Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 6°C | 12°C Még több cikk.

Lopez Muller Benitónak már Vásárhely az otthona

Hódmezővásárhely - Lopez Muller Benito tizenkilenc éve él hazánkban. A nicaraguai férfi a vásárhelyi főiskolán végzett, dolgozott Budapesten és Szentesen. Jelenleg a vásárhelyi polgármesteri hivatal városfejlesztési és üzemeltetési csoportjában dolgozik.
Lopez Muller Benito tizenkilenc éve él hazánkban. A nicaraguai férfi a vásárhelyi főiskolán végzett, dolgozott Budapesten és Szentesen. Jelenleg a vásárhelyi polgármesteri hivatal városfejlesztési és üzemeltetési csoportjában dolgozik. Tervezi, hogy egyszer megmutatja feleségének és gyermekeinek szülőhazáját.

Lopez Muller Benito 1988-ban került Nicaraguából Magyarországra. Amikor a külföldi ösztöndíjra pályázott, elvégzett ehhez kötődően egy tanfolyamot, majd szakmát, szakterületet választott, még nem sejtette, merre veti a sors. Ezt követően tudta meg, hogy Magyarországon sajátíthatja el a mezőgazdasággal kapcsolatos ismereteket. Az állattenyésztési üzemmérnöki szakot a vásárhelyi főiskolán végezte el, szakmájában dolgozott Vásárhelyen és Szentesen is. Folyamatosan képzi magát, erre minden lehetőséget kihasznál, megragad. Jelenleg a vásárhelyi polgármesteri hivatal városfejlesztési és üzemeltetési csoportjában pénzügyi elszámolással foglalkozik. És rendkívül szépen beszéli nyelvünket.

Kedvence a paprikás csirke

Lopez Muller Benito szépnek tartja hazánkat, már sok helyre ellátogatott, mostanában azonban erre nincs ideje, a közelmúltban vásárolt ház felújításán dolgozik. Ha tehetné, a hegyekbe menne, az ormok és a völgyek vonzzák. Így sem szomorú azonban, a kedvenc étele pedig a paprikás csirke, rengeteg nokedlivel, tejföllel és káposztasalátával. Ezzel mindig jó kedvre lehet deríteni.

– Budapesten kezdtem el tanulni a magyart, és azóta is mindennap ellesek valamit – árulta el Lopez Muller Benito. – Ez az egyik legnehezebb nyelv. Hogy miért? Három példával illusztrálnám, az anyanyelvemmel összehasonlítva. Nálunk öt magánhangzó van, a magyarban tizennégy, a tárgyas ragozást és az igekötőt sem ismeri a spanyol. Nem mindegy, hogy valamit kimondok, vagy felmondok. Magyarul olvasok, ilyen könyvek állnak a rendelkezésemre.

Azért az interneten a spanyol honlapokat is megtalálja, és szívesen emlékszik hazájára, beszél múltjáról, az indián, a maja ősökről. Valószínűnek tartja, hogy apai ágon ő is rokonságban áll a hatalmas kultúrájú néppel, de a törzsi nyelvet – annak is akad számos változata – nem beszéli. Utoljára 11 esztendeje, 1996-ban járt otthon. Nem tudja, mikor utazhat legközelebb, de akkor már a családdal, vásárhelyi feleségével – akinek nem árulta el a nevét –, lányával , és fiával Luis Enriquével repülne. Milliós nagyságrendű lenne a költség eljutni a 10 ezer 300 kilométerre fekvő országba.

– Most már itt élek. Azért maradtam, mert nagyon kedvesek, segítőkészek az emberek, és itt ismerkedtem meg a feleségemmel, akivel tizenegy esztendeje házasodtunk össze. Közel három éve magyar állampolgár vagyok, és az az igazán fontos nekem, ami itt történik. Gondoskodnom kell a családomról, igyekszem mindent megtenni értük, szabadidőmben kertészkedem. Persze azért Nicaraguát is becsempésszük az életünkbe, a párom magyarul, én spanyolul beszélek a gyerekekkel, mutatok nekik fényképeket a hazámról, és olykor a magnót is bekapcsolom, szól a latin-amerikai muzsika. Hallhatják, milyen zenén nőtt fel az apjuk. Szeretném őket legalább egyszer elvinni Nicaraguába.

Azt mondja, a közép-amerikai és az európai, a magyar embereket nem lehet összehasonlítani. Más vérmérséklet, más kultúra. Neki kedvezőek a tapasztalatai, mindenütt befogadták, kedvesen, jól bántak vele. Számára a munkán kívül a hit és a család a legfontosabb.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dohányosok is örültek a tilalomnak Vásárhelyen

Hódmezővásárhely - Tíz megkérdezett vásárhelyiből heten tisztában voltak azzal tegnap, hogy most már… Tovább olvasom