Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

István ma is bebújik a kemencébe

Egy hónapig kell vályogot verni ahhoz, hogy elkészüljön belőle tizenhatezer darab, ami egy átlagos családi ház felépítéséhez elegendő. Manapság azonban már nem igazán épülnek vályogházak, a mindszenti Juhász István szerint azért, mert kevés a jó mesterember. Kemenceépítésben is jártas, a néhai Rapcsák András vásárhelyi polgármester tanyáján is készített egyet.
Juhász István legutóbb a mindszenti múzeum udvarára készített egy búbos kemencét. Fotó: Tésik Attila
Tizenhatezer darab vályogból lehet egy átlagos családi házat felhúzni. Az alapanyag előállítása pedig egy hónapot vesz igénybe, s nem is olyan drága, mint a tégla. Ennek ellenére ma már egyre ritkábban épülnek vályogból az otthonok, miután nincs mesterember, aki igazán értene hozzá. Legalábbis így gondolja a mindszenti Juhász István, aki azok közé tartozik, akik évtizedekkel ezelőtt tanulták ki a vályogverés csínját-bínját.

– Édesapám, sőt a nagyapám is ezzel foglalkozott, így már hétévesen velük jártam az építkezésekre – mondja a mesterember, aki be is avat a vályogkészítés fortélyaiba, mondván: semmi ördöngösség nincs abban. Egy gödröt kell ásni, sárga földdel feltölteni – a feketével ellentétben az nem reped meg –, beáztatni, aztán meg szorgalmasan hordani a töreket, azaz a szalma apraját, vagy ha nincs, a pozdorját. Az összedolgozás után meg kell kapálni, ugyan nem egyszer, számtalanszor, majd a vályogvetőbe kiönteni, megszárítani, és kezdődhet az építkezés.

– A munka talán legnehezebb része a vályogot fordítgatni, hogy kellően kiszáradjon, ilyenkor bizony nem egyszer véresre sebesedett a lábunk – jegyezte meg a Juhász István. Családjában egyik fia, sőt lánya is kitanulta a vályogverés – amit ugyebár nem is vernek – tudományát.
Ugyanakkor István nem csak ehhez ért. A hagyományos kemencekészítésben is jártas, legyen az búbos, sifon vagy éppen szekrény formájú a fűtő-főző alkalmatosság. Udvaron és házban is rakott már kemencét, ami a vályoggal ellentétben egyre népszerűbb a családoknál. Annak idején még a néhai Rapcsák András vásárhelyi polgármester tanyáján is készített kemencét.

– Itt is az alappal kezdődik a munka. A belsejét földdel töltjük fel, majd törött üveggel, hogy jól tartsa a hőt. Homokot szórunk rá, égetett téglából megrakjuk a falat. Lassú tűzzel egy napig kiégetjük, majd sárral tapasztjuk a külsejét, s jöhet a meszelés. Belül szintén tapasztani kell, igaz, ekkor már vízüveg és só keverékét használjuk. Ehhez be kell bújni a kemence száján. Gyerekként ez mindig az én feladatom volt, most meg senki más nem végzi el helyettem, így nekem kell bemásznom – vázolta a kemenceépítés tudományát. István az elmúlt évtizedek alatt összesen negyven kemencét készített. Persze ez családi házánál sem hiányozhat. Szerinte ugyanis nincs is annál jobb, mint ha az ember kemencében sült lángost, kenyeret, vagy bodagot, azaz sós-fokhagymás kenyérlángost ropogtathat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jusztina néni saját tehetségét gondozza

Gyerekkorában, a háború idején szántania is kellett, később, a tsz-ben is férfimunka jutott neki… Tovább olvasom