Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 18°C Még több cikk.

Ruhát osztottak a hódmezővásárhelyi rászorulók között

Soha se jó, ha az ember nagy lábon él, ugyanis nehéz rá cipőt találni. Így járt az az 53 éves férfi is, aki bakancsot keresett magának a vásárhelyi jótékonysági ruhaosztáson. A lábbelit leszámítva tetőtől talpig felöltözhetett a férfi, mint ahogy több tucat társa is.
Kiss Ferenc nem csak adományért jött: segített is a szétosztásban Vásárhelyen. Fotó: Korom András
Évente több alkalommal is rendeznek jótékonysági ruhaosztást Vásárhelyen. Nemcsak hajléktalanokat, hanem minden rászorulót várnak rá a szervezők. Legutóbb a Petőfi Sándor Művelődési Központban válogathattak maguknak téli ruhaneműt az érdeklődők.

– A városban működő johannita szervezethez Németországból több tonna ruha érkezett. Ennek egy részét helyben szétosztották, a többit pedig Szerbiába és Erdélybe vitték tovább – nyilatkozta lapunknak Pikali Sándorné, a Hajléktalanokat Ellátó Egyesített Intézmény vezetője.

A vásárhelyi önkormányzat is hozzájárult az akcióhoz. A város állta a ruhák szállítási díját. Ezenkívül néhány vásárhelyi is segíti a hajléktalanokat, ugyanis kabátokkal, pulóverekkel teli zsákokat hoznak a József Attila utcai nappali melegedőhöz.
Egyetlen érdeklődő sem távozott üres kézzel. Bélelt dzsekik, kabátok, sőt még néhány bunda is új gazdára talált a kétnapos akció során.

Vásárhelyen szükség is van ilyen segítségre, mivel a három, összesen 103 fős szociális intézmény mindig tele van, s az utcán pedig 10-15-en élnek. A hideget nem lehet meleg öltözet nélkül átvészelni.
Kiss Ferenc egy hete került a Jókai utcai krízisszállóra. Négy-öt éjszakát egy temetői kriptában töltött, napközben pedig a nagyállomás várójában melegedett. Itt találtak rá a szociális munkások.

– Egy öltözetnyi ruhában jöttem be a szállóra. A ruhaosztáson nemcsak kabátot, sapkát kerestem magamnak, hanem segítettem is. Korán érkeztünk, mert a mi dolgunk volt a ruhák szétválogatása – árulta el.
Az 53 esztendős Béla otthona 1995 óta a vásárhelyi utca. Fiával tartja a kapcsolatot, de nem kér tőle semmit. Rokkantnyugdíjból él, s mellette dolgozik is – ha van mit.

– Pólókat, inget, szabadidőruhát választottam. Egy bakancsot is szerettem volna, de sajnos a méretemben nem volt. Negyvennégyeset hordok, úgy látszik, túl nagy a lábam – tette hozzá mosolyogva.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fodor József tárlata

A hetvenedik születésnapját ünneplő Fodor József vásárhelyi festőművész retrospektív tárlata nyílt… Tovább olvasom