Délmagyar logó

2018. 01. 22. hétfő - Vince, Artúr -3°C | 4°C Még több cikk.

Pont a szocializmus végén

Az Emlékpont úgy zárja le a szocializmust, mint egy pont a kijelentő mondatot – magyarázta el az új vásárhelyi múzeum nevét tegnap Schmidt Mária. Elsőként az újságírók csapata járhatta végig a kiállítást, és ő volt a tárlatvezető.
Schmidt Mária (jobbról) a város jelenlegi és volt vezetőjével, Lázár Jánossal, valamint Csizmadia Sándorné egykori tanácselnökkel az Iván-szobornál. Fotó: Tésik Attila
Úttörő- és kisdobos nyakkendőt viseltek az Emlékpont Múzeum földszintjén működő büfében a pultosok tegnap délelőtt. Az új vásárhelyi intézményben itt gyülekeztek az újságírók tizenegy órakor, hogy először járhassák végig a kiállítást. A tárlatvezetésre a múzeum szakmai koncepcióját kidolgozó csapat vezetője, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója vállalkozott.

A termeket végigjárva a látogatónak tényleg érdekes élményben van része: eldöntheti, mennyire mélyed el az adott történelmi jelenség megismerésében, de már akkor is erős benyomások érik, ha csak körülnéz, a monitorokon beszélő visszaemlékezők élményei, szavai ebben a közegben megrendítő erővel hatnak. Nem sok tárgyat mutat be a kiállítás, de ami ott van, annak nagyon fontos a szerepe. Egy ajtón belépve mintha fölszántott földre lépne az ember, s középen egy szétszerelt körmöstraktor áll. Üvegtárlókban hatalmas szobrok állnak, amelyek csizmája a látogató fejével van egy magasságban.

Egy hosszú asztalon régi fotókból összeállított mulatságos-szomorú animáció fut: régi pártvezetők a tribünön, közös fotók, amelyek szétszakadnak. Erős vasemelvényen áll Kamotsay István Szovjet katona című szobra, amely valaha köztéren állt: Schmidt Mária felhívta a figyelmet a szép katonaarcra. A sportbüfében csatos bambi, másutt egy városi május elsejei felvonulás felvétele, az ablakban ventillátor fújja a vörös zászlókat, folyton lobognak. A fal tegnap még friss volt: a Délvilág újságírójának befogta az ingjét a vörös festék. Le lehetett mosni.

A múzeumot – Schmidt Mária elmagyarázta – azért nevezik Emlékpontnak, mert a kijelentő mondatot ponttal szokás befejezni, és ez az intézmény is pontot tesz a szocializmus végére. A konferenciateremben tartott sajtótájékoztatón – szép, vörös szegfűs asztali dísz mögött – Lázár János polgármester megköszönte a szakmai koncepciót a Terror Háza Múzeum csapatának, és elmondta, hogy a ház az új Hódmezővásárhely szimbóluma kíván lenni. Aki annak idején nem beszélhetett, itt beszélhet, de az is elmondhatta szabadon, nyugodtan a véleményét, aki jól érezte magát az elmúlt ötven évben. A ház hétszázmillió forintba került, évi negyvenmillió forintból működik. A kérdésre – ehhez mennyit adott az állam – Lázár mosolyogva elmondta, semmit, de nem akkor épül valami, ha az állam odatesz valahová két-háromszáz millió forintot, hanem akkor, ha egy közösség összefog. Itt ez történt.

Szétszerelt körmös traktor a szántóföldön. Rákosi Mátyáson keresztül lehet bejutni a következő szobába. Fotó: Tésik Attila

F. Kovács Attila építész megdicsérte a kivitelező Építészmester Zrt.-t. Azt mondta, minden nagyon jó – de nem pont ezt a jelzőt használta. A kérdésre, miért jó egy rockzenésznek, ha alkalmazott muzsikát művel, azt mondta Kovács Ákos, a tárlat kísérőzenéjének szerzője, hogy a muzsika segít bemutatni szomorúnak azt, ami szomorú, és röhejesnek, ami röhejes, „és nekünk, csepűrágóknak ma ez lenne a feladatunk". A sajtótájékoztatón nem volt ott a vállalkozás ismert támogatója, Fábry Sándor, őt az esti megnyitóra várták, ám az újságírók között ült Várhegyi Attila korábbi államtitkár is.

Az Emlékpont igazgatója, Madácsy Tamás kérdésünkre elmondta: a házat e hét végén mindenki ingyen megnézheti, a vásárhelyiek számára ezután is ingyenes lesz. Akik máshonnan jönnek, 800 forintot fizetnek a belépőért, a nyugdíjasok, diákok 400-at, de a tizenöt fősnél nagyobb csoportoknak kedvezményt adnak. Lehet kérni tárlatvezetést magyarul, és három idegen nyelven: angolul, németül és oroszul is.


A pesti busz

A budapesti újságírókat szállító buszra várni kellett egy kicsit, nem érkezett meg tizenegy órára, s addig nem kezdődött el a program, mi hiába értünk oda pontosan. Ez így szokott történni. Régebben arra hivatkoztak a Budapestről érkezők, hogy hiába, kell az az autópálya, mert a zsúfolt úton egyszerűen nem lehet ideérni a megbeszélt időre. Most, hogy már van autópálya, nem hivatkozott senki semmire. Ez szomorú. Viszont amikor megérkezett a csapat, vele együtt belépett a házba a Terror Háza szép sajtóreferense is, és azt kiáltotta: puszi mindenkinek. Ez meg szép volt. Azért jó lenne megérni azt az időt, amikor majd az ilyen várakozás élményéért is múzeumba kell menni. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ma még pedállal hajtják a mosógépet Erzsébeten

Karácsonyra több Vásárhely környéki tanyára, így Vad Józsefékhez is megérkezik az áram. Az erzsébeti… Tovább olvasom