Szeged - A battonyai származású Czeglédi Ibolya (52) hegedűtanár azzal vált országosan ismertté, hogy ő Kormányos Vanesszának, a Virtuózokban szerepelt vásárhelyi kislánynak a mestere. De előtte már külföldön megjelent 15 lemezen is közreműködött, és ismét az aktív zenélést szeretné középpontba helyezni, a tehetséggondozáson túl.
 Névjegy

Czeglédi Ibolya 1962. szeptember 9-én született Battonyán, az általános iskolát, a zenei konzervatóriumot és a főiskolát Szegeden végezte, hegedű tanszakon. Dolgozni Kisteleken kezdett, majd a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház következett. 2002-ben alapította a Triola alapítványi iskolát. Sokáig Szombathelyen dolgozott, majd családi okok miatt visszaköltözött Szegedre, a vásárhelyi Péczely Attila Alapfokú Művészeti Iskolában is tanít, ő a Virtuózok vásárhelyi sztárjának, Kormányos Vanesszának a hegedűtanára. Huszonnégy éves történész fia, Márk hegedült és gitározott, de nem a zenei pályát választotta, a pályázatok lebonyolításában a mai napig segít édesanyjának.

– Nem lehet mással kezdeni, mint Vanesszával, akit a Virtuózok vetélkedőben egy ország zárt a szívébe, és ön mint a tanára is ismertté vált általa. Még mindig együtt dolgoznak?


– Igen, ötödik éve foglalkozom Vanesszával, nagyon tehetségesnek tartom. Ezért is vállalok szinte mindent érte, figyelek rá, az egészségére – mint ismert, nagyon beteg –, a családi körülményeire. Mindent megteszek azért, hogy minél többet megtanuljon, minél jobb hegedűs legyen.

– A zenéhez a családon keresztül kötődik?

– A történet úgy kezdődött, hogy az óvodában egy zenetanár meghallgatta a gyerekeket, és azt mondta a szüleimnek: tehetséges vagyok, és érdemes lenne képezni. Ezért a családunk Szegedre költözött, a 3. általánost már a csongrádi megyeszékhelyen kezdtem, hegedülni pedig 9 évesen, ami már egy kicsit későinek számít.

– Az általános iskola ezek szerint zenére szakosodott?

– Nem, sport tagozatos volt a suli – akkoriban Tarján I-es számú Általános Iskolának hívták –, és atlétikát, kézi-, kosár- és röplabdát, valamint tornát is oktattak. Nekem a csapatsportágak, azok közül is a kézilabda és a kosárlabda tetszett, azokat szerettem meg. Jó közösség alakult ki, az általános iskolai osztálytársakkal minden évben találkozunk.

Czeglédi Ibolya: a Virtuózoktól a londoni szimfonikusokig. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

Sorra nyerte a hegedűversenyeket

– Sport és zene. Mikor dőlt el, merre fordul az élete?

– Nagyon jó volt a hegedűtanárnőm, és 7.-es koromban határoztam el, zenei pályára akarok menni, jött is a konzervatórium, vagyis a zeneművészeti szakközépiskola, rendre nyertem a megyei és regionális hegedűversenyeket, illetve a főiskolán országos vonósnégyesversenyt. Körbejártuk Európát a Weiner Leó Kamarazenekarral, majd a Pál Tamás vezette Salierivel, melynek alapítója voltam. Egymást követték a koncertek, az LP- és CD-felvételek. Ez az időszak 1990-től 2000-ig tartott, és szakmailag rendkívül intenzív volt.

– Meghatározó tanárok?

– Várnagy Lajost említeném elsőként, aki – ez óriási megtiszteltetés! – később rám bízta lánya, Katalin oktatását. Nem vallottam kudarcot, az egyik legsikeresebb tanítványom lett, a londoni szimfonikusok elsőhegedűse – Londonban, a Királyi Akadémián végzett –, és 37 évesen ebben a világhírű zenekarban fiatalnak számít. Szintén sikeres tanítványom a színész Ujlaky László és dr. Madarász Klára egyetemi tanár lánya, Dorottya, ismert kamarazenésszé vált, míg Vásárhelyről vették fel a konziba Ormódi Lorát.

– A zenetanítás speciális, nem osztályokkal, hanem növendékekkel foglalkoznak, vagy tévednék?

– Nem, a zene-, a hangszeroktatás intimebb, egyszerre csak egy növendékkel foglalkozunk, ezért a kapcsolat is sokkal közelebbi lehet, amennyiben ebben a nebulók is partnerek. Megosztják velem titkaikat, problémáikat, és én igyekszem segíteni nekik. Vanesszával például 5 éve foglalkozom, rögtön felfedeztem benne a tehetséget, a hihetetlen igyekezetet, szorgalmat, és mindig lelkiismeretesen készült az órákra. Megható a betegséggel való küzdelme, és amikor zenélt, megszűnt számára a külvilág, a testi és lelki gyötrelem. Ezt az időszakot magam is igyekszem minél szebbé tenni számára, hogy ne a betegségről szóljon az élete.

