Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 5°C | 12°C Még több cikk.

Most van igazi betyárvilág

Székkutas - Amikor 14 évesen édesapja mellett gulyás lett Varga István, Székkutason és környékén többen is legeltettek marhákat. Manapság egyedül űzi a szakmát. Tavasztól őszig reggel 6-kor hajtja ki a helyi téesz 92 tehenét, este 8-kor vissza. Akár egy órát is bandukolnak a legelőre, amely lassan elfogy a jószágok alól.
Botjára támaszkodva figyeli a székkutasi pusztában Varga István a ráérősen legelésző csordát. A helyi Új Élet Tsz gulyása mellett kutyái, Kadét és Kapitány figyeltek.

– Nem bántanak! – biztat gazdájuk, mikor a felém rohanó kutyák láttán megtorpanok. – Nagyon fegyelmezettek. A jó kutya parancsszóra dolgozik. A pusztában csak rájuk számíthatok, ők az én társaim. Saját nevelésűek – jegyzi meg büszkén. Varga István székkutasi tanyán született.

– Annak idején 7-8 éves lehettem, amikor a helyi tetőfedők arról faggattak, mi leszek, ha nagy leszek. Gulyás, vágtam rá. Ó, az könnyű kenyérkereset, válaszolták. Annyira azért nem – jegyezte meg a 40 éves, négygyermekes édesapa.

Amikor 14 évesen édesapja mellett maszek gulyás lett, a környéken többen is foglalkoztak a marhák őrzésével. Manapság már csak István maradt. Azt mondja, a megyében sem tud arról, hogy más is ezzel foglalkozna. Olyanról meg pláne nem hallott, akinek felszerelése, ruhája, szűrje is van. Munkaruhája persze nem a szűr, ahhoz drága, hogy „naponta nyüstölje", pedig biztos jobban bírná az esőt, mint a kabátja, mondta. Anno 150 jószágra, de 300-as falkára is vigyázott apjával és idősebb gulyásokkal. A környékbeliek hozzájuk vitték legeltetni jószágaikat. Manapság igazán szarvasmarha sincs. Jelenleg 92 üszőt őriz.

Varga István a pusztában csak két kutyájára, Kadétra és Kapitányra számíthat. Fotó: Török Anita
Varga István a pusztában csak két kutyájára, Kadétra és Kapitányra számíthat. Fotó: Török Anita

– Örülök, hogy ez is van, mert nagyon szeretem a munkám. Erre születni kell. A pusztában magányos az ember. Tavasztól őszig hajtom ki a marhákat. Általában reggel 6-kor indulunk a legelőre. Van, hogy egy óra alatt érünk ki. Nem nógatom a jószágokat. Este 8 körül indulunk vissza. Minden gazcsomót ismerek már a környéken. Ha elfogy a legelő, továbbállunk. Azt mondják, Rózsa Sándor idején volt az igazi betyárvilág, szerintem meg most van. Alig akad legelő az állatoknak. 40 évig ez itt gulyalegelő volt, most természetvédelmi terület – mutatott a földút túloldalára.

Közben a gulya elbóklászik István közeléből. Nem sokáig. „Eriggy elé" – kurjantja el magát, mire Kadét és Kapitány akcióba lendül. Másodpercek alatt rendbe szedik a szétszéledt jószágokat, amelyek meglepően gyorsan igyekeznek visszafelé.

– Jól beidomították már a kutyák a teheneket – jegyzi meg István, nyugodtan várva, hogy újra köré gyűljenek a marhák. Meddig lehet ezt csinálni?

– Amíg lesz mit legeltetni, meg amíg bírja a lábam. Nem vagyok olyan öreg, de a térdeim már fájnak a sok gyaloglástól. Anno még felkaptam az 50 kilós zsákot is, most már kétszer is meggondolom, nem kapkodom el

– jegyezte meg mosolyogva a bajusza alatt István, akinek három fia közül az egyik be-besegít neki, de nem hiszi, hogy folytatná majd a munkáját.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Túlélőkkel is találkozott Amerikában a vásárhelyi pedagógus

Az amerikai Farmington Hills Holokauszt Központban járt továbbképzésen a vásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola angol–történelem szakos tanára. Tovább olvasom