Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Író akart lenni, Tonga udvari festője lett

Hódmezővásárhely - A füzesgyarmati kötődésű Doma-Mikó István (63) festőművész nem mindennapi karriert futott be: 33 éve él Japánban, két évtizede tanít ott egy képzőművészeti főiskolán, és 1989 őszétől az azóta elhunyt IV. Tupou király kinevezte a tongai királyság udvari festőjének.
Mindent Vásárhelyről

A delmagyar.hu hivatalos Hódmezővásárhely Facebook-oldala, nem csak vásárhelyieknek.

– A családban előttem nem volt művész, de művészi hajlamú ember több is akadt, például édesapám iskolás korában szép vízfestményeket készített – emlékezett a 63 éves, füzesgyarmati származású Doma-Mikó István, aki 1980-tól él Japánban, 24 esztendeje a tongai királyság udvari festője, és a napokban Hódmezővásárhelyen járt. Nem festőművész, író, költő akart lenni, csak hobbiból festegetett. Amikor már Budapesten élt, műveit megmutatta Lengyel Géza festőművésznek, aki azt mondta, tanuljon nála egy hónapig, azalatt kiderül, érdemes-e folytatnia a „piktorkodást". Érdemes volt.

Huszonkilenc évesen, házasság révén került Japánba – 13 esztendeig élt japán feleségével, 7 éve Melinda a társa, akivel egyik hazalátogatásakor Magyarországon ismerkedett meg –, és rögtön tapasztalta: a helybeliek a külföldiek közül csak a gazdag vagy híres embert fogadják be teljesen.

Doma-Mikó István munkában a  tongai királyi udvarban. Fotó: DM/DV
Doma-Mikó István munkában a tongai királyi udvarban.
Fotó: DM/DV

Udvari festők

Eddig három magyar lett udvari festő: Zichy Mihály az orosz cárt, László Fülöp az angol királyt szolgálta, Doma-Mikó István pedig a tongai királyt. Jelenleg két udvari festő dolgozik, Tongán kívül Dániában, a királynőnek van ilyen beosztású „alkalmazottja".

– Pénzem nem volt, elhatároztam, hírnevet szerzek magamnak. Kitaláltam: gömbölyű felületre, tojásra festek, úgy torzítva a vonalakat, formákat, hogy ha valaki megnézi, mégis olyan tökéletes miniatűrt lásson, mintha lapos vásznon lenne. Ötven tojáson a barlangrajzoktól Picassóig a művészettörténetet örökítettem meg, másik ötvenen saját alkotásaim szerepeltek, akadt, amit csak tojásra készítettem el. Nagyon precíz munkát igényelt, a leghosszabb vonal 35 milliméter volt: ráállt a szemem, és szinkronba tudtam hozni a kezeimet is. Alapvetően balkezes vagyok, de mindkettővel festek. Nagy lett a sajtóvisszhang, sok újságban, televízióban szerepeltem – elértem a célt, rögtön befogadtak.

Büszkén mesélte, óriási megtiszteltetés érte: találkozhatott az uralkodóval és családjával, egy tojást ajándékozott is Akihito császárnak, és 20 percig beszélgethetett vele, nejével, Michikóval és fiával, Naruhito herceggel. A sikerek dacára felhagyott ezzel a tevékenységgel, mert egyre gyakrabban nevezték „tojásfestőnek". Valamit azonban ki kellett találnia: – A gyorsfestés lett a következő „dobásom", magam fejlesztettem ki, legalább 40-féle eszközt használok, például zsilettpengét, tűt, kést és szivacsot, ezekkel 2 perc 40 másodperc alatt elkészítek egy tájképet. Ezt a technikát is oktatom azon a képzőművészeti főiskolán, ahol már 20 éve tanítok. A jubileumról a média is megemlékezett Japánban.

Doma-Mikó István Vásárhelyen, Ambrus Sándor műhelyében. A szerző felvétele
Doma-Mikó István Vásárhelyen, Ambrus Sándor műhelyében.
A szerző felvétele

A keleti emberek

Doma-Mikó István elmondta: a japánok nem ismerik, nem is igazán értékelik a viccet (például a zrikálást, heccelést), nincs olyan humorérzékük, mint nekünk, magyaroknak. Ráadásul, ha valaki munka közben poénkodik, arról azt hiszik, nem koncentrál, nem dolgozik rendesen, lelkiismeretesen. Viszont azt is vallják, aki dolgozik, az fiatal marad, nem öregszik meg.

A csendes-óceáni szigetcsoporton fekvő királysággal, Tongával 1989-ben került kapcsolatba: az azóta, 2006-ban elhunyt IV. Tupou elégedetlen volt azokkal a művekkel, amelyek őt ábrázolták. Az uralkodóház egyik tagja megkereste Japánban Doma-Mikót, és azt mondta neki: próbálja meg ő is. Megfogadta a tanácsot, elutazott Tongára, és rögtön három portrét – egyet szemből, kettőt félprofilból – készített a 2 méter magas, közel 200 kilós királyról. Hátha megtetszik valamelyik. IV. Tupou mindegyikre igényt tartott, majd ő nyitotta meg a művész tongai kiállítását. Az azt követő fogadáson pedig megkérdezte: vállalná-e, hogy udvari festő legyen? Doma-Mikó István igent mondott, azonnal ki is nevezték.

– Egy évben általában 1 hónapot töltök Tongán, kivéve az utóbbi időszakot: már két éve nem voltam. A királyi család tagjairól festettem képeket – az uralkodóról és feleségéről a mosolygósabbak hálószobájukba kerültek –, de készültek tájképek, valamint én terveztem a karácsonyi és újévi képeslapokat és a királyi naptárt. 15 évig őfelsége, IV. Tupou tartózkodóan viselkedett, ekkor a parlament kocsiját küldte értem a repülőtérre, és lakosztályt kaptam két házvezetőnővel. Legközelebb már a régi királyi palotában szállásoltak el, és ezt a lakrészt a mai napig fenntartják számomra, pedig 2012-től már VI. Tupou ül a trónon. Szeretnek, megbecsülnek, valószínűleg azért is, mert tudomásom szerint én vagyok a legrégebbi alattvaló az udvarban – zárta gondolatmenetét a festőművész.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Indulhat a csatornázás Mindszenten

A kiemelt beruházássá nyilvánított mindszenti szennyvíztisztító és szennyvízcsatorna-hálózat projekt mérföldkőhöz érkezett. Tovább olvasom