Délmagyar logó

2017. 05. 25. csütörtök - Orbán 13°C | 21°C Még több cikk.

Nem csak térkép e táj

Hódmezővásárhely - Térkép, és mégsem csak az felülről nézve a táj. Aczél Ferenc vásárhelyi vitorlázórepülővel a Szatymaz Airportról startoltunk légi kalandra egy kétszemélyes „lélekvesztővel".
Mindent Vásárhelyről

A delmagyar.hu hivatalos Hódmezővásárhely Facebook-oldala, nem csak vásárhelyieknek.

– Nem kell félni, veszélytelen a repülés – nyugtatgatott a vásárhelyi, 79 éves vitorlázórepülő Aczél Ferenc, mikor a szatymazi repülőtér felé autóztunk. Nem akartam csalódást okozni, és nem árultam el: a legrosszabbra számítva egy-két nejlonzacskó is lapult a táskámban.

Míg vendéglátóm, Dékány Ferenc segítségével kigurította a kifutóra a Falke MoVi-t, a kombinált motoros és vitorlázó repülőgépet, volt időm szétnézni: a pilóták kényelmét faházak szolgálják, a központi épületben előadóterem, szauna és több szoba, van büfé, szabadtéri kemence, nemrég avatták a 9 méteres medencét, és felfedezhettem egy kis kápolnát, amelyben legutóbb rákban elhunyt társukra emlékeztek.

Nagy, összetartó család a pilótáké, a „családfők", vagyis a tulajdonosok pedig Molnár Géza, Szabó Péter és Bajusz Huba.

Mint a madarak. Látkép a magasból az M43-as Móra Ferenc hídjáról. Fotó: Imre Péter
Mint a madarak. Látkép a magasból az M43-as Móra Ferenc hídjáról. Fotó: Imre Péter

Beszállás előtt Móczán János megjegyezte: „Feri, tedd hátára a gépet!" Élénk tiltakozásomat látva jót nevettek, majd megjegyezték, ezt nem is lehetne megtenni. Egyre növekvő sebességgel gurultunk, majd komótosan, szinte észrevétlenül emelkedett el a talajtól a Falke.

 Nyolcvanon túl

Aczél Ferenc egyik legkedvesebb, legérdekesebb vendége egy 80 éves dorozsmai néni volt, aki kijelentette: nem akar úgy meghalni, hogy ne tudja meg, milyen a repülés. Az idős nőt hárman segítették a gépbe – a kiszállás még több macerával járt –, majd a repülőgép Kiskundorozsma felé vette az irányt. – Sohasem felejtem el, nagyon aranyos volt, mutatta, melyik utcában, melyik házban lakik, nagyon élvezte a repülést. Le a kalappal előtte, hogy ilyen idősen vállalkozott a kalandra – mondta a 79 éves Aczél.

A lezárt kabin a laikusnak nem sok biztonságérzetet nyújt. Egy-egy kisebb döccenőnél, fordulónál ösztönösen próbáltam valamibe kapaszkodni. Aczél Ferenc valószínűleg észrevette, mert igyekezett nyugtatni: – Jó a repülőidőnk, szélmentes, legtöbbször dobálja a gépet az áramlat, ami ijesztő a vendégeknek, összeszorul a gyomruk, görcsösebben kapaszkodnak. Mi már megszoktuk. A levegő elég párás, tiszta időben Hódmezővásárhelyet is látnánk, most nem. Várj, jobb fényképet készíthetsz, ha visszakanyarodok és arrafelé döntöm a gépet – mondta, miközben elhaladtunk a Fehértói Halászcsárda, Szeged belvárosa, Tápé, Baktó, a Móra Ferenc híd, Algyő, Domaszék, Kiskundorozsma, a „Sziki" felett. Olykor úgy tűnt, a szabadesésre várva szinte állunk a levegőben – a Falke ugyanis mindössze 100-130 kilométeres sebességgel haladt. Csak pár másodpercre vitorláztunk, a csend beszédes volt.

Ha nem is térképnek, terepasztalnak tűnt a táj. Innen az is jól látszik, ami lentről észrevehetetlen: például a Tiszába ömlő Marosnak homokos, sárgás-barnás a színe, és ez a torkolatot követően is legalább 100-150 méterig elkülönül. Mint egy impresszionista festményen.

Szerzőnk (balról) a kabinban a 79 éves pilóta, Aczél Ferenc mellett.
Szerzőnk (balról) a kabinban a 79 éves pilóta, Aczél Ferenc mellett.

– Még elkanyarodunk Dorozsma felé, aztán megyünk haza, jó? – mondta Aczél Ferenc. Rád bízom, mondtam kissé fellengzősen, de valójában azt gondoltam, jó lenne már talajt érni. Megtörtént. És akkor az a vágy tört rám, jó lenne újra repülni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Legismertebb alkotásait ajándékozta Hódmezővásárhelynek Eifert János

A képekből kiállítás nyílik a Tornyai János Múzeum bejárati előcsarnokában. Tovább olvasom