Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Mécses, virág, néhány régi történet

Hódmezővásárhely - Több ezren keresték fel az elmúlt napokban a vásárhelyi temetőket, a hét végén is tart még a zarándoklat. Virágok, mécsesek, gyertyák fénylettek mindenütt. A város síremléket avatott a nemrég elhunyt Csorba Mihály alpolgármester és Fodor József festőművész tiszteletére.
A halottak napja ma van, de most négy napig emlékezhetünk szeretteinkre.

A szerdai eső után csütörtökön szép őszi estében lobogtak a mécsesek temetőszerte. Fotó: Tésik Attila

Koszorúzások, megemlékezések

A mindenszenteket megelőző napon Vásárhelyen több központi, városi ünnepséget tartottak. Megkoszorúzták az I. és II. világháborús emlékművet a Kossuth téren és a Hősök terén, megemlékeztek a hadifoglyokról és a leventékről is a Szent István-templomnál. A Kincses temetőben az idén elhunyt Csorba Mihály dandártábornok, alpolgármester és Fodor József festőművész tiszteletére síremléket avattak: – A szerető polgári közösség mindig kőbe véste azoknak a nevét, akik településük ügyét előbbre vitték, jobbá, szebbé tették ott az életet – mondta Lázár János polgármester. A nap a Lelkek emlékére nevű keresztnél zárult: itt a 47-es főút áldozataira emlékeztek.

– Egy hete egyre több ember látogat ki ide, a katolikus temetőbe – számolt be tapasztalatairól a Páfrány virágüzletben dolgozó id. Beder Ferenc. – A rosszabb, mostoha időjárás sem riasztott vissza senkit: szerdán a zuhogó esőben is sokan helyeztek el virágot a sírokon és gyújtottak mécsest. De az a legfontosabb, hogy ez nem korlátozódik erre a pár napra; nagyon sokan heti rendszerességgel járnak ki, olyan is akad, akivel mindennap találkozunk: nem tud és nem is akar elszakadni attól, akit nagyon szeretett. Tulajdonképpen most is vele él.
Ezeken a napokon mindenki ellátogat az övéihez, felidézi azt, amikor még éltek, egy kicsit „beszélget" velük, elmeséli, mi történt az elmúlt egy évben, vagy amióta nem „találkoztak". Rendezgetik, takarítják, árvácskákkal ültetik be a sírokat.

– A mindenszentek és a halottak napja számomra többnapos program – árulta el a 67 éves Magdolna, aki három gyermekével látogatott ki a temetőbe. – Már a férjem is elhunyt, és az ő családjából, testvérei közül többen. Minden sírhelyet, eltávozott rokont felkeresek. Megidézzük őket, valami kis apróság mindnyájunknak eszünkbe jut, néha egy-egy vidámabb történet is, így olyan, mintha itt lennének velünk.

Magdolna nem hallgatta el, a kegyelet perceit, napjait megkeserítik a tolvajok. A kiültetett árvácska egy része, a vázába rakott krizantém vagy akár a mécses is eltűnik – olykor már másnapra. Mindig megdöbben azon, hogy ezeknek az embereknek semmi sem szent. Talán most kevesebb gond lesz, mert a helyi rendőrök a sírkertek bejáratánál, a parkoló gépjárművek környékén és a temetőkben is járőröznek.

Mécsesek fényébe öltözött csütörtökön alkonyatkor a vásárhelyi katolikus temető. Fotó: Tésik Attila

Verók László csak annyit mondott: ilyenkor mindig kijönnek, virágot hoznak, mécsest gyújtanak. Pár percig némán állnak, így emlékeznek.

– Nehéz elengedni azokat, akiket szerettünk, akikkel együtt éltünk – mondta, kicsit magának is, Talmácsi Attiláné, aki többek között szüleit, testvérét, távolabbi rokonait gyászolja –, mindig elsírom magam, ha itt vagyok. Nagyon megvisel, mégis jövök. Koszorút nem veszek, mert minden vasárnap friss, vágott virágot hozok a sírra. A hét végén a család is velem tart.

Sötétedés után ezernyi apró fény világította meg a katolikus temetőt. Lángok és lelkek – együtt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vásárhelytől fut a Kékesig Kisházi László

Hódmezővásárhely - A Honvéd Bercsényi SE atlétája, Kisházi László nagy fába vágta a fejszéjét:… Tovább olvasom