Délmagyar logó

2017. 08. 16. szerda - Ábrahám 17°C | 31°C Még több cikk.

Szekeres Imre, a Gulag-túlélő mesél

Hódmezővásárhely - Nyolc évet szenvedett a poklok poklában, a szovjet Gulagon Szekeres Imre Gyula. A ma 83 éves férfi két órában beszél megpróbáltatásairól. Vele, illetve közel kétszáz más vásárhelyivel készített interjút is őriznek az Emlékpontban.
Ezenkívül több mint négyezer fényképet, képeslapot, kordokumentumot, beszolgáltatási jegyet, reklám- és állambiztonsági oktatófilmet is rejt a múzeum. Ezeknek csak a töredékét állították ki.

A múzeumok jóval nagyobb gyűjteménnyel rendelkeznek, mint amekkorát be tudnak mutatni a nagyközönségnek. Számos érték így csak nagyon ritkán kerül a kíváncsi szemek elé. A vásárhelyi Emlékpontban egy kicsit más a helyzet. Itt is a város 1945 és 1990 közötti történetét bemutató anyag töredékét állították ki, de a többi dokumentum is hozzáférhető, igaz, számítógépen keresztül.

Mészáros Tamás történész a tanórába is beépíti az 1925-ös születésű Szekeres Imre Gyula visszaemlékezéseit. Fotó: Tésik Attila
Mészáros Tamás történész a tanórába is beépíti az 1925-ös születésű
Szekeres Imre Gyula visszaemlékezéseit. Fotó: Tésik Attila

– A múzeum legfontosabb részét képezi az úgynevezett elbeszélt történelem gyűjteménye. Közel kétszáz interjút őrzünk, melyekben vásárhelyiek vagy innen elszármazottak mesélnek mindennapjukról, fájdalmaikról és örömükről – mondta Mészáros Tamás történész.

Virtuális városi séta

Nem a kiállításban szerepel, hanem számítógépen keresztül nézhető meg az egykori belváros is. A virtuális séta során kiderül, egykoron milyen házak, paloták álltak az Andrássy utcán, és hogyan nézett ki az Oldalkosár utca és környéke a panelházak előtti időben.

A Szekszárd melletti Decsen keresték fel Szekeres Imre Gyulát a múzeum munkatársai, hogy interjút készíthessenek vele. A most 83 éves férfi Vásárhelyen született, és egykoron a Kokronban, vagyis a Hódiköt elődjében dolgozott mint géphurkolósegéd. Kémkedés vádjával 1945-ben a szovjet belbiztonsági szolgálat letartóztatta és a Gulagra internálta.

A közel kétórás interjú alatt a bácsi többször is elsírta magát, míg beszélt a múltról. Mivel az északi sarkkörön túl tartották fogságban, telente mínusz 40 fok alá is esett a hőmérséklet. Nyolcévnyi szenvedését foglalta össze abban az interjúban, melynek rövidített változatát majd a későbbiekben a Gulaggal kapcsolatos tanórába is beépítik. Imre bácsi arról is részletesen beszél, hogyan dolgoztatták őket, hogyan haltak meg társai.

A mini dokumentumfilmek mellett a legnépszerűbbek a 80-as évek reklámjai. Az Országos Széchényi Könyvtártól kapott közel száz reklámfilm digitalizált változata sem szerepel a kiállításon, hanem a belső honlapon keresztül nézhető meg. Hasonlóképpen a Magyar Nemzeti Filmarchívum vásárhelyi vonatkozású híradásai, például a lúdvári öntözőmű átadásáról, a majolikagyárról és a szikáncsi aranyleletről szóló anyag is így tekinthető meg.

Olvasóink írták

53 hozzászólás
  • 53. realista 2008. augusztus 18. 09:05
    „"""Egyre inkabb az a meggyozodesem, Magyarorszag sorsa a Trianoni Bekeszerzodes soran dontottek el.""
    Kedves Lemba!
    Ezzel a mondatával az én véleményem szerint ráérzett a lényegre !!
    De !Ez csak következmény !!!
    Az előzmények sokkal korábban kezdődtek,a bárók,grófok vezetésével !Nem mennék bele történelemórába.De erről ne várjon felvilágosítást a terror házától se.Ezek az elvbarátok mélyen hallgatnak a saját elvbarátaik magyargyilkos bűntetteiről!!!!
    Ráadásul még egy hazaáruló Horthy is kellett hozzá,a "nemzethű",érdekeik védelmében lelhesen hazaáruló "főnemesi"sleppjével együtt !Még nemzetárulásra is képesek voltak !!!!”
  • 52. Lemba 2008. augusztus 15. 18:02
    „Sokat es erdeklodessel nezem a History Channel-t a DSTV-n. En nem vagyok tortenesz, de a Borozci Tanar Ur megszerette velem ezt a targyat. O is hadifogoly volt. Amit latok vagy hallok, azt altalaban szeretem tobb oldalrol megismerni.
    Egyre inkabb az a meggyozodesem, Magyarorszag sorsa a Trianoni Bekeszerzodes soran dontottek el.
    Egyre tobb informaciohoz jutok a genetika es a Biblia tanulmanyozasa soran, ami bele illik a kepbe. Megjegyeznem nem vagyok vallasos. A Bibliat mint filozofiai alkotasnak tekintem.”
  • 51. realista 2008. augusztus 15. 11:32
    „""Mészáros Tamás történész a tanórába is beépíti az 1925-ös születésű
    Szekeres Imre Gyula visszaemlékezéseit. Fotó: Tésik Attila""
    Mészáros úr!Várom a válaszát arra a kérdésre,hogy Ön milyen indokkal építi be a cikkben(is) és máshol is levő hamis,félrevezető,a környzetekből kiragadott eseményeket !!!
    Mivel Ön KÖZPÉNZBŐL!!!_nem magán!!!-kapott fizetés alapján végzi azt,amit.... Várom mihamarabbi nyílt válaszát !!!”
  • 50. realista 2008. augusztus 15. 11:22
    „"Apamat 1938-ban hivtak be katonanak es veglegesen 1948-ban keveredett haza az orosz hadifogsagbol.
    Konnyu mondani, nem kellett volna oda menni! Kovetkezmenye hadbirosag - kivegzes vagy jobb esetben borton."
    Kedves Lemba !!!Erről beszélek !!!Arra kellene választ adni,miért került a magyar abba a helyzetbe,amibe!!!!Akkor és előtette is !!!Hány millió ártatlan magyar lett az áldozata!!!!!Ez az,amit marhára kerülgetnek a jobboldali gondolkodású emberek !!!Pedig az elvbarátaik csinálták !!!Ezek TÉNYEK !!!!Nem arra a baromságra hívatkozni !!!!A saját portákon kell(ene) söprögetni !!!!Azoknak is.
    Annak a bizonyos könyvnek a szerzői is messze a francba kerülik saját nemzeteik népírtásait !!!!A lengyelek is sárosak,mert arról fenemód hallgatnak vagy tagadják,hogy volt olyan falu,ahol a saját falubeliek égették el a pajtában a falubeli zsidókat,aztán meg ráfogni a németekre.A teljesség igénye nélkül...Nem védem a németeket,sok mocskot csináltak.Erre mondják:olyan ez,mint mikor Bogyónét kérdezik a bor áráról...”
  • 49. anonym 2008. augusztus 14. 21:39
    „Ami kimaradt :Olyan rendszer,vezető sosem lesz,aki mindég , mindenkinek megfeleljen.Ilyen nincs.Lásd a többi országot,a Franciát,Amerikát stb. Na meg ha átolvasgatjuk mégegyszer a történelmet.Mivel különbözek vagyunk,különböző nézetű családban nőttünk fel,más,más világnézetűek vagyunk,soká érünk meg az egységre.”
  • 48. anonym 2008. augusztus 14. 21:29
    „Lemba,nem értettél meg !Majd ha ez a sok mennydörgés,kommunistázás,elmúlik,kisímul,összeérik a csak tenniakarással akkor lesz itt béke. De,mint te is ezt harsogod,bocsáss meg,addig csak egymás szidása megy,anyakönyv visszalapozása,addig míg ez letisztul,várni kell.
    Gondolom azzal egyetértesz velem,hogy pl.akinek az apja sántít,vagy lop, a gyereke még az apától független, rendes lehet.
    Még annyit: mikor szerelmes lettél,neked sem az volt az első kérdésed,melyik párt tagja a szerelmed. A feleséget,férjet nem a szerint választ az ember,ki volt a nagyapja.”
  • 47. Lemba 2008. augusztus 14. 20:54
    „Meg husz eve? Sajnalom! Addigra valami mas valaki jon be a kepbe. Ez mind azert van, mert tudatlanok, johiszemuek es felrevezethetoek vagyunk. A tortenelem mindig is kitermelt valami szemetet, akik ezt a tudatlansagot ki tudja hasznalni.”
  • 46. anonym 2008. augusztus 14. 20:43
    „Hány év szükséges Lemba ? Megjósolni tudom csak.Kb 15-20 évnek kell eltelni. Még,mint te is meg nagyon sokan nem fogjuk emlegetni,hogy a : te apád,vagy anyád kommunista, milyen család utóda.Majd ha ebből kinövünk,ill felnövünk. !Még nagyon friss az elmúlt időszak,sokat sérelem baj ért a kádárrendszerben,sokan megszenvedték a háborút,és az előtte lévő sanyarú szegény cselédsorsot !
    Lásd Amerikát,hány szinesbőrű vezetőjük van.Itt még ez nem menne.
    Ezért írtam azt az időt,mikor már nem ez alapján ítélünk,hanem a cselekedete,munkája határoz !Még itt most sok sérelem,emlék van felszínen !Ehhez az új generációnak fel kell nőni.
    Elnézést a tegezésért !”
  • 45. Lemba 2008. augusztus 14. 20:14
    „Kedves anonym,
    A mostani allam vezeto felesegenek a csaladja viszont kommunista volt.
    Nem hinnem Naci elvekkel befogadta volna ferjkent ez a csalad.
    De a lenyeg nem ez! Meg mindig nem ertem jobb embert a 10 millio otthon elo magyar kozul nem lehetett talalni. Az elozo MINISZTER ELNOKOK sem voltak kulonbek, ennek ellenere ismet sikerult bevalasztani.
    Hany ev szuksrges, hogy valaki beerjen a tisztessegre es ne legyen magyar gyulolo, nep pusztito?”
  • 44. anonym 2008. augusztus 14. 19:51
    „A háborút nem az egyszerű emberek,akik végül áldozatok lesznek,nem azok uszítanak,és találják ki.Sajnos én is veszítettem el közeli hozzátartozómat Lemba.A behívott katonának menni kell. A vezérek,a háborút akarók,mindég hátulról kiabálnak.Ők vitték ki a magyar szerencsétlen embereket is az orosz frontra.
    Kérdezi,egy volt kommunista hogyan vezetheti az országot ? Ő még nem volt komm.csak kisz tag,úgy,mint Orbán és akkor a legtöbb fiatal az volt. A volt kommunisták többsége jobboldali pártban ül. Tessék megnézni egy közvetített pártgyűlést.Sajnos,még az a generáció nem ért be, amelyik,ebben a rendszerváltozás utáni időben tanult,lett politikusá.”
  • 43. Fegor 2008. augusztus 14. 17:13
    „lemba, teljesen fölöslegesen téped a szád nekik. ha valakinek az tűnik fel, hogy az a rossz hogy odamentek az emberek (ami tényleg rossz, de nem ez az alapvetés) az pedig nem, hogy maga a gulág önmagában is szörnyűség volt, annak hiába próbálsz magyarázni bármit is.”
  • 42. Lemba 2008. augusztus 14. 16:44
    „Kedves Realista

