Délmagyar logó

2017. 11. 25. szombat - Katalin 3°C | 12°C Még több cikk.

Lázár: Nem lesz még egy ilyen alkalom

A 21. században nem lehet választási programot hirdetni úgy, hogy a fő cél valakinek az eltávolítása – mondta lapunknak adott interjújában Lázár János. A vásárhelyi polgármester szerint az uniótól a következő néhány évben lehet utoljára jelentős pénzt kapni a fejlesztésekre. A pályázatok sikere érdekében a konzervatív, a baloldali és a liberális oldal ötleteire, tehetségére egyaránt számít.
Fotó: Tésik Attila
– Egy hónappal a választások előtt teljes erővel zajlik a kampány, röplap röplapot követ. Milyen érzéssel búcsúzik a most véget érő ciklustól?

– Ez a város 2002 óta szemmel láthatóan gyarapodott, sok pályázati lehetőséggel tudtunk élni, beépítettünk összesen tízmilliárd forintot: utak készültek, intézményeket hoztunk létre, erősödött a szociális háló, fejlődött az infrastruktúra. Lelki értelemben is változott Hódmezővásárhely. Ha a választási kampányok időszakát leszámítjuk, a kiegyensúlyozott működés jellemezte az önkormányzatot: a közgyűlésen korábban sohasem született ennyi egyhangú döntés. Két fontos szimbolikus vívmányt is említenék: a tiszteletbeli polgári cím adományozását és az Emlékpont megnyitását. A polgármesteri hivatal pedig ma inkább egy szolgáltató vállalkozásra hasonlít, amely azért dolgozik, hogy az ügyfelei elégedettek legyenek. Fejlődtünk, ezt jó érzés látni.

– Az Emlékpontnál tartott megnyitóbeszédében használta, és azóta is használja ezt a kifejezést: új Hódmezővásárhely. Mitől új?
– Komolyan gondoltam azt, hogy a huszadik századnak az Emlékpont megnyitásával le kell zárulnia a város életében. Minden fájdalom és öröm, vita emléke bekerül egy épületbe, ahol mindenki fölidézheti az elmúlt ötven évet, hogy kilépve új fejezetet nyithasson az életében. Ezután ahhoz, hogy növelni tudjuk a versenyképességet és a foglalkoztatottak arányát, a helyi közéletben össze kell fogni, és ehhez új politikai kultúrára van szükség. Szeptember 5-én szeretném meghirdetni erről szóló programomat. A város közéletét három meghatározó politikai hagyomány formálja. A konzervatív-polgári vonulat a legerősebb, tizenhat éve érzékelteti itt a hatását, de sokszor dominált 1948 előtt is. Él emellett egy haladó baloldali, szociáldemokrata hagyomány – Takács Ferencre gondolok, és azokra, akik a második világháború után a város ügyeit vitték, ide tartoznak a rendszerváltás előtti reformerők is. Létezik egy érdekes értelmiségi-liberális attitűd is, a művészeti élet szervezőihez, kultúrapártfogókhoz kötődően. Galyasi Miklósra gondolok például, aki a Sorbonne-t elvégezve hazajött, és megszervezte a város kulturális életét 1928 után. Kár lenne, ha ezután is e három erő egymásnak feszülése határozná meg a város életét. A három hagyomány szintézisére van szükség, ha sikerül jó kompromisszumokat kötni, tettekre váltható az új várospolitika.

– Nemcsak a hagyományok, hanem az emberek is szembenállnak. Hogyan éli meg azt, hogy konzervatív beállítottságú helyi politikusok, akikkel egy táborban volt, amikor Rapcsák Andrást felfüggesztették, most az ellenfelei? Hamvas Ödönre, Erdélyi Miklósra gondolok.

– Én ugyanazon a helyen maradtam, és ezután is mindenki polgármestere szeretnék lenni. Nem akarok pálcát törni
hatvan-egynéhány éves emberek fölött.

– Erre nem is kérnénk. De nem sajnálja, hogy így alakult?

– Sajnálom, de ők, azt hiszem, nem értették meg, hogy az idő nem állt meg 2000-ben, és én valami újat szeretnék csinálni. Nem arról szól már a történet, amiről régebben.

– Miről szól?

– Arról, hogy soha vissza nem térő alkalom előtt áll az ország és a város. Tudjuk, hogy 2015 után az unió átalakul, most van még lehetőség arra, hogy nagyobb pénzt kapjunk a fejlesztéseinkre, össze kell fogni ahhoz, hogy minél eredményesebbek legyünk. Amikor 1999-ben felfüggesztették Rapcsák Andrást, és dúlt a háború, a város a Széchenyi-terv legzsírosabb falatjairól maradt le, a legnagyobb fejlesztési forrásokról. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez még egyszer megtörténjen. Vicc, hogy ma, a 21. században lehet olyan választási programot hirdetni, hogy a fő cél Lázár János eltávolítása. Már elnézést, de én vagyok a városnak az országgyűlési képviselője. Azt gondolják, hogy ha elveszítem a választást, akkor a rám szavazó tizenháromezer választó elfelejthető? Aki október elseje után megnyeri itt a választásokat, annak kompromisszumokat kell kötnie. Félreértés ne essék: nem muszáj szeretni engem, és nekem sem kell szeretnem a velem szemben állót, de mindenkinek a tudására, fölkészültségére szükség lesz. Ez az új ebben a világban.

– Az augusztus 20-i budapesti vihar után ön mondta el az ellenzék álláspontját. Az országos politikai munka hogyan hozható összhangba a vásárhelyi polgármesterséggel?

– Rangsorolni kell a feladatokat, és a rangsor úgy kezdődik, hogy a város az első. Ezt elfogadták a frakciómban is, ahol több dologban is építenek rám, a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöki tisztségét is így vállaltam el. Az így szerzett kapcsolataim hasznosak a polgármesteri munkámhoz is. Nemcsak az ellenzék álláspontját kell képviselni, hanem kapcsolatot kell tartani kormánytagokkal is, most kezdődik a rendőrség átalakítása. Én ebben a munkámban is az ésszerű kompromisszumok híve vagyok.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Játszóteret avattak az első napon a Szántó Kovács-iskolában

Játszóteret avattak az első tanítási napon Vásárhelyen, a Szántó Kovács János Általános Iskolában.… Tovább olvasom