Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Rostás János két élete

Székkutas - Szabadulása után kanásznak sem kellett a szülőfalujában Rostás János, a rendszerváltást követően mégis sokat tett Székkutasért. Ezért a munkájáért a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkártól a márciusi ünnepen.
Rostás János az elismerésekkel. A szerző felvétele
Rostás János az elismerésekkel.
A szerző felvétele
Nyolcvanhárom évvel ezelőtt Székkutas elődjén, Vásárhelykutason, a szőrháti határban született Rostás János, aki szülőfalujáért végzett tevékenységéért vehette át március 15. alkalmából a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. Tanyai iskolákban végezte az általánost, majd Szentesen, a mezőgazdasági szakközépben tanult. Gazdálkodó famíliából származik, már gyermekkorában kapott feladatokat a ház körül, libapásztorkodással kezdte.

– A családi hagyományokat nem folytathattam, 1948-ban elkezdték sanyargatni a parasztokat, összekuporgatott vagyonukat elvették, téeszekbe kényszerítették őket. Az elégedetlenek morgolódtak, mozgolódtak, Vásárhelyen és Székkutason szerveződött a Fehérgárda – ennek alapítója, később vezetője lettem. Összejöttünk, beszélgettünk arról, jobb lenne más rendszerben élni, és ezért tenni is hajlandók lennénk – mesélte Rostás.

A szervezetet az ÁVH spiclik segítségével felgöngyölítette, és 30 tagja állt bíróság elé, a vád a népi demokrácia fegyverrel való megdöntésének kísérlete volt. Fegyverarzenáljukat – Rostás szerint – egy ósdi vadászpuska és egy ütött-kopott forgótáras pisztoly jelentette. – Negyedrendű vádlottként biztos voltam a halálos ítéletben, megúsztam, megköszöntem az Úrnak. Közel 10 évet ültem, a börtönök közül megjártam a Csillagot, Márianosztrát, Vásárhelyt, Vácot, a pesti gyűjtőfogházat és a Markót, 1959. november 30-án szabadultam, Székkutasra azonban kanásznak sem kellettem – idézte fel a vele történteket.

Mögszegöm Janikának

Rostásék otthon, kemencében sütötték a kenyeret, több 6 kilósat egyszerre, és vele két 50 dekás cipót a gyerekeknek, Jánosnak és a húgának, Erzsébetnek. – Szertartás volt: édesanyám a megsült cipót a fejem fölé tartotta, keresztet rajzolt rá a késsel, majd azt mondta „Az Atyának és Fiúnak mögszegöm Janikának" – és a morzsája a fejemre hullott.  

Rokoni kapcsolatai révén a fővárosban helyezkedhetett el kocsikísérő segédmunkásként a Papírárukészítő Ipari Szövetkezetnél. Végig ott dolgozott, osztályvezetőként vonult nyugdíjba 1990-ben. A rendszerváltáskor a politikába is visszatért, alapítója volt a Kisgazdapárt XI. kerületi szervezetének, majd a párt parlamenti frakciójának hivatalvezetője lett. Az első ciklus után, 1994-ben tért haza Székkutasra feleségével, Erzsébettel.

– Igyekeztem segíteni és hasznosítani magam: elkezdtem gazdálkodni a kárpótlási jegyeken vásárolt földön – ez manapság is tart –, étolajgyártó üzemet alapítottam, ahol 15 embernek adhattam munkát, kezdeményeztem és anyagilag is támogattam a katolikus templom felújítását, székely kaput és ikerkopjafát állítottam kivégzett bajtársaim, az orosházi Blahó János és a székkutasi Kovács István emlékére. A kitűntetés átadásakor Lázár János a falu nagy szülöttéhez hasonlítva, „második Gregus Máténak" nevezett, ami azért túlzás – vélekedett Rostás János.

Olvasóink írták

  • 3. Mozimasiniszta 2013. április 09. 20:44
    „ahogy látom, Radnóti is kimaradt....”
  • 2. StencilAtya 2013. április 08. 23:25
    „apátfalvi már megint itt böfögöd fel az esti kannás bort? jöttél nácizni egyet?”
  • 1. Apátfalvi** 2013. április 08. 17:57
    „<moderálva>”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Időben fizetik a helyi adót

92 százalékban határidőre teljesítették a helyi adókat a vásárhelyiek, több mint 1 milliárd forintot fizettek be. Tovább olvasom