    Apamat 1938-ban hivtak be katonanak es veglegesen 1948-ban keveredett haza az orosz hadifogsagbol.
    Konnyu mondani, nem kellett volna oda menni! Kovetkezmenye hadbirosag - kivegzes vagy jobb esetben borton.

    A tortenelem tudomanynak kellene vezerelni a mai, Magyar Allampolgarok valasztasat. Ha ez igy lenne nem lettek es lennenek az allami vezetesben olyan szemelyek, mint jelenleg.

    Tanulmanyozza a szakirodalmat es remelem egyszer a velemenye is meg fog valtozni. Nehany evvel ezelott egy kituno, magyar nyelven is megjelent konyv volt kaphato: A Kommunizmus Fekete Konyve, hat nemzetkozi tortenesztol /Stephane Courtois, Nicola Werth, Jean-Louis Panne, Karel Bartosek, Jean-Louis Margolin es Andrzej Paczkowskij/. Ajanlom olvassa el es tegye fel a kerdest onmaganak egy volt kommunista hogyan vezetheti ezt az orszagot manapsag.
    Megjegyzem nem mintha a korabbi Miniszterelnokok kulonbek lettek volna.

    Angol nyelven nem csak angolok irnak, tevedes ne essek a nyelv csak egy eszkoz szamomra.”
  • 41. akutyafáját 2008. augusztus 13. 21:20
    „realista,most nagyon egyetértek veled ! 40. kommenteddel.”
  • 40. realista 2008. augusztus 13. 17:40
    „lermba! Nagyon szépen leírtad a gulagot,igaz,az angolok szövege alapján.Rihadtul tudnak hazudni ....Közben meg a saját sz@rukról-gyarmatosítás során elkövetett emberiség ellenes bűnökről,Pinochet seggének nyalása,...beteg emberek sterilizálása....stb a teljesség igénye nélkül...
    Ennyit a szavahihetőségükről.Nem kell a s@ggüket nyalni,mindent elhinni ezeknek se!
    A másik:arról kib@szottul hallgat mindenki,hogy a magyarok mentek oda a lakosokat ölni,rabolni...vagy pl.hadifoglyot nem ejtettek...és akkor még finom vahyok...a teljesség igénye nélkül....
    Ahhoz képest még fogjuk be a pofánkat !Az amcsik hogy lebombázták a német,az dán,a holland stb városokat....a többiről nem is beszélve....a teljesség igénye nélkül...
    NEM KELLETT VOLNA ODAMENNI !!!!!”
  • 39. orbit 2008. augusztus 13. 16:59
    „Lemba!
    Köszi a hozzászólásod! Így is lehet ismeretterjesztést végezni!”
  • 38. Fegor 2008. augusztus 13. 09:55
    „látom, írástudatlan, egy hangot sem értettél meg abból amit írtam. megpróbálom egyszerűbben még utoljára. az a bajom a kádár rendszerrel, hogy ma fizetjük ki a látszólagos ingyenességnek az árát. nem vagyunk egy idősek, de éltem az átkosban én is. viszont én most vagyok aktív adófizető és most fizetem ki, hogy "ingyen" tanulhattál, hogy "ingyen" volt az egészségügy, hogy elég volt 20%osan teljesíteni a munkahelyen, hogy be voltak ragadva az árak, stb. tényleg nem érted?”
  • 37. Írástudatlan. 2008. augusztus 13. 08:20
    „CSAVOK! Te csak egy értelmes és igen informált ember vagy!Te nem elvakúltan nézed a múltrendszer tőrténéseit.Igen azok a vezetők is lopdostak de ezek a mostaniak egyenesen kirabólják az órszágot!FEGOR!Gyanítom hogy mi igen csak egy idősek lehetünk.De te nagyon elvakúlt vagy!Mi a fenebajod van neked a múltrendszerrel?Nem tanúlhattál?Nem vólt munkád?Nem vólt hol laknod?Vagy talán kilakóltattak?Vagy újságíró vóltál és nem engették megjelenni valamelyik cikkedet?Pedig a múltrendszerben sokkal nagyobb biztonságban élhettünk nem?Az hogy akkor szocializmus vólt az egy dolog.Azt kelett elfogadni.De nem vólt az olyan kibírhatatlan és elviselhetetlen mint azt te gondolod.Hát ugye aki hőbörgött az egy kicsit pórúljárt de nem végezték ki!Nem mondom hogy vólt hátránya is a múlrendszernek de!sokkal kevesebb mint a mostaninak!Tudom hogy most egy mocskos kommunistának tartassz.De engemet egy cseppet sem érdekel!Inkább próbáld CSAVOK szemszögéből nézni a dólgokat és hát ha egy picikét változni fog a véleményed.”
  • 36. Lemba 2008. augusztus 12. 19:25
    „Ismet az ertelmetlen vita es egymas gyalazasa.
    Egy kis ismerteto eloszor magyarul kesobb angolul. Meg a forditas sem ugyan az pedig ugyan arrol szol; Hogyan lehet egy Nepet kiirtani!

