Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Marton János, a juhnyírás Guinness-rekordere

Hódmezővásárhely - A vásárhelyi Marton János szerepel a Guinness-rekordok könyvének 2006-os kiadásában mint a juhnyírás rekordere: kézi ollóval 8 óra alatt 50 birkát fosztott meg gyapjától. Ezt a csúcsot még 2003 áprilisában állította fel. A 74 éves gazda 8 esztendős korától nyír birkákat, máig több 10 ezer fordult meg a keze alatt.
– Nem sok Guinness-rekorder szaladgál Csongrád megyében, Jani bácsi az egyik közülük. Hogyan állította fel a csúcsot?
– Idézettel kezdeném – vett elő egy kötetet Marton János –, a 2006-os Guinness-rekordok könyvében az Erő és kitartás fejezetben szerepelek, a kis cikk címe: 8 óra alatt kézzel megnyírt legtöbb birka, és a következőket tartalmazza: „A kézzel való birkanyírás rekordját a magyar Marton János tartja, aki 8 óra alatt 50 állat gyapját vágta le ollóval és pengével az állattenyésztők hődmezővásárhelyi kiállításán 2003. április 26-án". A mai napig büszke vagyok erre, bár kis szerencsével, jobb, tisztább gyapjújú birkákkal ez 60 is lehetett volna. Ugyanis egyáltalán nem fáradtam el.

Mindent Vásárhelyről

A delmagyar.hu hivatalos Hódmezővásárhely Facebook-oldala, nem csak vásárhelyieknek.


– Honnan jött az ötlet?
– A Hód-Mezőgazda Zrt. sajtósa, Gulyás Márta találta ki: azt mondta, ha már annyi éven keresztül kopasztottam a birkákat, vágjunk bele. Gyorsan kellett megszervezni, sikerült, és 2003. április 26-án az állattenyésztési napokon megcsináltam. Közben vécére sem mentem el, a sört is szívószállal ittam, szünet nélkül járt a kezemben az olló, akkor is, ha újságírókkal, tévésekkel beszélgettem. Egy állatot átlagban 872 ollócsattintással kopasztottam meg. Igaz, csak a 2006-os könyvbe kerültem be, de már 3 hónap múlva küldte a londoni központ a tanúsítványt, elismerve a rekordot; biztos nekik is tetszett, ilyenre még senki sem vállalkozott.

Marton János több tízezer birkát kopasztott meg életében. A rekordot 2003 óta tartja. Fotó: Frank Yvette
Marton János több tízezer birkát kopasztott meg életében. A rekordot 2003 óta tartja. Fotó: Frank Yvette

– Családi indíttatású az állatok szeretete, a juhokkal való törődés?
– A feleségem családja és mi is a szentesi úti melletti tanyán éltünk, és mindkét família tartott birkákat. Jómagam 8 éves koromtól nyírtam a jószágokat, tatától, vagyis édesapámtól, Marton Józseftől lestem el a fogásokat, és úgy tűnik, ez öröklődik: unokám, Endre is szereti a birkákat. Mindegyik más, eltérő egyéniség, mégis ugyanúgy kell nyírni – nincs különbség.

Névjegy

Marton János 1939. február 23-án született Hódmezővásárhelyen, általános iskolai tanulmányait tanyai iskolában végezte. Ezenkívül a munkájához szükséges tanfolyamokra járt. 1962 februárjától 48 éven át dolgozott a Hód-Mezőgazda Zrt.-nél és jogelődjeinél, 2010-ben ment nyugdíjba.

– Gondolom, ehhez is kell érzék, tehetség.
– Mi úgy nevezzük, rászületettség. Mikor ez kerül szóba, Vágó János, a Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetője jut eszembe. Gyerekkorától ismerem Jánost, és már akkor látszott: van tehetsége a hangszeres zenéhez, valószínűleg benne volt a génjeiben.

– Mire kell vigyázni a birkák kopasztásakor?
– Ha tiszta, gubancsmentes a gyapjú, gyorsabban, jobban lehet haladni, amennyiben piszkos, csak szenved az ember. Ügyelni kell, hogy ne okozzunk sérülést, bele ne vágjunk a bőrébe, de akármennyire figyelünk, ezt képtelenség elkerülni, velem is előfordult többször. A sebkezelésre remek szerek kaphatók. Az idén egyébként már annyit nyírtam, mint még életemben soha: legalább ezret, az eddigi szám pedig már több tízezret tesz ki.

– Az életét a juhok töltötték ki?
– Ez így nem igaz, a Hód-Mezőgazdánál szarvasmarhákkal foglalkoztam, azon a részlegen dolgoztam nyugdíjazásomig. Reggel 6 órakor már Vajháton voltam, és délután 4-5 óráig meg sem álltam. Volt időszak, amikor egyik „alakulat" sem fogadott be teljesen. Annak idején ahol juhot, birkát tartottak, fejték is: sajtot, túrót készítettek a tejéből, de olyan embert is ismertem, aki tisztán itta a tömény birkatejet. Viszont a palacsinta, a kalács és egyéb sütemények készítéséhez harmad-, negyedrészben vízzel kellett hígítani.


