Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Szálló helyett sátorban él

Télen sem akar a vásárhelyi szállóba költözni műanyag sátrából az a hajléktalan, akit a hideg beálltával mindennap meglátogatnak a szociális munkások. Az önkormányzat emberei hajnalban és éjszaka autóval róják az utcákat, forró teát, zsíros kenyeret visznek azoknak, akik inkább a fagyot választják a közösség helyett. Egy körútra mi is elkísértük őket.
Dezsőné Adrienn szociális munkásnak mutatja téli menedékét Józsi, aki öt éve hajléktalan. Fotó: Tésik Attila
A vasúti sínekhez közel, a malom szomszédságában, műanyag fóliából eszkábált sátor alatt él József. Aki nem árulja el a vezetéknevét, nem szeretné, ha a családja megtudná, itt van. Öt éve hajléktalan – viszont vásárhelyi polgár ő is. Az 50 éves férfi – sok társához hasonlóan – úgy gondolja, jobb neki az utcán, semmi pénzért nem költözne a szállóra. A szociális munkások azonban nem hagyják magára őt, sem hasonlóan gondolkodó társait: rendszeresen zsíros kenyérrel, teával látják el a hajléktalanokat. Dezsőné Adriennt József kedvesen fogadta, velünk szemben volt kicsit bizalmatlan.
– Minden rendben van, nincs szükségem segítségre, jól elvagyok – mondogatta.

Józsi elmondta, nincs rendszeres jövedelme, alkalmi munkából tengődik, ilyesmi persze télen nem igazán akad. Néhány perc után azt is elárulta, miként került az utcára. Édesapja halála után féltestvére követelte az örökségét, így meg kellett válnia a lakástól. Az összeget elfelezték, de a maradékból már nem tudott másik lakást venni. Először albérletben élt, viszont egy idő után már erre sem futotta.

– Van családom, de ők nem tudják, hogy az utcán élek – magyarázta Józsi. – Ha sejtenék, akkor lehet, hogy segítenének, de én nem tudnám miből visszaadni. Inkább ne tudják meg, mert szégyellem, hogy így alakult a sorom – magyarázta a férfi, aki évekig segédmunkásként dolgozott.

Józsi inkább a sátorban él, télen sem akar szállóra költözni. Fotó: Tésik Attila
Józsi egyébként láthatóan már berendezkedett az utcai életre. Az alkalmi hajlék mellett téglákból tűzhelyet kreált, a sátorban mini hűtőgép, rajta csokik, gyertyák. Még fekhelye is van, az ágyneműtartó pedig a ruhásszekrény.

– Persze a hűtő nem működik, de az ételt bele tudom tenni, így az egerek nem férnek hozzá – jegyezte meg Józsi. Az is kiderült, hogy fürdeni az egyik haverjánál szokott, a ruháit is ott mossa, vagy a szállón. Oda azonban nem akar menni, mert mint mondta, nem szereti a közösséget. Jobb neki egyedül. Állítólag tavasztól lesz rendes munkája, s akkor talán össze tud kuporgatni annyit, hogy kifizethessen egy albérletet.

A vásárhelyi szociális munkások hajnalban és éjszaka folyamatosan, párban, autóval járják a várost a téli időszakban, felkeresik a vasútállomás vagy éppen a bevásárlóközpont környékén élő hajléktalanokat. Átlagban 10-15 fedél nélkül maradt ember lakik az utcán. Őket még a nagy hidegben sem lehet rábeszélni arra, hogy beköltözzenek a krízisszállóra. Persze azért hébe-hóba ők is benéznek a szállóra, megfürödhetnek, kimoshatják ruháikat, s meleg ételt kapnak. Ahogyan mindegyiküket, Józsit is győzködték a szociális munkások, de ő hallani sem akar a beköltözésről. Ám azért nem feledkezik meg ünnepekkor vagy névnapkor képeslapot küldeni az ott dolgozóknak – árulta el Adrienn.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alkonykapcsolót igényelt Vásárhely

Jó negyedóráig sötétben kell botorkálniuk azoknak a vásárhelyieknek, akik korán reggel indulnak… Tovább olvasom