Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 25°C

Hegedűs László 1996 óta vezeti a vásárhelyi tűzoltóságot

Hódmezővásárhely - A tősgyökeres vásárhelyi Hegedűs Lászlónak tinédzserként meg sem fordult a fejében, hogy tűzoltó legyen.
Hegedűs László a textilesszakmából 25 évesen, ismerősei hatására igazolt át a tűzoltókhoz, és 40 esztendősen, 1996-ban lett a helyi tűzoltóság parancsnoka.

Az 1956-ban Vásárhelyen született Hegedűs László az általános és középiskola padját koptatva még nem sejtette, hogy 25 évesen már a tűzoltóság kötelékében teljesít szolgálatot. A családban senki sem űzte ezt a mesterséget, nem is érdeklődött iránta. Az általánost szülővárosában járta ki, majd a textilipariban végzett Szegeden. A Hódikötnél és a háziipari szövetkezetnél dolgozott, előbbinél műszakvezetőként. Tűzoltónak a szakmába már belekóstolt barátai, ismerősei, munkatársai hatására jelentkezett, és mivel megfelelt a szigorú egészségügyi követelményeknek, felvették.

Hegedűs László 12 éve tűzoltóparancsnok Vásárhelyen. Fotó: Karnok Csaba
Hegedűs László 12 éve tűzoltóparancsnok Vásárhelyen.
Fotó: Karnok Csaba

– Valószínűleg az motivált, hogy segíthetek másokon, a bajba jutott embereken – emlékezett a kezdetekre Hegedűs. – Huszonhét éve, 1981-ben lettem tűzoltó, majd 1984-ben választhattam, milyen beosztásba, szakterületre szeretnék kerülni, a tűzmegelőzést választottam. Ennek megfelelően 1992-ben munka mellett végeztem az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán tűzvédelmi szakon; ezt követően parancsnokhelyettes, majd 1996. december 16-ától parancsnok lettem.

Égett a tűzoltóság

Lehet, hogy csupán legenda, de aranyos történet: akasztották a hóhért. Az ötvenes években telefonáltak a tűzoltóságra, ég a laktanya. Az ügyeletesek egy csoportja rögtön kivonult a katonai objektumhoz, ott azonban nyoma sem volt lángnak. A tűzoltóság épületében maradók közben észlelték, az ő épületükről, laktanyájukról van szó, a korábbi Szarvas Szálló egyik sarka éget. Mire a kollégák visszaértek, megfékezték a lángokat, eloltották a tüzet.

Három évig, 1981-től 84-ig volt – ahogy fogalmazott – vonulós, utána irodai munkát végzett. Kezdőként rögtön az első szolgálatban tűzesethez riasztották csoportját, akkor a második vonalból, a háttérből figyelte, hogyan dolgoznak a nála tapasztaltabbak. Megrázó esetek is történtek.

– Rögtön az első évben az öntözőcsatornában kerestünk egy eltűnt kisgyereket. Sohasem felejtem el, holtan találtuk meg, talán ötéves lehetett. A gyermektragédiák mindig megviselnek, megráznak. A legnagyobb, mintegy 100 millió forintos kárral járó tűz a kórház laboratóriumi szintjén bekövetkezett robbanás volt 2004-ben, szerencsére személyi sérülés nem történt. De szinte minden esztendőben akadtak halálesetek, ezek általában kisebb, családi házas tüzeknél fordultak elő. A leghosszabb mentés az utómunkálatokkal együtt egy hétig tartott: egy kukoricacsutka-feldolgozónál éjjel-nappal dolgoztak a kollégák, és kaptunk segítséget más városból is. Nem árt megjegyezni: a tüzek 98 százaléka emberi mulasztás miatt keletkezik.

– Vásárhelyen sajátos a csoportbeosztás, arra törekszem, hogy ritkán változzanak az egységeken belül az emberek. Most van tizennégy újoncunk. Fontos ugyanis, hogy maximálisan megbízzanak a másikban, félszavakból, szemvillanásokból is értsék egymást, olyanok legyenek, mint egy család.

Az én famíliám? A feleségem Magdolna, két gyermekünk van, Judit lányom 27, Gergely fiam 20 éves, nem követnek a pályán. Szabadidőmben főleg szakirodalmat olvasok, mert nagyon gyorsan változnak a jogszabályok – az ember szinte belefárad a követésükbe.

Olvasóink írták

  • 1. John Doe 2008. március 25. 17:40
    „Azt mondja meg nekem valaki, hogy a parancsnokokat miért mindig a megelőzési területről nevezik ki. Ez nagyon rossz gyakorlat ebben az országban. Ezért aztán csodálkozunk, hogy a vonulós és a megelőzős állomány mindig "szemben" áll egymással, mert a parancsnok nem értékeli a vonulósok erőfeszítéseit, csak uralkodik rajtuk.

    A megelőzős vonalról érkező parancsnokoknak soha nem is lesznek "édesgyerekei" az igazi tűzoltók!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Locsoljak, vagy menjek haza?

Kishomok - „Zsolti vagyok, szép és laza, locsoljak, vagy menjek haza?" – így köszönt be Szabóék Zsoltja Öreg-Kishomokon a Búzás utca egyik ismerős házába. Tovább olvasom