Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Hódmező-Magyarország díszpolgára: Szenti Tibor

Hódmezővásárhely - Díszpolgári címet kapott szülővárosától a 68 éves Szenti Tibor író, néprajzkutató, akinek családja – anyai és apai ágon is – a 18. századtól kötődik Vásárhelyhez. A várost Hódmező-Magyarországnak nevezi.
Díszpolgári címet kapott szülővárosától a 68 éves Szenti Tibor író, néprajzkutató, akinek családja – anyai és apai ágon is – a 18. századtól kötődik Vásárhelyhez. A várost Hódmező-Magyarországnak nevezi, és azt vallja, az igazán jelentős művei ezután jelennek majd meg.

– Anyai és apai ágon is a 18. század közepéig tudom visszavezetni családom vásárhelyi létét, történetét – mondta Szenti Tibor író, néprajzkutató. – Komolyabb családfakutatásra nem volt időm, a ránk maradt iratokból, dokumentumokból rekonstruáltam, amit lehetett.
Édesapja fodrász, édesanyja női szabó volt, ő a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1958-ban, majd az óbudai egészségügyi szakiskolába járt. Később, 1979-ben szerzett diplomát, korábban anyagi helyzete, lehetősége miatt nem tehette meg, hogy egyetemre járjon.

1980-ig közegészségügyi és járványügyi ellenőrként dolgozott a Csongrád Megyei Köjálnál, majd egy évig a helyi mezőgazdasági főiskolán, szakoktatóként. Ezután az Erzsébet-kórház következett, ott egészségnevelő tanárként ténykedett. Negyvenhárom évi munkaviszony után ment nyugdíjba, és öt esztendeje dolgozik a polgármesteri hivatalban, kulturális szaktanácsadóként. Az irodalom, a néprajz: szerelem, hobbi volt – 1959-ben jegyezte el magát ezzel –, s a mai napig hű maradt hozzá:

– Galyasi Miklós, a múzeum korábbi igazgatója maga köré gyűjtötte az érdeklődő fiatalokat és természetjáró utakra, gyalogtúrákra vitte őket. Jómagam is vele tartottam, és egy-egy tanyai pihenő során sokat tanultam a bölcs öregtől, megismerkedhettem az ottani emberek életmódjával. Ekkor, húszévesen kezdtem kutatni saját gyökereimet: anyai dédszüleimnek Kopáncson, a Kökény-domb közelében volt tanyájuk, nyolc hold földdel. Gyermekként sok nyarat töltöttem ott, meghatározó élmény volt, mély nyomot hagyott bennem.

Szenti Tibor a városházán. Felesége elsőként gratulált a néprajzkutatónak. Fotó: Tésik Attila

Szenti az egész kopáncsi tanyavilágot kutatta, ennek összegzéseként jelent meg 1979-ben első könyve, A tanya. Az idei könyvhétre jelent meg tizennegyedik önálló kötete, ezenkívül írt még nyolc ismeretterjesztő munkát, tankönyvet az egészségügy témakörében. Számára – eddig – a legkedvesebb az 1985-ös keltezésű Parasztvallomások: ez a monográfia máig az egyetlen, amely bemutatja a középbirtokos parasztságot.

– Számomra a szépirodalom menekülés az emberi és társadalmi igazságtalanságok elől. Az elbeszélésekkel szürrealista, az esszékkel tudományos, realista világot teremtettem magamnak. Előbbieket Kopelty Lia és Kautzky Ervin színművész színpadra alkalmazta, és mindenütt sikert arattak vele. Nálam mindig az az ember áll középpontban, aki a természet gyermeke, halász, vadász, vagy földműves. Hogy mit jelent számomra Vásárhely? Hódmező-Magyarországot! Ennek az a magyarázata, hogy a „bennszülött" számára városa olyan értéket képvisel, amelyben az egész ország összpontosul. Mi itt – bármilyen munkát végezzünk – a föld közelében élünk, számunkra ez a közeg nemcsak a gazdasági erőt, kincset jelenti, hanem mitikus értelemben a Földanyát.

Feleségével, Csillával 1963 óta él együtt, gyermekei, Csilla és Tibor is megtalálták számításukat az életben – igaz, mindketten messze elkerültek otthonról. A díszpolgári kitüntetés váratlanul és nagy örömként érte. Arra viszont tudatosan készül, hogy jövő januártól több időt szentel az irodalomnak, a néprajzkutatásnak: – Otthoni számítógépemben szaporodnak a könyvek, melyek befejezésre és kiadóra várnak. Az igazán jelentős műveim – ha lesz rá erőm és időm – ezután látnak majd napvilágot.

Paráznák

– Tárkány Szücs Ernő felhívta a figyelmemet, nézzek utána, hogyan válnak a feudalizmusban az emberek „boszorkánnyá" – emlékezett Szenti Tibor, a Paráznák című könyve születésének apropójára. – Kutatásaim során kiderült, bármiért marasztalják is el az illetőt, a közös vétek, bűn, amit valamennyien elkövettek, a paráznaság. Megdöbbentő volt számomra, hogy több mint ezer ilyen dél-alföldi bűnpert találtam, melyek mélylélektani interjúnak is elsőrangúak. A vallatási jegyzőkönyvekben részletesen elmondják, mi sodorta őket bajba, és feltárul szomorú, olykor tragikomikus életük. Az ezt feldolgozó mű többkötetes monográfia lesz, melyből mutatóban, ízelítőként jelent meg – az önkormányzat gondozásában – az a kis kötet. A teljes anyag már csak javításra, korrektúrázásra és kiadóra vár.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vásárhely visszatért a Démászhoz

Hódmezővásárhely - Vásárhely visszatért a Démászhoz, a régi áramszolgáltató ugyanis most kedvezőbb… Tovább olvasom