Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 25°C

Pataki Tamás a fociból ment nyugdíjba

Hódmezővásárhely, Szeged - A Szegeden élő, de Vásárhelyhez is ezer szállal kötődő futballista, edző, Pataki Tamás (78) ismert alakja a magyar labdarúgásnak. Kevesen mondhatják el azt magukról, hogy kedvenc sportágukból mehettek nyugdíjba. Ma is aktív, alig lehet otthon találni.
Névjegy

Pataki Tamás hiú: pontos születési dátumát nem árulta el, csak az életkorát, abból számíthattuk ki, 1937-ben látta meg a napvilágot. 200 éves múltra visszatekintő angyalföldi famíliába született. A labdarúgással hamar elkötelezte magát, 18 évesen már a Vörös Meteor profi focistája lett, előtte a Gödöllőben is rúgta a bőrt. Szegedre 1960. január 1-jén került, előtte és utána is több gárdában játszott. Vezetőedzőként több együttesnél dolgozott – a Szegednél négyszer is! –, az élvonalban és alacsonyabb osztályokban is, az NB II-ben és az NB III-ban is nyert bajnoki címet. Lánya, Edina az egyetemen dolgozik, a központi rész titkárnője; unokája, a 29 éves Reguli Máté az UTC kapusa.
– Pataki Tamás életét röviden, egyetlen szóval is jellemezhetjük: labdarúgás. És itt befejeződne a beszélgetés. Tényleg ennyire egyszerű ez?

– Tulajdonképpen igen. 15 évesen a Rákosrendezői Lokomotív SC-ben kezdtem a pályafutásomat, és már játékosként elhatároztam, edző leszek. Méghozzá sikeres. Bejött. Pedig a szegedi egyetem akkori rektora, Antalffy György szerette volna, ha jogot tanulok, szerinte jó ügyvéd válhatott volna belőlem kiállásom, beszédkészségem miatt. Ebből nem lett semmi. Szegeden szervezett, jól működő klubnál, remek játékosokkal – például Hajós, Mészáros, Polyvás, a válogatott Gilicz, Vass, Reményik, Portörő, Kürtösi és Nyári – szerepelhettem együtt 1960. január 1-jétől. Hamar befogadtak: amint beléptem az öltözőbe, viccelődtek velem, ugrattak.

Az Esti Hírlap helyett a kispadot választotta

– Mit tanult a szegedi társaktól?

– Főként azt, hogy a focit elsősorban fejben játsszák, és csak utána lábbal. Valamint alázatot, amit a legtöbb mai srácból, labdarúgóból hiányolok. Persze változott a világ, felgyorsult a játék, de a maiak nagy része nem foglalkozik annyit a sportággal, mint mi korábban. Tréning után is maradtunk gyakorolni, fejleszteni egyéni, technikai képességeinket. De mindenekfelett a játék szeretete! Valószínűleg az is sokat számított, hogy mindig optimista voltam.

– Évtizedeken keresztül edzősködött, de amennyire tudom, a jogi pálya mellett más csábítás is akadt.

– Kollégák lehettünk volna, az Esti Hírlaphoz hívtak újságírónak. De a labdarúgásból mehettem nyugdíjba.

– Így viszont maradt a trénerkedés. Hol és hogyan kezdődött?

– Utánpótlásvonalon Szegeden, és olyan játékosok kerültek ki a kezeim közül, mint Véber György és a Hágelmann testvérek. Az NB I-es kispadon is ültem – először Himer István segítőjeként, később önállóan –, és az 1981–82-es bajnokság után, bár kiestünk, olyan gárdát adtam át a legendás Kaszás Gábornak, amellyel szinte rögtön visszakerülhettek a legjobbak közé. A megyeszékhelyen játékosként Kertes Mihálynak, edzőként Juratovics Aladárnak, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat vezérigazgatójának köszönhettem sokat. Általában „tűzoltó munkára" hívtak a különböző csapatokhoz, és mindig helytálltam. Dolgoztam Szegeden kívül Kecskeméten – a KTE-ben és a KSC-ben is –, Szarvason, Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen. Nyertem négy bajnoki címet a második és a harmadik vonalban, a Csaba is velem került vissza az NB I-be.
 
Pataki Tamás a fociból ment nyugdíjba. Fotó: Karnok Csaba (galéria)
– Melyik volt a legszebb időszak?