    Gulag (oroszul: ?????: ??????? ?????????? ?????????????-???????? ??????? [Glavnoje Upralevnyije Iszpravitelno-trudovih Lagerej], azaz ´Javítómunka-táborok Főigazgatósága´) kifejezés alatt a sztálini Szovjetunió (a II. világháborút követően Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Mongólia) egészét behálózó munkatáborrendszerét értjük. A táborokban a szovjet rendszer (elsősorban a sztálini politika) ellenzőit, illetve más okokból elhurcolt polgárait kemény fizikai munkára fogták, napi 10-12 órát dolgoztatták őket, miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak.
    Története
    Már a cári Oroszország is használt kényszermunkatáborokat (oroszul ??????? / katorga) politikai ellenségeinek száműzetésére, ezek legtöbbje Szibériában működő kényszermunkatábor volt.
    Az 1917-es bolsevik forradalom után Lenin börtönbe záratta, illetve szintén száműzette politikai ellenségeinek jelentős részét.
    Az Ulág, mint a munkatáborok igazgatósága, a politikai rendőrség, az (OGPU) egyik ágaként 1930. április 15-én jött létre. Még az év novemberében megkapta a központi jelzőt, ezután GULAG-nak nevezik. A táborrendszer Sztálin rendszere alatt gyorsan nőtt. Az 1931-es 200 000 főnyi létszám 1935-re a legszerényebb becslések szerint is 1 millióra emelkedett. Az 1937-es nagy tisztogatás során egyesek szerint nyolcmillióan éltek a munkatáborokban, de még a legszerényebb becslések is kétmillióra teszik az ott dolgozó elítéltek számát.
    A táborok lakossága rendkívül változatos körülmények közül került ki. A cári Oroszország nemessége, az értelmiség mellett óriási számban kerültek ki teljesen ártalmatlan, a kommunizmusban szinte fanatikusan hívő parasztok, munkások is, akiket sokszor apró bűntettek vagy rosszakarójuk feljelentése miatt ítéltek kényszermunkára. Sztálin rajtuk kívül sok, őt nem támogató (volt) kommunista vezetőt is ide záratott.
    A II. világháború során a körülmények tovább romlottak. Egyrészt azért, mert több százezer megbízhatóbb rabot (azaz nem politikai foglyokat) mindenféle kiképzés nélkül a frontra küldtek, másrészt mert a táborokban maradottak ellátására egyre kevesebb jutott, miközben munkájukra még nagyobb szükség lett.
    Egy 1943. április 14-én hozott új törvény tette lehetővé, hogy a hadifoglyokat is 15-20 év kényszermunkára ítélhessék.
    Amikor 1943 őszén megkezdődik a német hadsereg kiszorítása a Szovjetunió sűrűn lakott nyugati területeiről, illetve Kelet-Európából, ismét jelentősen megnövekedett a táborban élők létszáma. A németek által korábban megszállt nyugati terültek lakosságának nagy százalékával, a hadifoglyokkal, és a szovjet Vörös Hadsereg által felszabadított és megszállt területekről (Lengyelország, NDK, Csehszlovákia, Magyarország, Románia) elhurcoltakkal növekedett a táborok lakossága.
    A Gulag-rendszer felbomlásáról Sztálin 1953. márciusi halála után lehetett csak szó. 1954-ben megindult a politikai foglyok felszabadítása, ez azonban csak a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956-os XX. Kongresszusa után vált széleskörűvé, amikor is a szovjet vezetés elhatárolódott a sztálinizmustól.
    A GULAG intézményt 1960. január 25-én szüntették meg, a politikai megfélemlítés azonban később is tovább élt, immár a KGB hatásköre alá rendelve.
    A Gulagoknak óriási hatása volt a Szovjetunióban élőkre, a lakosság nagy százaléka folyamatosan börtönben vagy munkatáborban lakott, és ennek a sorsnak a veszélye mindenki felett ott lebegett. A szovjet lakosság megfélemlítésben élt.
    A "GULAG-irodalom" legismertebb szerzője Alekszandr Szolzsenyicin, akinek egyik legfontosabb műve A Gulag-szigetcsoport.
    Célja
    A lenini időszak munkatáborainak elsősorban a politikai ellenfelek semlegesítése volt a célja.
    A sztálini tervgazdaság óriási irányszámai rengeteg olcsó munkaerőt igényeltek, amelyet többek között a Gulagban élők kihasználásával tudtak elérni. Mindemellett a Gulagba kerülés veszélye az egész szovjet lakosságot fenyegette. A rendszer többek között megfélemlítésre használta.
    Körülmények
    Az óriási termelési irányszámok, az őrök brutalitása, az éhezés és a rossz időjárás miatt a halálozási arány sok táborban a 80%-ot is elérte. A rabok napi 10-12 órán át rendkívül kemény fizikai munkát végeztek.
    A Gulagban dolgozók fő feladata bányászat, út-, vasútépítés, illetve fakitermelés volt. Egy bányásznak a tervszámok szerint napi 13 tonnát (? legfeljebb mázsa) kellett kibányásznia. Ha valaki nem teljesítette a kvótát, kevesebb élelmet kapott, így fokozatosan csökkent a teljesítőképessége, és ez sokszor odáig vezetett, hogy az illető megnyomorodott. Őket a ???????? (ejtsd kb. dohogyága) névvel illették. Ez az orosz szó nagyjából vézna, girhes vagy kimerült, összeomlott embert vagy állatot jelent.
    A foglyok sokszor embertelen körülmények között dolgoztak. A szibériai hidegben megfelelő öltözék, táplálék és orvosi ellátás hiányában szinte mindegyikük valamilyen súlyos betegségben szenvedett. A leggyakoribb a skorbut volt, amely a vitaminszegény táplálkozás miatt alakult ki. Egy táborban lakóra mindössze 1200 kalória jutott (leginkább száraz kenyér - pajka, ????? - formájában), szemben az ott végzett fizikai munkához szükséges 3100-3900 kalóriával.
    A tábori személyzet sokszor megdézsmálta a tábori készleteket (ruhák, gyógyszerek, élelmiszer), ezzel a foglyokra hárítva a hiány pótlását. A rabok sokszor az őrök kegyetlenségének áldozatává váltak. Nemritkán került sor ok nélküli kivégzésre is.
    Földrajzi elhelyezkedés
    Az első időszakokban a foglyok izolálása volt a cél. A városoktól távol eső kolostorok, illetve a cári Oroszország fogolytáborai tökéletesen megfeleltek ennek a feladatnak. A legnagyobb, még az 1910-es évek végén kiépülő táborrendszer a Szoloveckij-szigeteken, a Fehér-tenger területén épült ki, és a köznyelvbe csak mint Szolovki épült be. Az itt élők nagy része az értelmiséghez tartozott, a 20-as években külön újságot is adtak ki a területen (Szoloveckij Szigetek). A sztálini időszakban a többi munkatábor szintjére süllyedt le a színvonala.
    Az iparosítás során a kényszermunkákra ítéltek mindenhol dolgoztak, ahol szükség volt olcsó mukaerőre. Így a moszkvai metró, a Moszkvai Állami Egyetem, a Belomorkanal (fehér-tengeri csatorna) is az elítéltek munkájából született.
    A munkatáborok nagy része teljesen lakatlan területre került. Rengeteg működött Szibériában, ezek közül a leghírhedtebbek a Kolima folyó környékiek (azok közül is a Malenkij nevezetű). A mai Kazahsztán területén is sok tábor volt.
    A Szovjetunión kívül, szovjet mintára, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Bulgária, Románia, és Mongólia is működtetett munkatáborokat. Kubában mind a mai napig működnek ilyen munkatáborok, az első ilyen tábort Ernesto Che Guevara hozta létre.
    Szovjet munkatábor a Szovjetunió határain kivűl egyedül Mongóliában müködött. Itt 50 000 fogoly dolgozott 1947 és 1953 között a Nauski - Ulánbátor (Transzmongol vasútvonal) építésén.
    Magyar vonatkozás
    Magyarországon a Gulag fogalma 1945-ben jelent meg. A megszálló szovjet hadsereg felkereste mindazokat, akiket a hatalomátvétel szempontjából veszélyesnek vélt. Ennek során volt miniszterelnököket, minisztereket , képviselőket, nagyköveteket, katonatiszteket, papokat, tanárokat, diplomatákat hurcoltak el, köztük Raoul Wallenberg svéd diplomatát is. Ezenkívül rengeteg munkaképes, fiatal nőnek és férfinak kellett elhagynia az országot, hogy szovjet munkatáborban dolgozzanak. Átlagéletkoruk a húsz évet se érte el. 1945-ben a munkaszervezőnek nevezett magyarok kezdték meg a fiatalok összegyűjtését, sokan a német koncentrációs táborokból egyből a szovjet Gulagokba kerültek. A Magyarországon összeszedett embereket először gyűjtőtáborokba vitték. A legnagyobb gyűjtőtábor Kistarcsán működött, ahova elsősorban a fővárosiakat vitték. A gyűjtőtáborokból román átmenőtáborokba (Máramarossziget, Foksány, Brassó, Temesvár) kerültek a foglyok. Innen marhavagonokba zárva kerültek a Szovjetunió területére.
    A Gulag-táborokba azok a rabok kerültek, akiket a magyar hatóságok közreműködésével a szovjet hadbíróságok ítéltek el háborús bűntett vádjával, legtöbbször alaptalanul. A szovjet hadifogságba esett mintegy 500 ezer magyar katona és a polgári internáltak többsége ugyanakkor az 1939-ben létrehozott GUPVI (Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága, Glavnoje Upravlenyije Vojennoplennih i Intyernyirovannih), vagyis a hadifoglyok és internáltak táborhálózatába került. A magyar foglyok mintegy 2000 táborban szóródtak szét.
    Összesen mintegy 700 ezer magyar állampolgár került szovjet munkatáborba, közülük csak körülbelül 400 ezren tértek haza. A deportálás során és a munkatáborokban tehát nagyjából 300 ezer magyar állampolgár vesztette életét, akik közül mintegy 10 ezer fő a Gulag büntetőtáboraiban halt meg. [1] Hazatérésük után a magyarországi titkosszolgálatok hallgatásra kényszerítették a lelkileg (sokszor testileg is) megtört embereket. A GULAG-világ legjelentősebb magyar krónikásakánt tartják számon Rózsás János írót, a "magyar Szolzsenyicint". Szalkai Zoltán dokumentumfilmsorozatot készített a gulág-táborok mai helyszíneiről.
    Magyarországon is működtek munkatáborok. A legnagyobb Recsken volt, ahol egyszerre mintegy 10 000 fogoly tartózkodott. Jelentős volt még a tiszalöki munkatábor, ahol a rabok vízerőművet építettek.
    Különleges táborok
    Saraska (???????, ,,elszúró"): Sztálin által megszüntetett különleges táborfajta, ahol az elfogott (sokszor nagynevű) tudósok (természetesen név nélkül) új technológiákat fejlesztettek ki.
    Pszikuska (????????): Elmegyógyintézetbe való bezárás és gyógyszeres kezelés. A Gulag-rendszer felszámolásával vált elterjedtté.
    Léteztek továbbá különleges táborok kisgyerekes anyák, gyerekek, illetve mozgássérültek számára. Bár ezek a táborok a termelésben nem vettek részt, a megfélemlítésben fontos szerepük volt.
    A szovjet atomprogram keretében több ezer fogoly vett részt a kísérleti atomrobbantások (Novaja Zemlja, Szemipalatyinszk) előkészítésében és a sugárfertőzött területek megtisztításában.

