Szeged - delmagyar.hu

Húsvét hétfője errefelé is főleg a férfiak ünnepe, a locsolkodás számukra kedvelt, népszerű program, ezért igazán élő szokás. Ilyenkor házról házra, ismerősről ismerősre, rokonról rokonra járva mennek apák és fiaik, kölnivel felfegyverkezve.

Húsvéthétfőn mindenki korán kel: a fiúk, férfiak a locsolkodás miatt, a lányok és az asszonyok pedig azért, hogy fogadhassák őket. Öreg-Kishomokon, Vásárhely egyik kertvárosias részén a Szabó testvérek – a 12 éves Zsolt és a 8 esztendős Roland – már reggel fél 8-kor útnak indultak, és 10 óra tájban érkeztek egy Búzás utcai házhoz, ahol a 9 éves Fróna Fannit és a 17 esztendős Kondacs Emesét „lepték meg". A fivér semmit sem bízott a véletlenre:

– Zsolti vagyok, szép és laza, locsoljak, vagy menjek haza? – kérdezte mondókájával. Természetesen nem mutattak neki és öccsének ajtót, előkerültek a kölnik, majd az öntözés után a jutalom piros tojás, a csokinyuszi – azonnal zsebre vágták –, a sütemény és az üdítő.

Pedig ott volt a szódásüveg is... Fotó: Tésik Attila

Fanni és anyukája három éve költözött ide. Általában tíz-tizenöt fiú, férfi keresi fel őket húsvéthétfőn. Az viszont pórul jár, aki déli 12 óra után merészkedik portájukra. Ekkor ugyanis már illetlenség locsolkodni menni, és a helyi hagyományok szerint az ilyen szemtelent a lányok, asszonyok szódával vagy tiszta vízzel – éppen azzal, ami kézre esik – űzik el a háztól. Már erre is akadt példa, idén azonban nem volt ilyen próbálkozó, későn jövő.

– Szeretem a locsolkodást, már megszoktam, kiskorom óta járnak hozzánk – mondta Fanni, miközben édesanyja az ünnepi ebéddel szorgoskodott. – Erre az alkalomra tojást is festünk, ez az idén sajnos elmaradt. Előfordult, hogy vízzel vagy szódával locsoltak meg, a kölnit azért jobban szeretem.

– Jómagam pont fordítva vagyok ezzel – vette át a szót Emese, aki Fannit fogadott testvérének tekinti –, ha már meglocsolnak, inkább a vizet vagy a szódát választom; a kölnik keveredő illatára érzékeny vagyok, megfájdul tőle a fejem. Egyébként már kinőttem ebből, általában otthon maradok, bezárjuk az ajtót, és nem engedünk be senkit – a mostani kivételes alkalom. A locsolkodás elvesztette varázsát, a legtöbben nem a piros tojásra, hanem a pénzre mennek.

A közelben lévő Popeye söröző pultosa, Tímea sem rajong ezért a szokásért, azt azonban kedves gesztusnak tartja, hogy a húsvéthétfőn betért (törzs)vendégek általában nem feledkeztek meg erről, és meglocsolták. Volt, aki piros tojást is kapott.

Húsvéti mondókák

A locsolóverssel azt is kifejezhettük, miért jöttünk valójában. Ezekből a mondókákból nyújtunk át egy csokornyit, biztos többel találkoztak a lányok, asszonyok: „Verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik, csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit", „Én vagyok a török, locsolkodni jövök, ha nem kapok piros tojást, mindent összetörök!", „Zöld erdőben jártam, barnamedvét láttam, szereti a mézet, add ide a pénzed!", „Sivatagban él a teve, locsolkodni jöttem, hehe! Locsolhatok? Szomjas vagyok!", „Ajtó mellett állok, piros tojást várok, ha nem adják párjával, elszököm a lánykával!", „Zöld erdőben jó a kedv, ott lakik a barnamedv, a versemben fő a rím, locsolkodni jöttem immár!". És végül egy tájjellegű: „Ól sarkában disznó röfög, möglocsollak, aztán mögyök!".