Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Pötyi, az örökifjú nagyváradi színész

A határon túli magyar színjátszás nevezetes alakja Mogyoróssy István színművész, aki 1947-ben szerződött színésznek és sztepptáncosnak a nagyváradi Putni Bálint igazgatta magyar színházhoz. Negyvenkét esztendeig dolgozott a világot jelentő deszkákon – életéről nemrég Vásárhelyen mesélt.
Mogyoróssy Pötyit ma is érdemes hallgatni Fotó: Tésik Attila
A nagyváradi Mogyoróssy István színművész a minap Hódmezővásárhelyen járt, s mesélt nem mindennapi pályájáról, amely 1946-ban kezdődött el.

– Akkor léptem fel a később rendezőként nevet szerző Szabó József és Farkas István barátommal a váradi Kolibri bárban, sztepptáncosként. Akkora gázsit kaptam egy-egy estéért, hogy borbélymester édesapám egy hétig nem keresett annyit. Mégsem ez a pálya vonzott, így, miután 1947-ben leérettségiztem, beiratkoztam a kolozsvári egyetem jogi karára. A sors azonban közbeszólt, s mégsem lettem ügyvéd – idézte fel a kezdeteket.

Táncost kerestek

Mogyoróssy Istvánt ugyanis három hónap után hazahívta az édesanyja Nagyváradra, azzal, hogy keresték a színháztól. Kiderült, Putnoki Bálint igazgató táncost keresett. A direktor a Maya című operett színpadának átrendezése alatti szünetet kívánta áthidalni vele.

– Ki akartak tolni egy cilinderben a nézők közé, s szteppelnem kellett volna, míg a díszleteket átrendezik. Mondtam, hogy nem megy, jogásznak tanulok. Végül Putnoki könyörgésére azt mondtam, ha színésznek és táncosnak vesz fel, maradok. Nagy meglepetésemre azonnal megíratta a szerződésemet. Zsúfolt házakkal játszottunk, az embereket nemcsak érdekelte a színház, de pénzük is volt rá. Nagy volt a színészkultusz. Sorra kaptam a prózai és az operettszerepeket, s nem kellett beleállnom abba a cilinderbe.

Harc a szerepekért

A váradi színházban az államosítás után csak a prózai társulat maradt meg, s alaposan megcsappant a bemutatók száma is. Viszont olyan tehetséges emberek kerültek fel oda vidékről, mint Kovács Apollónia, vagy Szabó Bandi.

– Megkezdődött a harc a szerepekért, de nekem szerencsém volt, mindig játszottam, bár alkatomnál fogva nem lehettem Rómeó vagy Otelló.
Mogyoróssy Pötyi, ahogy őt becenevén ismerik, leginkább diák- vagy gyerekszerepeket játszott. Így volt a kezdet kezdetén Nyilas Misi, játszotta 34 évesen a 19 esztendős diákot Zilahi Szűz és gödölye című darabjában.

– Ez a szerep azonban később sem hagyott el – mesélte. – Ötvennégy esztendős voltam, amikor a színház ismét bemutatta. Szerepemet egy ifjú kollégámra osztották, majd a társulat székelyföldi turnéra indult. Csakhogy az indulás előtti napon az ifjú himlőt kapott, így a szerepét rám osztották, hiába tiltakoztam. A turné mind a huszonhárom előadásán akkora volt a sikerem, hogy amikor visszatértünk Váradra, a rendező ragaszkodott hozzám.

Hiába kérték, hogy maradjon

Mogyoróssy Pötyi 62 esztendős korában, 42 évnyi színészi élet után elhatározta: nyugdíjba vonul, elhagyja az Állami Magyar Szigligeti Ede Társulatot.

– Búcsúelőadásom reggelén felhívott az igazgatóm. Azt kérdezte, milyen ajándékot szeretnék. Végül azt mondta, kapok egy utalványt egy színes tévére. Az est lement, véget ért a taps, s a direktor is színre lépett. Elvette a mikrofont, belenyúlt a zsebébe, de nem az utalványt, csak egy zsebkendőt vett elő. Megtörölte az arcát, majd azt kérte a közönségtől, hogy addig tapsoljanak, míg azt nem mondom, hogy maradok még két esztendeig. Mégsem maradtam...

Mogyoróssy István pályája legszebb emlékének azokat a turnékat tartja, melyekkel bejárták a magyarlakta területeket is, hogy elvigyék az emberekhez a színházat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szalonnasütés ufókkal

Olyan emberrel lehetetlen volt találkozni a hét végén Mártélyon, aki ne talált volna magának… Tovább olvasom