    1944 novemberében a szovjet csapatok az akkor még Magyarországhoz tartozó, jelenleg Kárpátaljaként ismert területről, úgynevezett háromnapi jóvátételi munkára (,,málenykij robotra") behívtak több mint tízezer civil férfilakost. Az önként jelentkező férfiakat háromnapi jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba kísérték gyalog, majd onnét a Gulag koncentrációs táboraiba kerültek. Sokan közülük soha nem tértek haza, a hazatértek többsége pedig nem érte meg az öregkort. A szovjet rendszerben ezeket a férfiakat háborús bűnösként tartották számon, helyzetükről nem beszélhettek, a mai napig nem rehabilitálták őket. Az 1990-es évek elején a KMKSZ falvanként felgyűjtötte a lágereket megjártak névsorát. 2004-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egy nagyszabású kutatást indított el, a túlélők és az elhunytak hozzátartozói kérdőíves vizsgálatát, egy részletes adatbázis létrehozását. Az adatbázis alapján a Főiskola LIMES Társadalomkutató Intézetének célja elkészíteni a kárpátaljai magyarság életének ezen korszakát felölelő tanulmányt, amely a mai napig a magyar történelem fehér foltjának számít.

    The Gulag was the government agency that administered the penal labor camps of the Soviet Union. Gulag is the Russian acronym for The Chief Administration of Corrective Labor Camps and Colonies -- ??????? ?????????? ?????????????-???????? ??????? ? ???????, Glavnoye Upravleniye Ispravitel´no-Trudovykh Lagerey i koloniy -- of the NKVD. Eventually, by metonymy, the usage of "Gulag" began generally denoting the entire penal labor system in the USSR, then any such penal system. In Russian, Gulag is pronounced: (Russian: ?????, listen (help?info))
    Gulag: A History, by Anne Applebaum, explains:
    It was the branch of the State Security that operated the penal system of forced labour camps and associated detention and transit camps and prisons. While these camps housed criminals of all types, the Gulag system has become primarily known as a place for political prisoners and as a mechanism for repressing political opposition to the Soviet state. Though it imprisoned millions, the name became familiar in the West only with the publication of Aleksandr Solzhenitsyn´s 1973 The Gulag Archipelago, which likened the scattered camps to a chain of islands.
    There were at least 476 separate camp complexes, each comprising hundreds, even thousands of camps.[2] There may have been an estimated 7 million prisoners in these camps at a given time (although the documents show significantly lower numbers); possibly some 10% died yearly.[3][4] Probably the worst of the camp complexes were the three built north of the Arctic Circle at Kolyma, Norilsk, and Vorkuta.[5][6]
    More than 18 million people passed through the Gulag from 1929 to 1953, with a further 6 to 7 million being deported and exiled to remote areas of the USSR.[7][8][9] According to the declassified archive data, during 1934-53 Gulag population varied from 510,307 (in 1934) to 1,533,767 (in 1951).[10]. Although the latter number is comparable with the US prison population (2,299,116 in 2007)[11] it is necessary to remember that the population of the Soviet Union was half the size in the middle of the 20th century.
    Most Gulag inmates were not political prisoners, although the political prisoner population was always significant.[12] People could be imprisoned in a Gulag camp for crimes such as unexcused absences from work, petty theft, or anti-government jokes. [13] About half of the political prisoners were sent to Gulag prison camps without trial; per official data, there were more than 2.6 million imprisonment sentences in cases investigated by the secret police, 1921-1953.[14]
    Modern usage and other terminology


    Entering Gulag (a leaf from Eufrosinia Kersnovskaya´s notebook)
    Although Gulag originally was the name of a government agency, the acronym acquired the qualities of a noun, denoting: the Soviet system of prison-based, unfree labor -- including specific labor, punishment, criminal, political, and transit camps for men, women, and children. Thus, "Gulag" means the repressive Soviet "meat-grinder" procedural system and its consequences -- arrests, interrogations, transport (in unheated rail road cattle cars), forced labor, familial separation, exile, and early death, [7] while other authors use gulag as denoting all the prisons and internment camps in Soviet history (1917-1991) with the plural gulags. The term´s contemporary usage is notably unrelated to the USSR, such as in the expression "North Korea´s Gulag"[15].
    The word Gulag was not often used in Russian -- either officially or colloquially; the predominant terms were the camps (??????, lagerya) and the zone (????, zona), always singular -- for the labor camp system and for the individual camps. The official term, "corrective labor camp", was suggested for official politburo of the Communist Party of the Soviet Union use in the session of July 27, 1929, replacing concentration camp, then the common usage[citation needed].
    History
    Early Soviet period


