Délmagyar logó

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 10°C | 20°C

Nagyapja hívta életre a fürdőt

Kakasszék - A kakasszéki tóról szóló cikkünk számos emléket ébresztett a Szegeden élő dr. Szabó Jánosnéban. Nagyapja, Kamocsay Gábor volt a kakasszéki fürdő életre hívója és hajdani igazgatója.
Dr. Szabó Jánosné Kamocsay Mária számos emléket őriz nagyapjáról, Kamocsay Gáborról.

– Amikor elolvastam a kakasszéki tóról szóló cikket, könny szökött a szemembe. Eszembe jutott, mennyit dolgozott a fürdőért, a szanatóriumért a nagyapám – mesélte a 84 éves asszony, Kamocsay Gábor egyik unokája.

Hangulatkép a régi időkből: a kakasszéki gyógytónál vidáman pózolnak betegek a kamera előtt. FOTÓ: CSALÁDI ARCHÍVUM
Hangulatkép a régi időkből: a kakasszéki gyógytónál vidáman pózolnak betegek a kamera előtt. FOTÓ: CSALÁDI ARCHÍVUM

– Sajnos napjainkra majdhogynem feledésbe merült a papa munkássága, pedig számos területen tett nagy dolgokat. Nagyapám Hódmezővásárhelyen született 1879-ben, és ott is helyezték végső nyugalomba 1962-ben. Tanítói végzettséget szerzett, gazdasági tanulmányokat folytatott. Tanyai iskolákban tanított több mint húsz évig. Komoly szerepet játszott a bolgárkertészet megteremtésében. Hat nincstelen családot segített megélhetéshez, velük valósította meg az öntözéses gazdálkodást, aminek nagyon sok követője lett a térségben.

Kamocsay Gábor növénynemesítő is volt. Sikerült kinemesítenie például a pritamin csípősség nélküli fajtáját. Jó kapcsolatot ápolt Szent-Györgyi Alberttel is. Nemesítőmunkájával a keze alá dolgozott. 1939-től 1949-ig a szegedi konzervgyár igazgatója is volt. Katonai parancs ellenére sem engedte a munkásokat a Dunántúlra menni.

Szabó Jánosné sok emléket őriz. A felső fotón látható kalapos úr a nagyapja. A szerző felvétele
Szabó Jánosné sok emléket őriz. A felső fotón látható kalapos úr a nagyapja. A szerző felvétele

Ez annak a levélnek a másolatában is olvasható, amelyet a dolgozók írtak az akkori földművelésügyi miniszternek. 1947-ben azt kérték, hogy helyezzék vissza igazgatójukat az őt megillető helyre. Ahogy a nagyapa megőrzött önéletrajzában fogalmaz, életre hívta a kakasszéki fürdőt is, amelynek több évig igazgatója volt. Unokája több fotót is becsben tart; a felvételek a kakasszéki gyógytónál és a szanatóriumnál készültek.

– Édesanyám többször is kezeltette magát a szanatóriumban, még a háború előtti időkben, mivel csonttuberkulózisa volt. Én akkor még gyerek voltam, leginkább a tó partján lévő kabinok maradtak meg az emlékezetemben. Amikor jó másfél évtizede arra jártam, már nagyon megváltozott minden. Remélem, sikerül rehabilitálni a tavat, és olyan lesz, mint hajdan. Ennek nagyapám is biztosan örülne. A háború után mellőzték a papát. Még az öntözőgazda címét is visszavonták. Pedig ő a tudásával nem rendszereknek dolgozott, hanem az emberekért – zárta gondolatait Mária.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megújul a református újtemplom

A gyülekezet 3 éve nem használhatja Vásárhelyen a Kálvin téri református újtemplomot. Tovább olvasom