Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

Negyvenöt éves motort hajt a nagymama

Két bika árát kérték el egy oldalkocsis Pannóniáért a 60-as évek végén – viszont legalább nem kellett két évet várni rá, mint egy személygépkocsira. Ezért vásárolt férjével annak idején motort a sóshalmi Siági Sándorné. Mária 59 évesen vett részt először motorostalálkozón – mégpedig egy 45 éves járgány nyergében.
Siági Sándorné imádja a Pannónia duruzsolását Fotó: Tésik Attila
Tizenkét évesen ült először motorra a sóshalmi Siági Sándorné. Mégpedig nem is akármilyen járgányra: a manapság már ritkaságszámba menő, lemezvillás Csepelre. Ez amolyan gyakorló járműnek számított Mária életében, az igazi nagy kedvenc, a 250 köbcentis Pannónia megérkezéséig.

– 1962-ben vette meg édesapám ezt a motort, amit egy évvel azelőtt gyártottak Csepelen. Alig vártam, hogy 18 éves legyek, megszerezzem a jogosítványt, s ne csak földes úton hajthassam. Mind a mai napig imádok rajta motorozni – árulta el az 59 éves Mária. A piros Pannónia ugyanis 1962 óta nem cserélt gazdát, a családban maradt.

Nem csak ezért különleges a 45 éves járgány. Azért is, mert feltehetően az országban ez az egyetlen olyan Pannónia, melynek minden alkatrésze eredeti. Legalábbis némi internetes böngészés után erre a megállapításra jutott a sóshalmi család. A motor és gazdája egyébként a közelmúltban a kútvölgyi veterántalálkozón is részt vett.

– Életem első motorostalálkozója volt ez, hihetetlen élményben volt részem. Még ennyi év után is imádok nyeregben ülni, de már magát a gép duruzsolását is szeretem. Persze, a fiam és a vejeim sokat dolgoztak azért, hogy üzemképes állapotba hozzák a járművet, de megérte. Már a találkozó előtt is meg akarták vásárolni, de nem adtam, s nem is adom. Nincs az a pénz, amiért megválnék édesapám egykori motorjától. Különben mivel vinném el egy-egy körre az unokáimat? – jegyezte meg nevetve a sóshalmi nagymama.

Háromszáz tojás - két keréken

A családnak nemcsak ez az egy járgánya volt. Évekig – legalábbis míg végül autóra nem cserélték – egy másik Pannóniát is hajtottak. Ezt már a férjével vásárolta Mária. A '60-as évek végén legalább két évet kellett várni egy személygépkocsira, a motor viszont azonnal elhozható volt. Márpedig a jószágokat tartó famíliának szüksége volt közlekedésieszközre. Volt, hogy tíz tálca, azaz háromszáz tojást fuvaroztak kétkeréken a vásárhelyi piacra, oldalkocsi hiányában pedig az utas térde tartotta az árut. Mint kiderült: már annak idején sem volt olcsó mulatság a motorvásárlás. Egy oldalkocsis Pannóniáért 20 ezer forintot is elkértek, s ez bizony vetekedett két bika árával.  
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megújult a stadion egy része

Elkészült a műfüves pálya, felújították az egyik öltözőszárnyat, illetve leaszfaltozták a parkolót.… Tovább olvasom