    Soviet poster of the 1920s: The GPU strikes the counter-revolutionary saboteur on the head
    From 1918, camp-type detention facilities were set up, as a reformed analogy of the earlier system of penal labor (katorgas), operated in Siberia in Imperial Russia. The two main types were "Vechecka Special-purpose Camps" (?????? ?????? ???, osobiye lagerya VČK) and forced labor camps (?????? ?????????????? ?????, lagerya prinuditel´nikh rabot). They were installed for various categories of people deemed dangerous for the state: for common criminals, for prisoners of the Russian Civil War, for officials accused of corruption, sabotage and embezzlement, various political enemies and dissidents, as well as former aristocrats, businessmen and large land owners. These camps, however, were not on the same scale as those in the Stalin era. In 1928 there were 30,000 prisoners in camps, and the authorities were opposed to compelling them to work. In 1927 the official in charge of prison administration wrote that: "The exploitation of prison labour, the system of squeezing ´golden sweat´ from them, the organisation of production in places of confinement, which while profitable from a commercial point of view is fundamentally lacking in corrective significance - these are entirely inadmissible in Soviet places of confinement."[16]
    The legal base and the guidance for the creation of the system of "corrective labor camps" (Russian: ?????????????-???????? ??????, Ispravitel´no-trudovye lagerya), the backbone of what is commonly referred to as the "Gulag", was a secret decree of Sovnarkom of July 11, 1929 about the use of penal labor that duplicated the corresponding appendix to the minutes of Politburo meeting of June 27, 1929.
    As an all-Union institution and a main administration with the OGPU (the Soviet secret police), the GULAG was officially established on April 25, 1930 as the "ULAG" by the OGPU order 130/63 in accordance with the Sovnarkom order 22 p. 248 dated April 7, 1930, and was renamed into GULAG in November.
    Expansion under Stalin


    Prisoner labour at the construction of Belomorkanal, 1931-33
    In the early 1930s a drastic tightening of Soviet penal policy caused a significant growth of the prison camp population. During the period of the Great Purge (1937-38) mass arrests caused another upsurge in inmate numbers. During these years hundreds of thousands of individuals were arrested and sentenced to long prison terms on the grounds of one of the multiple passages of the notorious Article 58 of the Criminal Codes of the Union republics, which defined punishment for various forms of "counterrevolutionary activities."
    Under NKVD Order No 00447 tens of thousands of GULAG inmates who were accused of "continuing anti-Soviet activity in imprisonment" were executed in 1937-38.
    The hypothesis that economic considerations were responsible for mass arrests during the period of Stalinism has been refuted on the grounds of former Soviet archives that have become accessible since the 1990s, although some archival sources also tend to support an economic hypothesis.[17][18] In any case the development of the camp system followed economic lines. The growth of the camp system coincided with the peak of the Soviet industrialization campaign. Most of the camps established to accommodate the masses of incoming prisoners were assigned distinct economic tasks. These included the exploitation of natural resources and the colonization of remote areas as well as the realization of enormous infrastructural facilities and industrial construction projects.
    In 1931-32 the Gulag had approximately 200,000 prisoners in the camps; in 1935 -- approximately 800,000 in camps and 300,000 in colonies (annual averages), and in 1939 -- about 1.3 millions in camps and 350,000 in colonies. [19] (all data about the numbers of prisoners here and below are taken from formerly secret documents produced by the NKVD).
    GULAG during World War II
    After the Soviet invasion of Poland following the corresponding German invasion that marked the start of World War II in 1939, the Soviet Union annexed eastern parts (so-called "Kresy") of the Second Polish Republic. In 1940 the Soviet Union occupied Estonia, Latvia, Lithuania, Bessarabia and Bukovina. Hundreds of thousands of Polish citizens[20][21] and inhabitants of the other annexed lands, regardless of their ethnic origin, were arrested and sent to the GULAG camps. However, according to the official data, the total number of sentences for political crimes in USSR in 1939-41 was only 211,106.[14]
    During the war, Gulag populations declined sharply, as a consequence of the mass releases of hundreds of thousands of prisoners who were conscripted and sent directly to the front lines and a steep rise in mortality in 1942-43. 516,841 prisoners died in prison camps in 1941-43.[22]
    In 1943, the term katorga works (????????? ??????) was reintroduced. They were initially intended for Nazi collaborators, but then other categories of political prisoners (for example, members of deported peoples who fled from exile) were also sentenced to "katorga works". Prisoners sentenced to "katorga works" were sent to Gulag prison camps with the most harsh regime and many of them perished.[22]
    GULAG after World War II


    Aleksandr Solzhenitsyn gives his re-enactment of a search to which the inmates were subjected - this picture was not taken in a prison camp.
    After World War II the number of inmates in prison camps and colonies again rose sharply, reaching approximately 2.5 million people by the early 1950s (about 1.7 million of whom were in camps).
    When the war ended in May 1945, as many as two million former Russian citizens were forcefully repatriated (against their will) into the USSR.[23] On 11 February 1945, at the conclusion of the Yalta Conference, the United States and United Kingdom signed a Repatriation Agreement with the Soviet Union.[24] One interpretation of this agreement resulted in the forcible repatriation of all Soviets. British and U.S. civilian authorities ordered their military forces in Europe to deport to the Soviet Union up to two million former residents of the Soviet Union, including persons who had left Russia and established different citizenship years before. The forced repatriation operations took place from 1945-1947.[25]
    Soviet POWs on their return to the Soviet Union were often treated as traitors (see Order No. 270).[26][27][28] According to some sources, over 1.5 million surviving Red Army soldiers imprisoned by the Germans were sent to the Gulag.[29][30][31] However, according to the data obtained from declassified archives, the overall increase of the Gulag population was minimal during 1945-46.[32] Majority of ex-POW´s were re-drafted or returned to civilian life, and only 15% of them were detained in NKVD camps (226,127 out of 1,539,475 total).[33]
    For years after World War II, a significant minority[vague] of the inmates were Ukrainians, Lithuanians, Latvians and Estonians from lands newly incorporated into the Soviet Union, as well as Finns, Poles, Romanians and others. POWs, in contrast, were kept in a separate camp system (see POW labor in the Soviet Union), which was managed by GUPVI, a separate main administration with the NKVD/MVD.
    Yet the major reason for the post-war increase in the number of prisoners was the tightening of legislation on property offences in summer 1947 (at this time there was a famine in some parts of the Soviet Union, claiming about 1 million lives), which resulted in hundreds of thousands of convictions to lengthy prison terms, sometimes on the basis of cases of petty theft or embezzlement. At the beginning of 1953 the total number of prisoners in prison camps was more than 2.4 million of which more than 465 thousand were political prisoners.[22]
    The state continued to maintain the extensive camp system for a while after Stalin´s death in March 1953, although the period saw the grip of the camp authorities weaken and a number of conflicts and uprisings occur (see Bitch Wars; Kengir uprising).
    The amnesty in March 1953 was limited to non-political prisoners and for political prisoners sentenced to not more than 5 years, therefore mostly those convicted for common crimes were then freed. The release of political prisoners started in 1954 and became widespread, and also coupled with mass rehabilitations, after Nikita Khrushchev´s denunciation of Stalinism in his Secret Speech at the 20th Congress of the CPSU in February 1956.
    By the end of the 1950s, virtually all "corrective labor camps" were dissolved. Colonies, however, continued to exist. Officially the GULAG was liquidated by the MVD order 20 of January 25, 1960.
    Altogether, according to some recent estimates on the basis of archival documents, between 28 and 50 million people had been prisoners in camps and colonies throughout the period of Stalinism at one point or another.[citation needed]
    Conditions


