Délmagyar logó

2017. 01. 16. hétfő - Gusztáv -5°C | 1°C

István egyedül maradt

A sóstóparti Papp Lukács ikrekkel több könyv, fotógyűjtemény és film is foglalkozott. Ma már csak István él. János nemrégiben hunyt el. Papp Lukács István azt mesélte lapunknak, hogy ha jött hozzájuk valaki, abbahagyták a munkát, és inkább komáztak.
Fotó a Die Junggesellen címlapján. Papp Lukács János és Papp Lukács István. János nemrégiben hunyt el. Stekovics János felvétele
Számtalan könyv és fotógyűjtemény foglalkozik a vásárhelyi pusztával és az ott élő emberekkel. A legutóbbi Stekovics János Németországban kiadott könyve, a Die Junggesellen, amelyről nemrég lapunk is írt. De idetartozik Szenti Tibor Parasztvallomások című munkája vagy A vásárhelyi leventék kálváriája Herczeg Mihály tollából. E kiadványokban az is közös, hogy mindegyikük szentel néhány képet vagy bekezdést a sóstóparti Papp Lukács fivéreknek.

A nyolcvanesztendős Papp Lukács István mára felhagyott a földműveléssel: orosházi házában éli mindennapjait – immáron egyedül, testvére nélkül, aki nemrégiben halt meg. A pusztában töltött időkre és ikertestvérére több tucat könyv és megszámlálhatatlan fénykép emlékezteti. A megsárgult fotókhoz történetek is tartoznak, amelyeket István bácsi osztott meg velünk.

– 1985-ben malacokat vittünk a hódmezővásárhelyi piacra, új volt a kocsink, egy fekete és egy pej ló volt elé fogva. Ez a Stekovics a fényképezőgéppel állt a piac közepén, és lefotózott minket, ahogy a két szép lóra rádobom a fehér subát. Elkérte az adatainkat, és attól kezdve tartjuk a kapcsolatot. Mi voltunk a kedvencei, merthogy ikrek voltunk. Hívott is bennünket Németországba, Amerikába, de mi nem akartunk menni. Mondtuk, jöjjenek ők hozzánk. Vissza is jött 1988. szeptember 3-án a nyugatnémet tévésekkel. Akkor készült a családról és rólunk az első fotósorozat. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, mintha otthon lett volna nálunk. Szinte már családi volt ez a viszony.

Az első filmet a nyugatnémetek készítették. Utána a Magyar Televízió forgatott Papp Lukácséknál, Möntünk együtt címmel 1996-ban készült el a film. Az utolsó filmes alkotást 2005-ben készítette Baté Szilveszter Sóstóparti Lukács fivérek címmel. Ez a hadifogságban töltött évekről szól.

– Eljárt fölöttünk az idő, öt éve beköltöztünk a városba. Nem bírtuk már a munkát, meg nem is volt rá szükség, nyugdíjasok voltunk mind a ketten. Egész életünkben munkával teltek a napjaink, ahogy a többi tanyán élő embernek. A napi feladatok mindig megtaláltak bennünket. És mivel sosem nősültünk meg, így a sütés, főzés, takarítás is ránk maradt. Ez az egyik filmben is szerepel. De ha jött valaki, félretettük a munkát, inkább komáztunk. Így éltünk egyik napról a másikra.

Sipos Szabina
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közel félmillió gyűlt össze a liciten

Lezárult az árvíz sújtotta mártélyi képzőművészeti tábor megmentéséért indított internetes képlicit,… Tovább olvasom