Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

Rózsa István vásárhelyi mezőőr 4700 hektárra felügyel

Mezőőrnek csak az menjen, aki szereti a változatosságot, s nem az az egy helyben ülő típus – ezt állapítottuk meg azon a körúton, amelyet nemrég a 27 esztendős vásárhelyi Rózsa Istvánnal tettünk meg. Ő idén február eleje óta látja el ezt a szolgálatot Öreg-Kishomokon és környékén. Saját, 26 esztendős Golfjával járja a néha úttalan utakat.
Előrelátás. Rózsa István mezőőr távcsővel kémleli területét. Fotó: Tésik Attila
A vásárhelyi városháza előtt szálltunk be fotóriporter kollégámmal Rózsa István mezőőr kocsijába. A 27 esztendős fiatalembert, valamint elődjét, Komoly Tamást pár órára elkísértük öreg-kishomoki körútjára. Megtudhattuk, mi is a dolga egy mezőőrnek.

– A haverom példáját követve választottam a mezőőrséget. Eredetileg karosszéria-lakatos vagyok, s három évet le is húztam ebben a szakmában. Miután leérettségiztem, jelentkeztem a mezőgazdasági főiskolára, vadgazdálkodási szakirányon diplomát is szereztem. Majd jöhetett a mezőőri tanfolyam, s most itt vagyok – foglalta össze röviden eddigi életútját István.

Kecskemét-Városföldről nem csupán a megélhetés miatt költözött Vásárhelyre, hanem szerelem miatt is. Úgy reméli, hogy tartós kapcsolatot tud fenntartani, hiszen egy mezőőrnek szüksége van egy társra, aki mindenben mellette áll.

A karosszérialakatosságra még most is szüksége van, mert autóját igen sűrűn kell kipofoznia. A 26 esztendős Volkswagen Golfba havonta 2500 kilométert hajt, ráadásul terepen. A német verda alig bírja az olykor úttalan kishomoki utakat, s javításra szorul. Havonta a mezőőrnek 32 ezer forintnyi benzinpénz jár, amiből nem csupán az üzemanyagot, hanem a karbantartást is fedeznie kell. Nem csoda, hogy gyakran kell felújítania a futóművet.

– Egyik legfontosabb feladatunk a kapcsolattartás. A tanyákon, illetve a kiskertekben élőkkel szinte naponta néhány szót váltunk. Megtudjuk tőlük, mi a hír a határban, van-e valami problémájuk, illetve néha tanácsot is kérnek tőlünk – folytatta István.

Néhány kilométeres autózás után megálltunk egy kis csalitosnál. A bokrok alján ugyanis háztartási szemétre lett figyelmes a mezőőr. Körbejárta a területet, s feljegyezte eseményként a kiskönyvébe.

Kilencen figyelnek

– A kilenc vásárhelyi mezőőr egyelőre 42 ezer hektárra felügyel, de ősszel a városhoz csatolják Barattyost, így mintegy kilencszáz hektárral nő a területünk – nyilatkozta Molnár Katalin mezőőri koordinátor. Naponta számos feladatot kell ellátniuk. Felkutatják a parlagfűvel borított területeket, megpróbálják felszámolni az illegális szemétlerakókat, az ő irányításukkal teszik rendbe a dűlőutakat, valamint az is a munkájukhoz tartozik, hogy megakadályozzák az illegális fakivágásokat. Tavaly például összesen 802 esetben küldtek ki felszólító levelet azoknak, akik portájukról nem irtották ki a parlagfüvet, valamint a városból kivezető kilenc út mellől 1295 zsáknyi (egy zsák 110 literes) szemetet szedtek össze az irányításukkal.

Kisvártatva újra a fékre taposott, mert megérkeztünk a homokbányához. Itt már jött elénk a gondnok. Percze Béláné elpanaszolta, hogy a hozzájuk tartozó halastavak mellett fészkelő vadkacsák tojásait valami elhordja.

– A tojáshéjon látható kis lyukakból kiderült, hogy valamilyen kistestű ragadozó szívja ki a tartalmukat. Élvefogó csapdákat helyezünk ki, s természetvédelmi engedéllyel áttelepítjük a „kis tolvajokat" – árulta el a mezőőr.

Hamarosan a csápateleki útra kanyarodtunk. Itt is leálltunk, mert a csatorna környékén pár napja illegális fakivágást vett észre István. Pár percig távcsővel szemlélte a vidéket, majd továbbindultunk.
Az egyik bekötőúton ketten mentek kerékpárral, melléjük érve szóba elegyedtünk velük. Kiderült, hogy a középkorú férfi és édesanyja az egykori Lenin Tsz. 2-es számú telepén lakik. A férfi még sohasem találkozott a mezőőrrel, így István felírta az adatait, s telefonszámát, valamint ő is megadta az övét, hogy bármikor értesíthessék egymást, ha szükséges.

– Nem vagyok az a félős típus. A tanyán van a biztatóm, vagyis egy jóféle seprűnyél. Ha valaki rossz szándékkal közeledik, az megérzi. Tudja, biztonsági őrként dolgozom, s így más szemmel figyelem a környéket, kiszúrom az idegeneket. Már magukat is messziről láttam, s nem volt ismerős a kocsi – mondta Kopp András.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kovács Erzsébet a legügyesebb juhász

Hagyományos viseletet, birkatömegbecslést és juhnyírást is láthatott a vasárnapi vásárhelyi… Tovább olvasom