    Gulag prisoner mortality rates from 1934 to 1953
    Living and working conditions in the camps varied significantly across time and place, depending, among other things, on the impact of broader events (World War II, countrywide famines and shortages, waves of terror, sudden influx or release of large numbers of prisoners). However, to one degree or another, the large majority of prisoners at most times faced meagre food rations, inadequate clothing, overcrowding, poorly insulated housing; poor hygiene, and insufficient or inadequate health care. The overwhelming majority of prisoners were compelled to perform harsh physical labor. In most periods and economic branches, the degree of mechanization of work processes was significantly lower than in the civilian industry: tools were often primitive and machinery, if existent, short in supply. Officially established work hours were in most periods longer and days off were fewer than for civilian workers. Often official work time regulations were extended by local camp administrators.
    In general, the central administrative bodies showed a discernible interest in maintaining the labor force of prisoners in a condition allowing the fulfillment of construction and production plans handed down from above. Besides a wide array of punishments for prisoners refusing to work (which, in practice, were sometimes applied to prisoners that were too enfeebled to meet production quota), they instituted a number of positive incentives intended to boost productivity. These included monetary bonuses (since the early 1930s) and wage payments (from 1950 onwards), cuts of sentences on an individual basis, general early release schemes for norm fulfillment and overfulfillment (until 1939, again in selected camps from 1946 onwards), preferential treatment and privileges for the most productive workers (shock workers or Stakhanovites in Soviet parlance). [34]
    A distinctive incentive scheme that included both coercive and motivational elements and was applied universally in all camps consisted in standardized "nourishment scales": the size of the inmates´ ration depended on the percentage of the work quota delivered. Naftaly Frenkel is credited for the introduction of this policy. While it was effective in compelling many prisoners to make serious work efforts, for many a prisoner it had the adverse effect, accelerating the exhaustion and sometimes causing the death of persons unable to fulfill high production quota.
    Immediately after the German attack on the Soviet Union in June 1941 the conditions in camps worsened drastically: quotas were increased, rations cut, and medical supplies came close to none, all of which led to a sharp increase in mortality. The situation slowly improved in the final period and after the end of the war.
    Considering the overall conditions and their influence on inmates, it is important to distinguish three major strata of Gulag inmates:
    ? people used to physical labor: "kulaks", osadniks, "ukazniks" (people sentenced for violation of various ukases, such as Law of Spikelets, decree about work discipline, etc.), occasional violators of criminal law
    ? dedicated criminals
    ? people unused to physical labour sentenced for various political and religious reasons.
    Mortality in GULAG camps in 1934-40 was 4-6 times higher than average in Russia. The estimated total number of those who died in imprisonment in 1930-1953 is 1.76 million, about half of which occurred between 1941-1943 following the German invasion.[35][36]
    Geography


    Part of ´Project 503´ to build a railroad from Salekhard to Igarka near Turukhansk on the Yenisey
    In the early days of Gulag, the locations for the camps were chosen primarily for the ease of isolation of prisoners. Remote monasteries in particular were frequently reused as sites for new camps. The site on the Solovetsky Islands in the White Sea is one of the earliest and also most noteworthy, taking root soon after the Revolution in 1918. The colloquial name for the islands, "Solovki", entered the vernacular as a synonym for the labour camp in general. It was being presented to the world as an example of the new Soviet way of "re-education of class enemies" and reintegrating them through labour into the Soviet society. Initially the inmates, the significant part being Russian intelligentsia, enjoyed relative freedom (within the natural confinement of the islands). Local newspapers and magazines were edited and even some scientific research was carried out (e.g., a local botanical garden was maintained, but unfortunately later lost completely). Eventually it turned into an ordinary Gulag camp; in fact some historians maintain that Solovki was a pilot camp of this type. See Solovki for more detail. Maxim Gorky visited the camp in 1929 and published an apology of it.
    With the new emphasis on Gulag as the means of concentrating cheap labour, new camps were then constructed throughout the Soviet sphere of influence, wherever the economic task at hand dictated their existence (or was designed specifically to avail itself of them, such as Belomorkanal or Baikal Amur Mainline), including facilities in big cities -- parts of the famous Moscow Metro and the Moscow State University new campus were built by forced labour. Many more projects during the rapid industrialization of the 1930s, war-time and post-war periods were fulfilled on the backs of convicts, and the activity of Gulag camps spanned a wide cross-section of Soviet industry.
    The majority of Gulag camps were positioned in extremely remote areas of north-eastern Siberia (the best known clusters are Sevvostlag (The North-East Camps) along Kolyma river and Norillag near Norilsk) and in the south-eastern parts of the Soviet Union, mainly in the steppes of Kazakhstan (Luglag, Steplag, Peschanlag). These were vast and sparsely inhabited regions with no roads (in fact, the construction of the roads themselves was assigned to the inmates of specialized railroad camps) or sources of food, but rich in minerals and other natural resources (such as timber). However, camps were generally spread throughout the entire Soviet Union, including the European parts of Russia, Byelorussia, and Ukraine. There were also several camps located outside of the Soviet Union, in Czechoslovakia, Hungary, Poland, and Mongolia, which were under the direct control of the Gulag.
    Not all camps were fortified; in fact some in Siberia were marked only by posts. Escape was deterred by the harsh elements, as well as tracking dogs that were assigned to each camp. While during the 1920s and 1930s native tribes often aided escapees, many of the tribes were also victimized by escaped thieves. Tantalized by large rewards as well, they began aiding authorities in the capture of Gulag inmates. Camp guards were also given stern incentive to keep their inmates in line at all costs; if a prisoner escaped under a guard´s watch, the guard would often be stripped of his uniform and become a Gulag inmate himself. Further, if an escaping prisoner was shot, guards could be fined amounts that were often equivalent to one or two weeks wages.
    In some cases, teams of inmates were dropped to a new territory with a limited supply of resources and left to set up a new camp or die. Sometimes it took several attempts before the next wave of colonists could survive the elements.
    The area along the Indigirka river was known as the Gulag inside the Gulag. In 1926, the Oimiakon (???????) village in this region registered the record low temperature of -71.2 °C (-96 °F).
    Under the supervision of Lavrenty Beria who headed both NKVD and the Soviet Atom bomb program until his demise in 1953, thousands of zeks were used to mine uranium ore and prepare test facilities on Novaya Zemlya, Vaygach Island, Semipalatinsk, among other sites.
