Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Debreczeni-Berezk László: nem sajnálni, segíteni kell

Hódmezővásárhely - Partnerként foglalkozik tanítványaival a vásárhelyi konduktor, Debreczeni-Berezk László, aki szerint bizalom kell ahhoz, hogy egy mozgássérült gyerek megcsinálja, amit kér tőle. A Pető Intézetben diplomázott, dolgozott külföldön is, évek óta a vásárhelyi gyerekeken segít.
Mindent Vásárhelyről

A delmagyar.hu hivatalos Hódmezővásárhely Facebook-oldala, nem csak vásárhelyieknek.

– Lépcsőzünk! – adta ki a feladatot a vásárhelyi stadionban Debreczeni-Berezk László konduktor 12 éves tanítványának, a mozgássérült Tar Márton Tibornak. A kisfiú szó nélkül mászta a lépcsőket tanára segítségével. Marcinak hetente kétszer van konduktív fejlesztő foglalkozása, időnként a stadionban, legtöbbször tornateremben.

– Kétéves kora óta ismerem Marcit. Azóta hihetetlen fejlődésen ment keresztül. A kerekes szék helyett már a járókeretet is csak ritkán kell használnia, bottal is tud közlekedni – mesélte a szakember. – Büszke vagyok magamra. Igyekszem mindent megcsinálni, amit Laci kér. Vannak nehezebb, könnyebb feladatok – vette át a szót a kisfiú.

– Előfordul, hogy mindketten megizzadunk, de megvan az eredménye, ami közös siker. Lehetetlent sohasem kérek tőle. Partnerként kezelem Marcit, egyenrangú felek vagyunk, ezért is tegeződünk. Bíznia kell bennem, hogy meg tudja csinálni. Az összhang nagyon fontos – magyarázta a vásárhelyi konduktor, aki kétéves korától rendszeres látogatója volt a Kozmutza Flóra intézménynek, ahol édesanyja gyógypedagógusként dolgozott. Sérült, értelmileg akadályozott gyerekek között nőtt fel, nem volt kérdés számára, hogy a Pető Intézetben tanuljon. Bár – tette hozzá – azért az ott töltött első hónapok megviselték lelkileg.

Marci és Laci időnként a stadionban tréningezik. Fotó: DM/DV
Marci és Laci időnként a stadionban tréningezik.
Fotó: DM/DV

– Tudtam, hogy nem sajnálni, hanem segíteni kell ezeket a gyerekeket, de időre volt szükségem, hogy túllépjek a sajnálkozáson – jegyezte meg. A diploma megszerzését követően 12 évig dolgozott Angliában, évente többször jár Norvégiába, ahol oktat is.

– Annak idején nagyon nagy különbségek voltak kint és itthon a fejlesztő eszközökben, az akadálymentesítésben vagy akár a sérültek társadalmi elfogadottságában. Persze ez nem újdonság, hiszen jóval több pénzt költhettek a jóléti társadalmak minderre. Mára változott a helyzet, ha nem is minden területen, az eszközök terén még nem értük utol őket. Azonban itthon is beindult az akadálymentesítés, és ahogy egyre több helyen látni rámpákat, sérülteket közlekedni, az emberek is elfogadóbbak lettek. Jó példa erre Marci, aki a helyi Kertvárosi Katolikus Általános Iskolában tanul, nem pedig speciális intézményben.

– Már nem bámulnak meg az iskolában, elfogadtak az osztálytársaim, segítenek. Ha sok a holmim, nem tudom vinni, megfogják, hozzák utánam. Persze vannak, akik piszkálódnak, ilyenkor szólok anyáéknak – mesélte mosolyogva Marci. Elárulta: informatikusnak vagy földrajztanárnak készül.

– Már nem polgármesternek? – kérdezte nevetve tanára.

Bár még mindig nagyon keresettek a magyar konduktorok külföldön, ahol a hazai fizetés többszörösét kapják, Laci mégis itthon képzeli el jövőjét.

– Dolgoztam már kint, annak idején családi okok miatt jöttem haza, de nem bántam meg. Beindítottuk a vásárhelyi Csodaházat, amelyet évekig vezettem, és a külföldi tapasztalatok alapján sok újdonságot – mint például a fényterápia – sikerült átvenni. Jelenleg a Pedagógiai Szakszolgálatnál vagyok. A vásárhelyi gyerekeken szeretnék továbbra is segíteni – mondta.

Olvasóink írták

  • 3. orszagzaszlo936 2013. október 28. 17:26
    „A cikk szerzőjének szeretném üzenni, hogy a Laci Debreceni-Beretzk László. Sajnos elég sokszor előfordul, hogy a riportalany nevét képtelenek leírni a tisztelt újságírók. S ez sikerült minden esetben. Ha nem biztos a névben, kérdezze meg, hogy kell írni. Végülis ez a szakmája lényege, kérdezni!”
  • 2. bessy 2013. október 27. 16:31
    „Először is valamilyen iskolában azt kellene megtanítani az ép emberkéknek, hogy viselkedjenek egy sérült emberrel! Nagyon nincs rend a fejekben! Egy nagyon pozitív dolgot írok le. Én mentem a bevásárlókosárért, a fiam kerekesszékes, ő vezetett, addig kászálódott kifelé a kocsiból. Két srác elsuhant mellettem, ahogy meglátták, odakiabáltak neki : "Tudunk-e mi neked segíteni valamiben?" És ebben minden benne van. Kétszer is megkérdezték, nem erőltették a segítést, de ha kellett volna segítettek volna. Először azt kellene megtanulni, hogy egyáltalán kinek, hogyan lehet segíteni. Negatívumot inkább nem is írok!”
  • 1. mivan? 2013. október 25. 08:40
    „Maximálisan igaza van mindenben. A társadalmunk még nincs olyan állapotban, hogy ezt a dolgot kezelni tudja. Másik kedvencem mikor tátott szájjal bámulnak emberek egy "fogyatékost".”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Havasi Katalin: Győzött az igazság

A hamisítás a vásárhelyieknek sem ismeretlen – utalt a csütörtöki sajtótájékoztatón Havasi Katalin, a Fidesz vásárhelyi elnöke a bajai választásivideó-botrányra. Tovább olvasom