Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Jogász, szikvízkészítő, napszámos is volt Dömötör János

Jogi doktorátust szerzett, dolgozott kultúrtanácsnokként a városházán, majd napszámos lett, volt szikvízkészítő üzemben, de a temetkezési vállalatnál is megfordult. A legtöbben mégis művészeti íróként ismerik Dömötör Jánost, a vásárhelyi Tornyai János Múzeum nyugalmazott igazgatóját, aki a minap ünnepelte 85. születésnapját.
Dömötör János pályájának első tizenöt éve bővelkedett fordulatokban. Sorsát alapvetően az határozta meg, hogy gazdálkodó édesapja „a holdak bűvöletében" élt, azaz nem azt nézte, hogy a föld jó avagy sem, hanem, hogy eladó-e.

– Végül 70 holdnyit gyűjtött össze, ami óriási hátrányt jelentett később. Ugyanis elfelejtette megbeszélni ezt Rákosi elvtárssal, így aztán az ötvenes évek elején osztályellenség lett, mert több földje volt, mint 25 hold – mondta lapunknak Dömötör János. – Ennek aztán már kultúrtanácsnok koromban magam ittam meg a levét.

Leventének hívták


Dömötör Jánosnak a képzőművészetek iránti érdeklődését egy véletlen alapozta meg: első gimnazista korában ugyanis diftériát kapott, s hat hétig otthon volt karanténban. Ez alatt került kezébe egy művészettörténeti könyv. A Bethlen gimnáziumban Tölcséry István famulusaként később a tanári könyvtárban bővíthette ismereteit. A művészettörténettől azonban alaposan eltérítette egy iskolai sikere.

Kimaradt a forradalomból

Dömötör Jánosnak emlékezete szerint 1956. október 29-én Gyáni Imre akkori gimnáziumi igazgató szólt, hogy menjen el a városházára, a nemzeti bizottság alakuló ülésére. Ezen Erdei István vetette fel, hogy nevezzék ki vb-titkárnak.
– Én akkor azt kértem, hogy tárgyalja meg a javaslatot a katona- és a diáktanács is. Másnap kitört a szuezi válság, s számomra világos volt, hogy a nyugati hatalmakat nem érdekli Magyarország. November 1-jén azzal mentem be a városházára, hogy nem fogadom el a megbízást. A városháza kapujában találkoztam Erdei Istvánnal, a megyei nemzeti bizottság elnökével, akitől megtudtam, az 5-ös út tele van szovjet tankokkal. Ennek hallatára – hatgyermekes apaként, törődve családom jövőjével – sarkon fordultam és hazamentem. Így maradtam ki a forradalomból – mondta.

– Hetedikes koromban a reformáció hatása a magyar kultúrára címmel kellett iskolai dolgozatot írnom, s ez olyan sikeres lett, hogy Szakhmáry tanár úr azt javasolta, olvassam fel azt az iskolai emlékünnepen. Csakhogy a tanár úr elfelejtette elhozni erre a dolgozatomat, így fejből kellett azt elmondanom. Nagy sikert arattam. Tölcséry Pista bácsi ezután azt mondta, látja, vannak gondolataim, és publicisztikai vénám, már csak azt nem tudom, mi büntethető abból, amit leírok. Javasolta: ismerjem meg a jogi korlátokat. Így kerültem a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1944-ben szereztem jogászdiplomát. Katonának szerencsére nem kellett bevonulnom, de leventének behívtak, miután hazatértem Vásárhelyre.

Dömötör János a városházán helyezkedett el fogalmazóként, majd kultúrtanácsnokká lépve elő újra kapcsolatba került a helyi művészekkel. Cikkeket írt, kiállításokat nyitott meg. 1951 március végén azonban – édesapja földgyűjtő szenvedélye miatt – mint osztályidegent, kirúgták az állásából. Felvették viszont könyvelőnek a Majolikagyárba, de egy hét után innen is elbocsátották. Másfél évig Kishomokon végzett alkalmi munkákat, majd 1952-ben a Szikvízkészítő Vállalathoz hívták – hivatalsegédnek.

30 év a múzeum élén

– Két évvel később már a megyei temetkezési vállalatnál alkalmaztak pénzügyi ellenőrként. Ide Kincses Sándor barátom csábított. Érvei meggyőzőek voltak, addigi 763 forint fizetésem helyett 1080-at kínáltak, s nekem, az akkor már ötgyerekes családapának ez nem volt mindegy. Itt már más volt a légkör, a kulturális alapból hanglemezeket vettünk, s hallgattuk a Kabát- és a Levéláriát, de kollektíve részt vettünk Simándy József szegedi koncertjén is. Ekkor már rendszeresen jelentek meg írásaim a Vásárhelyi Szóban.

Hat gyermek apja

Dömötör Jánosnak két testvére volt, egyiküket azonban nem ismerte, mert spanyolnáthában még azelőtt meghalt, hogy ő megszületett volna. Felesége azonban tizenhárom gyermekes családban nőtt fel. Ők ketten hat gyermekkel megelégedtek. Ők sorrendben: János, (1948), Mihály (1950), István és ikertestvére, Zsuzsa (1951), majd Róza (1953) és Katalin (1954). A nagy családot ma már 16 felnőtt unoka is gyarapítja.

Dömötör Jánost – aki titkára lett a dél-alföldi művészeti szövetségnek – 1961-ben, máig sem tudja, kinek az ajánlására, kinevezték a Tornyai János Múzeum igazgatójának, mely poszttól harminc évig meg sem vált.
– Osváth Béla, a TIT akkori megyei elnöke korábban felkért, hogy legyek komolyzenei hangversenyek narrátora. Ezeket április 4-én és november 7-én is megtartották, így a megyei vezetők jól ismertek, gondolom, ez is befolyásolta döntésüket.

Muszáj Herkulesként lett művészeti író


Dömötör János azt mondja, amolyan „Muszáj Herkulesként" lett művészeti író. Már életében megjelent róla emlékkönyv, melynek készítői 1980-ban több mint ötszáz publikációjáról tudtak.
– Egy mondatos életelvem megegyezik Albert Schweitzerével: Szolgálni és segíteni! Ezt megértették, hiszen Losonczi Páltól, az Elnöki Tanács elnökétől az előző rendszerben a Munka Érdemrend arany fokozatát, míg Göncz Árpád köztársasági elnöktől már a mostani korszakban a Magyar Köztársaság aranykeresztjét vehettem át – tette hozzá.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kórházi szakma Vásárhely mellett

Nem lehet arra hivatkozni, hogy a vásárhelyi betegeket majd kicsit távolabb fogják ellátni, hiszen a minisztérium Szegeden is a felére csökkenti a belgyógyászati aktív ágyak számát – hangzott el tegnap a megyeházán. Tovább olvasom