Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

Szeremlei Sámuel: hosszú élet és rendkívüli munkabírás

Hódmezővásárhely - 175 éve született Szeremlei Sámuel református lelkész, Hódmezővásárhely történetírója.
A 19–20. század magyar értelmiségének kiemelkedő tagjaira jellemző volt, hogy nemcsak választott szakmájukban teremtettek maradandó értékeket, hanem más szakterületen, szakterületeken is sokat köszönhet nekik az utókor. Ilyen személyiségnek számított Szeremlei Sámuel is, aki református lelkészként került Vásárhelyre: előbb 1864 és 1866 között segédlelkészként, majd hosszabb külföldi tanulmányutat követően 1871-től az újtemplomi parókia lelkipásztoraként szolgált.

Szeremlei 1837. szeptember 4-én, református lelkész gyermekeként született a Borsod megyei Gelejen. A pályaválasztásban édesapja útmutatásait követte, emellett már gyermekkorában sokat olvasott Magyarország történelméről, és ezen érdeklődése hosszú élete során sem hagyott alább. Történetszemléletét a kor divatos irányzata, a pozitivizmus szabta meg. Harmincéves volt, amikor megírta és Pesten kiadta az 1848–49-es forradalom és szabadságharc krónikáját, két kötetben. Egy évvel később megházasodott: Daróczi Ilonát vette feleségül. Hat gyermekük közül csak négy érte meg a felnőttkort.

A város történelmét végleges ideköltözése óta kutatta. Sorra láttak napvilágot kisebb-nagyobb tudományos munkái: az unitárius kérdésről szóló vitairata (1884), Vásárhely város földesurai és birtokaik (1885), különböző egyházi beszédek és vitairatok. Történetírói munkásságát előmozdította, hogy 1885-től a tiszántúli református egyházmegye levéltárnokaként is tevékenykedett. 1890-ben megjelentette Szőnyi Béniámin és a hódmezővásárhelyiek című korrajzát, ami ötkötetes monográfiájának – amelynek megírását hivatalosan 1889-ben vállalta el – előzményeként szolgált.

Legnagyobb hatású műve kétségtelenül az öt kötetben, 3141 oldal terjedelemben, a városi tanács támogatásával megjelent monográfiája, amely Hódmezővásárhely történetét mutatja be a kezdetektől egészen 1848-ig. A több évtizedes kutatómunka során Szeremlei nem pusztán a történelem és az egyháztörténet terén szerzett jártasságot, hanem a kapcsolódó segéd- és társtudományokkal is ügyesen bánt: a címertan, pecséttan vagy a néprajz, régészet, történeti földrajz mai kutatói is bátran használhatják a monográfiát. Közben kutatott az egyházi, a Károlyi, az országos, valamint a bécsi levéltárakban is. A munkával Szeremlei szeretett volna a millennium idejére, 1896-ra elkészülni, de a hatalmas forrásanyag és lelkészi, valamint közéleti feladatai (iskolaszéki elnök, törvényhatósági bizottsági tag stb.) miatt csak 1900 és 1913 között látott napvilágot fő műve.

A jutalom nem maradt el: a Magyar Tudományos Akadémia 1908-ban levelező tagjai közé fogadja Szeremleit. 1917-től az akkor öt éve létező Debreceni Tudományegyetem díszdoktora. Az ország törvényhatósági joggal felruházott városai, egyetemei, könyvtárai, jelesebb tudósai jutottak első körben a munkához. Második körben több vásárhelyi polgár, illetve olvasókör is kapott a kötetekből. Számos szakfolyóirat, illetve hírlap emlékezett meg elismerőleg Szeremlei munkásságáról.

A tudós lelkész 76 évesen, monográfiája ötödik kötetének megjelenése után nyugalomba vonult, de nem sokat pihent: kiadta a vásárhelyi református templomok építésének történetét összefoglaló füzetét (1914), és sajtó alá rendezgette a vásárhelyi református egyház történetét taglaló munkáját, amelyet csak halála után, 1927-ben, illetve 1938-ban adott ki veje, Tereh Gyula helybeli református lelkész.

Szeremlei Sámuelnek hosszú élet (87 év) és rendkívüli munkabírás adatott meg. Az iránta tanúsított tiszteletet és szeretetet jellemzi, hogy a korabeli helyi sajtó súlyos csapásként, katasztrófaként jellemzi Vásárhely tudós történetírójának 1923. november 20-án bekövetkezett halálát. Sokoldalú munkássága időtálló: monográfiája és legtöbb könyve, tanulmánya, cikke egy mai vásárhelyi helytörténész számára is megkerülhetetlen forrásmunkának számít.

Presztóczki Zoltán,
a Szeremlei Társaság titkára, Hódmezővásárhely

Olvasóink írták

  • 1. besenyőmiskabácsi 2012. szeptember 09. 21:15
    „Köszönet a megemlékezésért.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kerékpáros kalandtúra

Szombaton 17 órakor érkezik Mindszentre a Tisza szakaszait bejáró Tiszavölgy kerékpáros kalandtúra – főszervező Hidvégi-Üstös Pál, a Tisza nagykövete –, amelynek 280 regisztrált résztvevője van. Tovább olvasom