Délmagyar logó

2016. 07. 27. szerda - Olga, Liliána 20°C | 29°C

II. világháború, amerikai fogság: napokon múlt, hogy elkerülték egymást

II. világháború, amerikai fogság: napokon múlt, hogy elkerülték egymást
Hódmezővásárhely, Apátfalva - Édesapja együtt szolgálhatott a II. világháborúban a 92 éves Imre Bálinttal - gondolta cikkünket olvasva az apátfalvi Mátó Mátyás. Mindketten ugyanazt az utat járták be Szegedtől az amerikai fogságig. Összehoztuk a találkozót, ahol kiderült, hogy bár valójában a két ember nem ismerte egymást, sorsuk mégis közös.
Fenn vagyok az interneten?

Bálint bácsi nem hazudtolta meg önmagát, életkedve fiatalokéval vetekszik. – Tényleg fenn vagyok az interneten? Valaki mondta az előbb. Örülök neki, bár azt sem tudom, mi az, a kutya iskoláját! – közölte nevetve, hogy meséltek neki a delmagyar.hu-ra is felkerült cikkről.
Imre Bálint lehet, együtt szolgált édesapámmal a második világháborúban. Ő is 92 éves lenne, sajnos 2000-ben elveszítettük – mondta az apátfalvi Mátó Mátyás tárogatóművész, nyugalmazott zenetanár. Szombati számunkban olvasott róla, és sorolta az egyezőségeket: mindketten 1944 augusztusában vonultak be Szegedre, gyalog vágtak át a Dunántúlon éjszaka menetelve, majd a komáromi erőd, a Harmadik Birodalom és 1945 tavaszán az amerikai fogság következett.

– Elhoztam édesapám katonakönyvét. Szintén Mátó Mátyásnak hívták. Ez segít kideríteni az igazságot – közölte a férfi a Bálint bácsi vásárhelyi házához vezető autóúton. Mikor megérkeztünk, hamar előkerült vendéglátónk katonakönyve is. Az adatok alapján kiderült, nem ismerhették egymást, bár ugyanazt az utat járták be, de pár nap eltéréssel. Imre Bálint augusztus 28-án, Mátó Mátyás 30-án vonult be, előbbi tüzér, utóbbi utász lett. Bálint májusban, Mátyás áprilisban esett amerikai fogságba. – Aput, mivel értett a lovakhoz, kiadták német családhoz dolgozni. Vasárnap a gazdával együtt mentek templomba misére, ekkor kapott 2–5 márkát, amit mindig bedobott a perselybe, hogy Isten hazasegítse – mesélte Mátó Mátyás.
 
Napokon múlt, hogy elkerülték egymást a háborúban. Fotó: Imre Péter (galéria)
– Jómagam is ismertem ilyeneket, engem nem adtak ki a németekhez dolgozni – közölte Bálint bácsi. Édesapja történetei alapján sorra idéződtek fel a Szegedtől Németországig tartó út nehézségei. Előkerültek régi fényképek – az amerikai fogságból is –, és a fogolytáborból származó, U. S. jelzésű, minimum 71 éves kanál.

– Fekete katonától capcaráztam, és ma is mindennap használom, éppen az előbb ettem vele tarhonyát – mondta nevetve Imre Bálint. Belemelegedtek a sztorizásba, az emlékek felidézésébe, közös nóta is akadt, a Komáromi lány sétál az utcán kezdetűt együtt énekelték az udvaron. Az ifjabbik Mátyás édesapjától tanulta, igaz, a szaftosabb strófák kimaradtak az énekórán. Ezt a foglyok által sűrűn dalolt Jutunk-e még haza kezdetű követte, amit háborút megjárt apja emlékére Mátó Mátyás tárogatós CD-jére is „felfújt". Ebből ajándékozott egyet Bálint bácsinak. A diskurzus végére mindketten elérzékenyültek.

– Már meghaltak a korombeliek, nem tudok kivel szót váltani a régi időkről. Örülök, hogy az édesapja sok mindent elmesélt magának, bár az igazi az lett volna, ha vele találkozhatok és beszélgethetek – mondta meghatottan Imre Bálint.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rejtelmes szigetek épültek Székkutason

Rejtelmes szigetek épültek Székkutason
Sötétben, esős vagy ködös időben alig lehet látni Székkutason a 47-es főút szélére épített kis szigeteket. Tovább olvasom