    Special insititutions
    ? Special camps or zones for children (Gulag jargon: "?????????", maloletki, underaged), for disabled (in Spassk), and for mothers ("?????", mamki) with babies.
    ? Camps for "wives of traitors of Motherland" -- there was a special category of repression: "Traitor of Motherland Family Member" (????, ???? ????? ????????? ??????: ČSIR, člyen sem´i izmennika Rodini).
    ? Sharashka (???????, the goofing-off place) were in fact secret research laboratories, where the arrested and convicted scientists, some of them prominent, were anonymously developing new technologies, and also conducting basic research.
    Influence
    Culture
    The Gulag spanned nearly four decades of Soviet and East European history and affected millions of individuals. Its cultural impact was enormous.
    The Gulag has become a major influence on contemporary Russian thinking, and an important part of modern Russian folklore. Many songs by the authors-performers known as the bards, most notably Vladimir Vysotsky and Alexander Galich, neither of whom ever served time in the camps, describe life inside the Gulag and glorified the life of "Zeks". Words and phrases which originated in the labor camps became part of the Russian/Soviet vernacular in the 1960s and 1970s.
    The memoirs of Alexander Dolgun, Aleksandr Solzhenitsyn, Varlam Shalamov and Yevgenia Ginzburg, among others, became a symbol of defiance in Soviet society. These writings, particularly those of Solzhenitsyn, harshly chastised the Soviet people for their tolerance and apathy regarding the Gulag, but at the same time provided a testament to the courage and resolve of those who were imprisoned.
    Another cultural phenomenon in the Soviet Union linked with the Gulag was the forced migration of many artists and other people of culture to Siberia. This resulted in a Renaissance of sorts in places like Magadan, where, for example, the quality of theatre production was comparable to Moscow´s.
    Literature
    Many eyewitness accounts of Gulag prisoners were published before World War II.
    ? Julius Margolin´s book A Travel to the Land Ze-Ka was finished in 1947, but it was impossible to publish such a book about the Soviet Union at the time, immediately after World War II.
    ? Gustaw Herling-Grudziński wrote A World Apart, which was translated into English by Andrzej Ciolkosz and published with an introduction by Bertrand Russell in 1951. By describing life in the gulag in a harrowing personal account, it provides an in-depth, original analysis of the nature of the Soviet communist system.
    ? Aleksandr Solzhenitsyn´s book The Gulag Archipelago was not the first literary work about labour camps. His previous book on the subject, "One Day in the Life of Ivan Denisovich", about a typical day of the GULAG inmate, was originally published in the most prestigious Soviet monthly, Novy Mir, (New World), in November 1962, but was soon banned and withdrawn from all libraries. It was the first work to demonstrate the Gulag as an instrument of governmental repression against its own citizens on a massive scale. The First Circle, an account of three days in the lives of prisoners in the Marfino sharashka or special prison was submitted for publication to the Soviet authorities shortly after One Day in the Life but was rejected and later published abroad in 1968.
    ? János Rózsás, Hungarian writer, often referred to as the Hungarian Solzhenitsyn, wrote a lot of books and articles on the issue of GULAG.
    ? Zoltan Szalkai, Hungarian documentary filmmaker made several films of gulag camps.
    ? Karlo ©tajner, an Austrian communist active in the former Kingdom of Yugoslavia and manager of Comintern Publishing House in Moscow from 1932-39, was arrested one night and taken from his Moscow home under accusation of anti-revolutionary activities. He spent the following 20 years in camps from Solovki to Norilsk. After USSR-Yugoslavian political normalization he was re-tried and quickly found innocent. He left the Soviet Union with his wife, who had been waiting for him for 20 years, in 1956 and spent the rest of his life in Zagreb, Croatia. He wrote an impressive book entitled 7000 days in Siberia.
    ? Dancing Under the Red Star by Karl Tobien (ISBN 1-4000-7078-3) tells the story of Margaret Werner, a young athletic girl who moves to Russia right before the start of Stalin´s terror. She faces many hardships, as her father is taken away from her and imprisoned. Werner is the only American woman who survived the Gulag to tell about it.
    ? "Alexander Dolgun´s Story: An American in the Gulag." (ISBN 0-394-49497-0), of a member of the US Embassy, and "I Was a Slave in Russia" (ISBN 0-815-95800-5), an American factory owner´s son, were two more American citizens interned who wrote of their ordeal. Both were interned due to their American citizenship for about 8 years circa 1946-55.
    ? "The Long Walk: The True Story of a Trek to Freedom" In the camps of the Siberian gulag, friends said it was hopeless. Nevertheless, in the spring of 1942 Sławomir Rawicz and four companions walked into British India, having journeyed four thousand miles by foot over tundra, Gobi, frozen rivers, and Himalayan peaks. Along the way, they encountered what appeared to be a Yeti family. ( ISBN-13: 978-1592289448 )
    Colonization
    Soviet state documents show that among the goals of the GULAG was colonization of sparsely populated remote areas. To this end, the notion of "free settlement" was introduced.
    When well-behaved persons had served the majority of their terms, they could be released for "free settlement" (??????? ?????????, volnoye poseleniye) outside the confinement of the camp. They were known as "free settlers" (???????????????, volnoposelentsy, not to be confused with the term ????????????????,ssyl´noposelentsy, "exile settlers"). In addition, for persons who served full term, but who were denied the free choice of place of residence, it was recommended to assign them for "free settlement" and give them land in the general vicinity of the place of confinement.
    This implement was also inherited from the katorga system.
    Life after term served
    Persons who served a term in a camp or in a prison were restricted from taking a wide range of jobs. Concealment of a previous imprisonment was a triable offence. Persons who served terms as "politicals" were nuisances for "First Departments" (?????? ?????, Pervyj Otdel, outlets of the secret police at all enterprises and institutions), because former "politicals" had to be monitored.
    Many people released from camps were restricted from settling in larger cities.
    Lack of prosecution
    It has often been asked why there has been nothing along the lines of the Nuremberg Trials for those guilty of atrocities at the Gulag camps. Two recent books, reviewed by Peter Rollberg in the Moscow Times,[37] cast some light on this. Tomasz Kizny´s Gulag: Life and Death Inside the Soviet Concentration Camps 1917-1990 details the history of the labour camps over the years while Oleg Khlevniuk´s The History of the Gulag: From Collectivization to the Great Terror presents records of confidential memos, official resolutions, individual testimonies and tabulated statistics. Rollberg explains how both books contribute to our understanding of why there were no post-Communism trials. "The gulag had already killed tens of thousands of its own most ardent killers. Again and again, yesterday´s judges were declared today´s criminals, so that Soviet society never had to own up to its millions of state-backed murders."
    Gulag memorials


