Délmagyar logó

2018. 10. 18. csütörtök - Lukács 10°C | 23°C Még több cikk.

Forradalom Vásárhelyen - Aranyossy Ildikót 1956 után nem engedték tovább tanulni

A vásárhelyi 1956-os eseményekről mesélt az Emlékpontban Aranyossy Ildikó, aki akkor a Bethlen Gábor Gimnázium negyedikese volt. Nem engedték továbbtanulni. Szerinte a múltat ismerni kell ahhoz, hogy megértsük a jelent.
– Már a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetségének október 16-i gyűlése után három nappal a Bethlen-gimnáziumban is megalakulhatott a diákparlament – emlékezett az 1956-os események vásárhelyi kezdetére az Emlékpontban rendhagyó történelemórán Aranyossy Ildikó egykori könyvtáros. Akkor negyedikes középiskolás volt. Édesapja az ismert gyógypedagógus, Aranyossy Ágoston volt, nevét iskola viseli a városban.
 
Aranyossy Ildikót az Emlékpont történésze, Nagy Gyöngyi kérdezte. Fotók: Imre Péter

Szabadnak érezték magukat, sokat hallgatták a Szabad Európa Rádiót, amely a szünetekben általában az Egmont-nyitányt és az Eroica-szimfóniát sugározta. – Ezekről a dallamokról azóta is az ötvenhatos történések jutnak az eszembe – árulta el. Ott volt a legismertebb vásárhelyi eseménynél, az Iván-szobor ledöntésénél, a tanácsháza déli falánál, ahol a napokban szimbolikusan, fényfestéssel ezt újra megtették.
 

– Nem volt könnyű, úgy emlékszem, végül daruval, vontatóval álltak neki, és egészen a nyomdáig húzták. Az egész család ott volt: a testvéreim és édesapám. Édesanyám pedig éppen azért jött velünk, mert féltett minket. Úgy gondolta, együtt nem történhet bajunk – mesélte Aranyossy Ildikó.


Amikor a forradalom és szabadságharc leverését követően újra felállították, először magától ledőlt. Riadót fújtak: a gimnazisták a teremből a folyosóra sem mehettek ki.
 
Az egykor ledöntött, most az Emlékpontban látható Iván-szobor lábánál Aranyossy Ildikó. Fotó: Imre Péter

A tanítás 1957 februárjában indult újra. Tizenhét tanárt küldtek el az állásából, Ildikó édesapját, aki éppen betöltötte 60. életévét, nyugdíjazták. Részt vett a helyi pedagógusok forradalmi bizottságának munkájában.
 

– Korábban páran kijelentettük, csak akkor megyünk iskolába, ha az oroszok kivonultak. Nem történt meg, mégis ott ültünk a padokban. Az egyik tanár ezt szóvá tette, és közölte, aki akar, hazamehet. Összepakoltam a cuccaimat, és elhagytam az osztálytermet. Senki sem követett. A szüleim nagyon megijedtek – idézte fel az első tanítási napot Ildikó. Talán ennek is a következménye, hogy ugyan érettségizhetett – jelesre tette le vizsgáit –, de nem tanulhatott tovább egy egyetemen, főiskolán sem.


– Felfogtuk, hogy történelmi esemény volt, de megtorlásról, bosszúról senki sem beszélt. Az ezzel kapcsolatos fővárosi hírek sem jutottak el hozzánk. Valószínűleg esetemben a továbbtanulás megakadályozása is része volt ennek, édesapám szerepvállalása miatt. Fellebbeztünk, de a minisztériumban közölték: hiába jó tanuló a gyerek, ha a szülei nem hűek a népi demokráciához – mondta. Aranyossy Ildikó négy évig a szegedi kórbonctani intézetben dolgozott asszisztensként, majd Székkutason állatorvosként tevékenykedő férjének, Tóth Györgynek segített, később könyvtáros lett. Két gyermekük született, és három unokájuk van.

– Az unokáknak ez már csak történelem, hiába vett részt az eseményekben, vagy volt azoknak tanúja hozzátartozójuk. Pedig a múltat meg kell ismerni, mert a jelent csak akkor érthetjük meg. Az 1956-os olyan tiszta forradalom volt, amilyen talán nem is volt több a világon. Nem gyűlöletből cselekedtünk – mondta Aranyossy Ildikó.


 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lemondott a vásárhelyi Rotary Club elnöke

Munkaköri elfoglaltság miatt mandátumának lejárta előtt lemondott posztjáról a Hódmezővásárhelyi Rotary Club elnöke, Tovább olvasom