Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Reggelente Szegedről jön a kenyér

Hódmezővásárhely - Harminc családnak adnak otthont az egykori gazdasági lakások Vajháton. A Vásárhelyhez tartozó majorban élők többségének a tehenészet biztosítja a megélhetést. Vajháton csak lakóházak vannak, se posta, se kocsma, se közösségi ház, s a bolt is hat-hét éve bezárt.
Reggelente autóval hozzák ide a friss kenyeret az egyik szegedi pékségből, minden másért Vásárhelyre, illetve Algyőre vagy a megyeszékhelyre kell utazni kocsival vagy busszal.

A majorból Franciaországba

A vásárhelyi Corvin Mátyás Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakiskola hét diákja – köztük a vajháti Tóth Mónika – egy évet tölthetett Franciaországban. Tavaly szeptemberben utazott ki a 23 éves lány a lotharingiai Rouvres en Xaintois-ba. A Vitteltől nem messze lévő kistelepülés neves szállodájának éttermében dolgozott szakácsként. Móni jól beszélt franciául már az út előtt is, de kint tökéletesítette nyelvtudását, nem beszélve a főzőtudományról. Elmondása szerint annyira meg volt elégedve vele a főnöke, hogy felajánlotta neki, bármikor kijöhet dolgozni.

Tóth Istvánné még csecsemőként került szüleivel Vajhátra. Azóta maga is itt alapított családot, férjével és két gyermekével megvásárolták az egyik egykori gazdasági lakást. A Vásárhelyhez tartozó, a várostól tíz kilométerre lévő majorságban a nagy többség a volt szolgálati lakásokban lakik. Harminc családnak, vagyis mintegy száz embernek van itt az otthona.

– A tehenészetben dolgoztam fejőnőként, de sajnos rokkantnyugdíjas lettem. A férjemnek azonban mind a mai napig az a munkahelye, mint ahogy a majorságiak túlnyomó részének is – mondta Tóth Istvánné.

Vajháton csak lakóházak vannak. Se közösségi épület, se posta, se kocsma, se bolt. Az utóbbi korábban volt, de hat-hét évvel ezelőtt bezárt. Ennek okát Héjja Leilától tudtuk meg. A 15 éves lány édesanyja üzemeltette az üzletet, de amikor megszületett Leila két kishúga, már nem tudta továbbvinni a boltot, ezért lehúzta a rolót.

– Székkutasról költöztünk ide, amikor egyéves voltam. A nevelőapám ugyanis a tehenészetben kapott állást. Szeretem a majort. Öt-hat haverom is van itt, jókat pörgünk: nyaranta sátorozunk vagy sütünk-főzünk a szabadban. Mivel itt nincs szórakozóhely, Vásárhelyre vagy Szegedre járunk hétvégenként – árulta el a Kalmár szakközépiskola kilencedikese, Leila.

Mivel nincs bolt, az élelmiszert, illetve minden egyebet Vásárhelyen, Algyőn vagy Szegeden vesznek meg a vajhátiak. Akinek autója van, az egy alkalommal több napra is bevásárol. Akinek nincs, az meg szinte naponta bebuszozik valamelyik üzletbe.

A friss kenyér azonban kivétel, ugyanis ezt minden reggel házhoz hozzák a majorságiaknak. Az egyik szegedi pékségből autóval érkezik meg hozzájuk a kenyér, a zsömle és a kifli.

A harminc család többsége kisgyermekes. A 7–10 év körüli csemeték tanítás után együtt játszanak. Oláh Imre ezért nemcsak nyolcéves unokájára, Imikére vigyáz, hanem barátaira is. Többnyire a portájuk mögötti füves területen fociznak a srácok.

– Vajháton 1954 óta élek. Negyvenhat esztendőt húztam le a gazdaságban, 2001-ben mentem nyugdíjba. A fiam tizenhét évig volt a tehenészet lakatosa, aztán Szegedre került, most naponta átjár a megyeszékhelyre – mesélte Imre bácsi.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Digitális térkép készül a Hódmezővásárhelyi temetőről

Hódmezővásárhely - Digitális térképet készítenek a vásárhelyi római katolikus temetőről, s az… Tovább olvasom