– Említette, a mai napig „pályázik" a juhok gyapjára. Hol, merre dolgozik, és meddig lehet ezt csinálni? Hiszen már a 75. évében jár.
– Az egyik kuncsaftom például az egykori polgármester, a jelenlegi államtitkár, Lázár János édesapja, ott a mai napig megfordulok, és nyírom a birkákat; egyébként gyerekként is rendszeres vendége voltam a Lázár-birtoknak. Ismerősöknek, családtagoknak is segítek, amíg csak lehet.

Az idei állattenyésztési napokon is nyírt. A fiatalok csodálattal figyelték a technikáját. Fotó: Schmidt Andrea
Az idei állattenyésztési napokon is nyírt. A fiatalok csodálattal figyelték a technikáját.
Fotó: Schmidt Andrea

– Volt olyan időszak, amikor szünetet tartott?
– Nem, csak egy évre emlékszem, azt betegség miatt hagytam ki, de akkor is jöttek, kerestek a birkások. A feleségem, Emi azonban rendre „elkutyáztatta", vagyis elküldte, elmarta őket, mondván, nem mehetek, beteg vagyok.

A hét embere

Sorozatunkban olyan közismert vagy épp ismeretlen embereket mutatunk be, akik köztünk élnek, és sokat tesznek környezetükért, életükkel, történetükkel példát mutatnak a közösségnek. Olvasóink segítségét is várjuk ehhez: arra kérjük önöket, javasoljanak szerkesztőségünknek interjúalanyt – a szomszédból, a másik faluból –, ha úgy látják, az illető megfelel ezeknek a kritériumoknak. Javaslataikat e-mailben a szerkesztoseg@delmagyar.hu címre, postai úton a Délmagyarország Kiadó, 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre várjuk.

– Vannak követői a fiatalabb generációban?
– Kevesen, a legtöbben már géppel nyírnak. De egyiket sem kell feldicsérni vagy lebecsülni, mindkettőhöz alapos szakértelem szükséges, és megvannak a mesterfogások, a rafinériák. Kézinél az állat fogásán, tartásán, forgatásán, valamint a kéz, a csukló mozgásán sok múlik. Nekem 8-10 ollóm van, de akad olyan, amit már csak kegyeletből őrzök, például azt a hajlított élűt, amit 17 évesen kaptam a szentesi késes-köszörűstől, Gerebek Istvántól.

– Már nyugdíjas, miként telik egy napja?
– Azért nem unatkozunk a feleségemmel! A kertben és az állatokkal is akad munka: tartunk galambot, libát, tojótyúkot, sertést – juh nincs –, valamint a körtöltésen kívül, a 47-es főút melletti földünkön zöldséget termelünk.

– Aki juhval foglalkozik, attól elvárható, hogy tízujjas birkapörköltet főzzön?
– Igen, de ez rám nem igaz. Nem vagyok az a főzőcskézős típus, a feleségem viszont első osztályú paprikást készít, én az övét szeretem a legjobban. Már hallom a hangját, csitít, nem szereti, ha büszkélkedem, ha dicsérem. Ilyenkor rám szól, de az is előfordult már, hogy mellettem állva a lábamat taposta: hagyjam abba! De én mindig befejeztem a mondókámat. Esküszöm, nem lenne semmi probléma, ha olyan emberek vezetnék az országot, mint amilyen Emi.

– Jövőre is folytatja még?
– Természetesen szeretnék még birkát nyírni, és addig csinálom, amíg az állóképességem, az egészségi állapotom engedi. Nehéz lesz abbahagyni...

Csúcshistória

– A rekordkísérlet, még ha Jani bácsi így is emlékszik, nem az én ötletem volt – közölte Gulyás Márta, a Hód-Mezőgazda Zrt. sajtósa.

Fekete Balázs állattenyésztési igazgató találta ki. Rám az adminisztratív rész, a szervezés, a levelezés, a londoni központtal való egyeztetés hárult. Először úgy volt, napkeltétől napnyugtáig nyírja a birkákat, de a Guinness-rekord-kísérletben csak 8 vagy 24 órás teljesítés létezik, előbbit választottuk. A rekord azért lett 50, mert az 51.-et már nem tudta befejezni. Szép emlék, nagyon büszkék voltunk és vagyunk Jani bácsira!

* * *

Korábbi interjúink A hét embere-sorozatunkban

Bánffi család: 106 év a szóda bűvöletében
Sindely Pál: Képzeletben örökre tanár maradok!
Jógázik, táncol és focizik a 70 éves órásmester
A szike és a csavar mögött van egy ember
Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megalakult az értéktár bizottság

A legutóbbi közgyűlésen Hódmezővásárhelyen megalakították a Települési Értéktár Bizottságot. Tovább olvasom