Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Hatvan éve kötöttek házasságot a vásárhelyi Sebőkék

Hódmezővásárhely - Gyémántlakodalmát ünnepli a héten a tősgyökeres vásárhelyi Sebők házaspár. Hatvan évvel ezelőtt az esküvőjüket Németh László író, Mária irodalomtanára versben is megörökítette. Sebőkék hatvan esztendő után is nagyon szeretik egymást.
Gyémántlakodalmát ünnepli a héten a tősgyökeres vásárhelyi Sebők házaspár. Hatvan évvel ezelőtt az esküvőjüket Németh László író, Mária irodalomtanára versben is megörökítette. Sebőkék hatvan esztendő után is nagyon szeretik egymást, életükben fontos szerepet tölt be a keresztény értékrend, és ma is művelik öreg-kishomoki kertjüket.

Egy mártélyi kiránduláson ismerkedett össze hatvanegy évvel ezelőtt a református gimnázium hetedikes diákja, Szomor Mária és az ifjú vásárhelyi asztalosmester, Sebők Dezső. A Keresztény Ifjúsági Egyesület által szervezett kerékpáros túrán a tempót a dinamikus
fiatal leány diktálta, éppen ez tetszett meg annak a fiúnak, aki idén épp a 82. esztendejét tölti. Ezt az emléket is ő, a férj osztotta meg velünk. A beszélgetés apropóját az adta, hogy éppen ma ünneplik házasságkötésük hatvanadik évfordulóját. A sikeres, boldog együttélés titka a jó egészség és a sok munka mellett a hit – ezt már a feleség tette hozzá, aki elárulta: frigyüket még az író, Németh László is versbe foglalta.

– Laci bácsi szeretett magyartanárom volt a gimnáziumban, és az érettségihez közeledvén – mintegy ajándék gyanánt – minden diákjáról írt egy rövidebb és egy hosszabb költeményt, természetesen mindkettőt máig tudom. A kurtábbiknak a csattanója az volt: az osztályban én vagyok az első, aki már menyasszony. A neves írót meg is hívtam a lakodalmunkra, amire természetesen rajta kívül csaknem kétszázan látogattak el – elevenítette fel az emlékeket Sebőkné.

Persze férjura sem maradt adós a lagziból származó emlékkel: a legromantikusabbnak azt tartotta, amikor éjfél után fiatal arája elálmosodott, így hát fogták a megvágatlan menyasszonyi tortát, azzal gyalogoltak haza kettesben a vásárhelyi éjszakában. A szerelem mindmáig megmaradt, ezt mindketten egybehangzóan állítják, sőt az asszony még hozzátette: az érzelem kiegészül egymás kölcsönös megbecsülésével.

– Az esküvőnket nagyon kemény évek követték, az érettségit követően családunk földjének művelésébe kezdtem, férjem pedig az ipar mellett segített a gazdálkodásban. Miután a földeket elvették, az egészségügyben helyezkedtem el, itt négyféle képesítést is szereztem, közben megszületett fiunk és lányunk. 1984-ben, egyszerre mehettünk nyugdíjba, de a munkát máig sem hagytuk abba, öreg-közösségbe, hiszen asszonya vasárnapi iskolát tartott az evangélikusoknál.

– Korábban harmonikáztam, így tisztában voltam a zene alapjaival, amikor kiderült: a templomban szükség van kántorra. Munka előtt gyakoroltam, tanultam az orgonázást, és tizennégy éven át kántorizáltam az istentiszteleteken – osztotta meg velünk Sebők Dezső.
Két gyermekük révén összesen nyolc unokának és két kishomoki kertünket műveljük, amit megtermelünk, az ismerősöknek és a piacon adjuk tovább – summázta az asszony.

Dezső bácsi végig a szakmájában maradt, tősgyökeres várhelyiként édesapjával közösen magánvállalkozásban dolgoztak, majd a Szegedi Bútoripari Szövetkezet üzemének vezetője lett. Ám felesége révén ő is bekapcsolódott a keresztény dédunokának örülhetnek. De nemrég tiszteletbeli unokájukká fogadták a város ifjú – nemrég Orosházára áthelyezett – evangélikus lelkészét, Deák Lászlót is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elfogták vásárhelyi állattolvajokat

Két állattolvajt is elfogtak a napokban a vásárhelyi rendőrök. Az egyik négy birkát, a másik pedig… Tovább olvasom