– A kecskeméti, de Vásárhelyhez is rendkívül szép emlékek kötnek. Igaz, akadtak kellemetlen időszakok is. Nem akarom megbántani a várost, de nem tettek meg mindig mindent a csapatért. Például a
Diósgyőrrel játszottunk bajnokit, és a Tóth nevű gyúrót kellett becserélnem, mert már nem ült több játékos a kispadon. De azért a szép, a jó a több: jó kapcsolatot ápoltam Rapcsák András akkori polgármesterrel, Dubecz György jegyzővel, Vörös Józsi bácsit sem felejtem el soha, és rendszeresen vendégül látta az együttest Szenti Ferenc az éttermében. A játékosokkal is normális volt a viszonyom, kedveltem Marta Dorint, Talmácsi Zoltánt – megdöbbenve értesültem tragikus haláláról – és Bress Tibort. De a három lépés távolságot megtartottam a vezetőség és a játékosok felé.

22 ezren a Felső-Tisza-parti stadionban

– Mit jelent önnek a foci?

– Mindent! Arra tettem fel az életemet. Nagy ajándéka volt az Istennek, hogy ezzel a sportággal foglalkozhattam. Rakkolós, sokat melózó és technikás futballistának számítottam. És több volt, mint munka, a pályán kívül is jól éreztük magunkat a társakkal, barátokkal.
 
Megismerkedés

Feleségével 1958 nyarán Kiskunfélegyházán – akkor ott focizott –, egy táncos mulatságban ismerkedett meg. Ahogy Ilona, vagyis Csöpike mesélte, szerelem volt első látásra, és az érzelem azóta is tart kettejük között. Kiegészítik, segítik egymást. – Mindenben segített. Megteremtette a nyugodt családi hátteret a munkámhoz, nélküle nem lehettem volna ilyen eredményes – mondta Pataki Tamás.
– Ne feledkezzünk meg élete párharcáról, a Szeged SC mestereként, a Vasas elleni 1989-es osztályozóról! Erre az idősebb focibarátok közül még nagyon sokan emlékeznek.

– A második vonal ezüstérmeseként vívhattunk osztályozót a Mészöly Kálmán trenírozta angyalföldiekkel. Az odavágón 1–1-es döntetlent értünk el idegenben, és a szpíker, Vitray Tamás is csodálkozott, hogy a meccs előtt milyen magabiztos, optimista voltam. Utólag elismerte, okkal. A visszavágóra nagyon készültünk, arra hívtam fel a figyelmet, hogy tartsuk távol a kapunktól az ellenfelet, nyerjük meg a párharcokat, bátran ütközzünk, minél többet legyen nálunk a labda. 20 másodperc volt hátra, 0–0-ra állt a találkozó, és Szabó Gyula kézzel ért bele a 16-oson belül egy beívelésbe. A megítélt 11-est a Vasas értékesítette. Nem jutottunk fel. De a meccset 22 ezren látták a Felső Tisza-parti stadionban, a fákon is csüngtek az emberek. Azóta sem volt ennyi néző Szegeden – sem. Manapság 6 élvonalbeli bajnokin gyűlik össze maximum 10 ezer. A válogatott? Még nem nemzetközi, európai szintű, talán 1 pontot szereznek Dzsudzsákék az Európa-bajnokság csoportküzdelmében.

A maiak iparosok

– Visszatérve a Szeged SC–Vasas osztályozóhoz: szándékos volt a kezezés?

– A mai napig vitatkoznak ezen. Nem tudom. Nem akarok erről semmit sem mondani. Ma is az a legfontosabb, hogy gazdag ember vagyok a szeretteim miatt. A családnak köszönhetek mindent. Az is lényeges, hogy régen, a mi időnkben futball volt, ma csak labdarúgás. A régiek mesteremberek voltak, a maiak legfeljebb iparosok – jók vagy rosszak, mindenki döntse el maga. És soha nem mondtam azt, hogy dolgozni megyek, nekem a foci sokkal több, a hivatásom volt.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hódmezővásárhelyé lett a Nagygyörgy-hagyaték

Hódmezővásárhelyé lett a Nagygyörgy-hagyaték
Nagygyörgy Sándor fotóművész több mint száz nagyított fényképét és hat festményét Hódmezővásárhely múzeumának ajándékozta a család. Tovább olvasom