    The Gulag Memorial
    The Memorial pictured below in St Petersburg is made of a boulder from the Solovki camp -- the first prison camp in the Gulag system. People gather here every year on the Day of Victims of the Repression (October 30).
    References
    1. ^ The Gulag Collection: Paintings of Nikolai Getman.
    2. ^ Anne Applebaum -- Inside the Gulag
    3. ^ Gulag: Understanding the Magnitude of What Happened
    4. ^ The National Archives Learning Curve
    5. ^ Gulag: A History of the Soviet Camps, by Anne Applebaum
    6. ^ Gulag from InfoPlease.com
    7. ^ a b Anne Applebaum. "GULAG: a history" (HTML) (in English). Retrieved on 2007-12-21.
    8. ^ The Other Killing Machine, The New York Times.
    9. ^ Stalin´s forgotten victims stuck in the gulag, Telegraph.
    10. ^ Getty, Rittersporn, Zemskov. Victims of the Soviet Penal System in the Pre-War Years: A First Approach on the Basis of Archival Evidence. The American Historical Review, Vol. 98, No. 4 (Oct., 1993), pp. 1017-1049, see also Politics Stalin
    11. ^ US DOJ prisons
    12. ^ Repressions
    13. ^ Often, one finds statements that Soviet PoW landed in the Gulag after release, which is a confusion with two other types of camps. During and after World War II freed PoWs went to special "filtration" camps. Of these, by 1944, more than 90 per cent were cleared, and about 8 per cent were arrested or condemned to penal battalions. In 1944, they were sent directly to reserve military formations to be cleared by the NKVD. Further, in 1945, about 100 filtration camps were set for repatriated Ostarbeiter, PoWs, and other displaced persons, which processed more than 4,000,000 people. By 1946, 80 per cent civilians and 20 per cent of PoWs were freed, 5 per cent of civilians, and 43 per cent of PoWs re-drafted, 10 per cent of civilians and 22 per cent of PoWs were sent to labor battalions, and 2 per cent of civilians and 15 per cent of the PoWs transferred to the NKVD, i.e. the Gulag. -- ("??????-???????????? ??????" ("Military-Historical Magazine"), 1997, No5. page 32)
    14. ^ a b Repressions
    15. ^ Antony Barnett (2004-2-1). "Revealed: the gas chamber horror of North Korea´s gulag" (in English). Guardian Unlimited. Retrieved on 2007-12-21.
    16. ^ D.J. Dallin and B.I. Nicolayesky, Forced Labour in Soviet Russia, London 1948, p. 153.
    17. ^ See, e.g. Michael Jakobson, Origins of the GULag: The Soviet Prison Camp System 1917-34, Lexington, KY: University Press of Kentucky, 1993, p. 88.
    18. ^ See, e.g. Galina M. Ivanova, Labor Camp Socialism: The Gulag in the Totalitarian System, Armonk, NY: M.E. Sharpe, 2000, Chapter 2.
    19. ^ Cf, e.g., Istorija stalinskogo Gulaga: konec 1920-kh - pervaia polovina 1950-kh godov; sobranie dokumentov v 7 tomakh, ed. by V. P. Kozlov et al., Moskva: ROSSPEN 2004, vol. 4: Naselenie GULAGa
    20. ^ Franciszek Proch, Poland´s Way of the Cross, New York 1987 P.146
    21. ^ Project In Posterum [1]
    22. ^ a b c Repressions
    23. ^ Mark Elliott. "The United States and Forced Repatriation of Soviet Citizens, 1944-47," Political Science Quarterly, Vol. 88, No. 2 (June, 1973), pp. 253-275.
    24. ^ Repatriation -- The Dark Side of World War II
    25. ^ Forced Repatriation to the Soviet Union: The Secret Betrayal
    26. ^ The warlords: Joseph Stalin
    27. ^ Remembrance (Zeithain Memorial Grove)
    28. ^ Soviet Prisoners of War: Forgotten Nazi Victims of World War II
    29. ^ Sorting Pieces of the Russian Past
    30. ^ Patriots ignore greatest brutality
    31. ^ Joseph Stalin killer file
    32. ^ Getty, Rittersporn, Zemskov. Victims of the Soviet Penal System in the Pre-War Years: A First Approach on the Basis of Archival Evidence. The American Historical Review, Vol. 98, No. 4 (Oct., 1993), pp. 1017-1049, see also Stalin Politics
    33. ^ ??????? ?.?. ? ??????? ? ??????????? ????????? ???????. 1944-1951 ???? // ??????? ????. 1990. No 4 (Zemskov V.N. On repatriation of Soviet citizens. Istoriya SSSR., 1990, No.4
    34. ^ Leonid Borodkin and Simon Ertz ´Forced Labour and the Need for Motivation: Wages and Bonuses in the Stalinist Camp System´, Comparative Economic Studies, June 2005, Vol.47, Iss. 2, pp. 418-436.
    35. ^ "Demographic Losses Due to Repressions", by Anatoly Vishnevsky, Director of the Center for Human Demography and Ecology, Russian Academy of Sciences, (Russian)
    36. ^ "The History of the GULAG", by Oleg V.Khlevniuk
    37. ^ Prosecuting the Gulag, Moscow Times, January 21, 2005, retrieved 18 January 2007.
    Literature
    ? Anne Applebaum, Gulag: A History, Broadway Books, 2003, hardcover, 720 pp., ISBN 0-7679-0056-1.
    ? Walter Ciszek, With God in Russia, Ignatius Press, 1997, 433 pp., ISBN 0-8987-0574-6.
    ? Nicolas Werth, "A State Against Its People: Violence, Repression, and Terror in the Soviet Union, in Stephane Courtois et al., eds., The Black Book of Communism: Crimes, Terror, Repression, Harvard University Press, 1999, ISBN 0-674-07608-7, pp. 33-260.
    ? Alexander Dolgun, Patrick Watson, "Alexander Dolgun´s story: An American in the Gulag", NY, Knopf, 1975, 370 pp., ISBN 978-0394494975.
    ? Simon Ertz, Zwangsarbeit im stalinistischen Lagersystem: Eine Untersuchung der Methoden, Strategien und Ziele ihrer Ausnutzung am Beispiel Norilsk, 1935-1953, Duncker & Humblot, 2006, 273 pp., ISBN 9783428118632.
    ? J. Arch Getty, Oleg V. Naumov, The Road to Terror: Stalin and the Self-Destruction of the Bolsheviks, 1932-1939, Yale University Press, 1999, 635 pp., ISBN 0-300-07772-6.
    ? Eugenia Ginzburg, Journey into the whirlwind, Harvest/HBJ Book, 2002, 432 pp., ISBN 0156027518.
    ? Eugenia Ginzburg, Within the Whirlwind, Harvest/HBJ Book, 1982, 448 pp., ISBN 0156976498.
    ? Gustaw Herling-Grudzinski, A World Apart: Imprisonment in a Soviet Labor Camp During World War II, Penguin, 1996, 284 pp., ISBN 0-14-025184-7.
    ? Paul Gregory, Valery Lazarev, eds, The Economics of Forced Labour: The Soviet Gulag, Stanford: Hoover Institution Press, 2003, ISBN 0-8179-3942-3, full text available online at "Hoover Books Online"
    ? Oleg V. Khlevniuk, The History of the Gulag: From Collectivization to the Great Terror, Yale University Press, 2004, hardcover, 464 pp., ISBN 0-300-09284-9.
    ? Tomasz Kizny, Gulag: Life and Death Inside the Soviet Concentration Camps 1917-1990, Firefly Books Ltd., 2004, 496 pp., ISBN 1-55297-964-4.
    ? John H. Noble, I Was a Slave in Russia, Broadview, Illinois: Cicero Bible Press, 1961).
    ? Jacques Rossi, The Gulag Handbook: An Encyclopedia Dictionary of Soviet Penitentiary Institutions and Terms Related to the Forced Labour Camps, 1989, ISBN 1-55778-024-2.
    ? Varlam Shalamov, Kolyma Tales, Penguin Books, 1995, 528 pp., ISBN 0-14-018695-6.
    ? Danylo Shumuk,
    o Life sentence: Memoirs of a Ukrainian political prisoner, Canadian Institute of Ukrainian Study, 1984, 401 pp., ISBN 978-0920862179.
    o Za Chidnim Obriyam -(Beyond The Eastern Horizon),Paris, Baltimore: Smoloskyp, 1974, 447 pp.
    ? Aleksandr Solzhenitsyn
    o One Day in the Life of Ivan Denisovich, Signet Classic, 158 pp., ISBN 0-451-52310-5.
    o The Gulag Archipelago, Harper & Row, 660 pp., ISBN 0-06-080332-0.
    o The Gulag Archipelago: Two, Harper & Row, 712 pp., ISBN 0-06-080345-2.
    o The First Circle, Northwestern University Press, 580 pp., ISBN 978-0810115903.
    ? Solzhenitsyn´s, Shalamov´s, Ginzburg´s works at Lib.ru (in original Russian)
    ? Istorija stalinskogo Gulaga: konec 1920-kh - pervaia polovina 1950-kh godov; sobranie dokumentov v 7 tomach, ed. by V. P. Kozlov et al., Moskva: ROSSPEN 2004-5, 7 vols. ISBN 5-8243-0604-4
    ? Chabua Amirejibi, ???? ???????? (Gora Mborgali). Tbilisi, Georgia: Chabua, 2001, 650 pp., ISBN 99940-734-1-9.”
  • 35. realista 2008. augusztus 12. 18:58
    „pinochet
    ""Ha meg ennyire vágytok a népi demokráciára, menjetek Észak-Koreába, ott biztos földi paradicsom van elvtársak.""
    Te meg az elvtársad mellé....Gondolom,nem véletlenül választottad ki ezt a nevet....”
  • 34. Fegor 2008. augusztus 12. 17:56
    „semmi baj. a mai politikusok erkölcstelenek ez nem vitás. az akkoriak is azok voltak ez sem vitás. hogy melyik rendszerben folyt gátlástalanabb garázdálkodás, azt nem tudom. az biztos, hogy ma személyes érdekekből akkor pedig ideológiailag (ami nyilván megint személyes érdekből adódik) folyt a "kizsákmányolásunk" szocializmus ide vagy oda egyre megy. csak azért mert a maiak lopnak, nem tudom felmenteni az előző rendszert, mert attól még az ágyazott meg ezeknek. ezért írtam az utolsó mondatot. továbbra is az a véleményem, hogy az akkori jóléti intézkedéseket és trehányságokat most fizetjük ki. nekem senki ne magyarázzon ingyenességről. mert írástudatlannak ingyen volt a szakmája, és még csak adót sem fizetett, a munkahelyén a normák is tesséklássék voltak beállítva (ha voltak), de mindezt én fizetem most adóban és ráadásul a szakmám sem volt ingyen. amúgy beszélhetnénk a középiskolák ingyenességéről is. amúgy beszélhetnénk az általános iskolák ingyenességéről is. nem védem a mai politikusokat, de nagyon rosszul esik, ha szembeállítanak azzal, hogy akkor bezzeg minden ingyen volt, mert a saját bőrömön azt tapasztalom, hogy dehogyis. és ezekhez képest a rapcsákszobor kismiska. (de ettől még nem kellett volna felállítani félreértés ne essék!)”
53 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Leadta pályázatát a vásárhelyi kistérségi iroda

Hódmezővásárhely - Rendben leadta Kistérség, település, gondolat című pályázatát a helyi vidékfejlesztési iroda – tudtuk meg Barna Viktor irodavezetőtől. Tovább olvasom