A zene segít fejlődni

– De a gyerekek nem mindig partnerek, úgy gondolom, időnként a saját érdekükben velük kell harcolni.

– Valóban így van, és a kamaszkor időnként teljesen más irányba terelné őket. Vanesszánál is jelentkeznek már ezek a „tünetek", viszont az biztos, szeretne a közegéből kitörni, és amilyen akaraterővel ezt teszi, az maga a csoda. Amennyiben hiteles vagyok a növendékeknek, tudják, elfogadják, hogy jót akarok, akkor közösen leküzdhetjük az akadályokat. Egyébként a zeneiskoláknak nem az a küldetése, hogy minden tanulóból zenészt neveljen, inkább az, hogy értő közönséget. Nem lehet mindenkiből profi, sikeres, elhivatott muzsikus, ha a zene segítségével fejlődik, az is nagy siker. Ilyen volt egy hátrányos helyzetű fiúikerpár, akiknél 1 év hegedülés után elhagyhatták a fejlesztőtanárokat, újabb esztendő után pedig éltanulók lettek az általános iskolában. Pedagógusként számomra az is fontos, hogy mindenkit saját adottságaihoz képest fejlesszek.

Czeglédi Ibolya: a Virtuózoktól a londoni szimfonikusokig. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

– Térjünk vissza a vásárhelyi szöszkére, Vanesszára, aki – bár jelentős szakmai múlttal rendelkezik – meghozta önnek is az országos ismertséget, népszerűséget. Összeforrott a nevük.

– Valóban így lehet, de még mások is segítettek a Virtuózokban való szereplésben, például a zongorakísérő Klebniczki György, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Nem volt könnyű a felkészülés: a verseny elején, Vanessza egészségi állapota miatt, egy napunk volt arra, hogy elkészítsük a demót. A kislány hihetetlen akaratával, koncentrálásával sikerült. A tanítása is speciális, mert csak akkor foglalkozhatok vele, amikor jól van, akkor viszont intenzíven; nehezíti a dolgot, hogy a betegsége miatt deformálódik a keze és nem lát rendesen. Mindenre figyelni kell, észnél kell lenni, arra is, hogy elérje azt, amit zenészként szeretne.

– Boldog embernek tartja magát?

– Igen, a tehetséggondozó programokat folyamatosan viszem kollégáimmal, missziónak tartom, hogy a családi háttér miatt a tehetségek ne kallódjanak el. Tulajdonképpen ezért létesült az alapítványi iskola. A pedagógusnak egyre nagyobb a felelőssége. Visszatérve az eredeti kérdéshez, ha tanítványaimnak valami sikerül, jól szerepelnek valahol, vagy Vanessza mosolyog – akkor boldog vagyok.

Feszültségoldás sporttal

– Mi az, ami a zenén kívül foglalkoztatja, kikapcsolja?

– A sport, a testkarbantartó pilates és TRX, teljes, komplett erősítő és karbantartó sportok és oldják a feszültséget. De szükségem is van a jó kondira, édesanyám magatehetetlen beteg, mindennap mozgatom, emelem, fürdetem.

– Zenetanári pályafutásának melyek a legemlékezetesebb, legmeghatóbb pillanatai?

– Nem kell sokat gondolkoznom: 2013. április 13., a Triola Alapítvány tehetségnapja, ahol minden sikeres tanítványom, Várnagy Katalin, Ujlaky Dorottya, Kormányos Vanessza, Ormódi Lora és még sorolhatnám, játszott nekem és a közönségnek. Nyáron, a tehetséggondozás jegyében, művészeti, zenésztáborokat szervezek, amiben olyan önkéntesek is segítenek, mint az egyesült arab emírségekbeli olajmenedzser és újságíró felesége – ha kell, felszolgálják az ételt a fiataloknak –, gyermekük a tanítványom.

– Hogyan tervezi a közeljövőt?

– Ismét előtérbe kerülhet az intenzívebb, az aktív zenélés, mellyel kapcsolatban korábbról már szép emlékeket őrzök. A Klebniczki György, Varga Laura, Vizsolyi Lívia kamarazenekari trió meghívott, és velük szeretnék turnézni, külföldi fellépések is szerepelnek a tervek között, de a tehetséggondozást, a fiatalokat soha nem hanyagolom el.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közlekedésbiztonsági nap Vásárhelyen

A bicikliseknek tartották meg immár 3. alkalommal a közlekedésbiztonsági napot a városi önkormányzat és a rendőrség szervezésében. Tovább olvasom