Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C

Színpadon a Piroska-sztori

Hugo Hartung Gyakran gondolok Piroskára című regényéből írt színdarabot a székkutasi Szabó Emese. A helyiek között elkezdődött a szereplőválogatás.
– A székkutasi olvasókör elnökének, a kulturális és civil ügyek önkormányzati tanácsnokának, Kovácsné Rostás Erzsébetnek az ötlete volt nagyjából másfél éve, hogy a Hugo Hartung-történetből írjunk színdarabot – emlékezett a kezdetekre a 35 éves Szabó Emese. – Engem jelöltek ki a „végrehajtásra", mert a szegedi egyetem magyar szakán végeztem.

Először a vázlatot készítették el – azt még közösen –, a párbeszédes részeket Emese már egyedül írta meg, 1 hónap alatt. Nem a filmet, hanem a regényt vette alapul, és a színpadi mű címét – Gyakran gondolok Piroskára – is onnan kölcsönözte. – Nem volt egyszerű: kismama vagyok, második gyermekünket várjuk, és akkor tudtam csak írni, amikor a 2 és fél éves Franciska délután aludt. Ezt a napi másfél órát kellett kihasználni. Megkezdődött a szereplőválogatás, egy kört már megtartottunk, de még legalább kettőre lesz szükség. Nyolc fontosabb és 15-20 kisebb szerep található a darabban, vagyis összesen mintegy 25-30 helyi lakos kap lehetőséget a fellépésre. Fontos, hogy székkutasiak formálják meg a karaktereket. A férfi főszereplőt, az András néven megjelenő Hugo Hartungot még keressük, a női, vagyis Piroska már megvan, de a nevét korai lenne nyilvánosságra hozni – közölte az első színdarabos író.

A darabban lesznek zenés, énekes, táncos jelenetek, betétek, a legtöbben ezekre jelentkeztek – árulta el Szabó Emese. Részt vállal a megvalósításból a község híres prímása, Labozár Antal is. Amint kialakul a szereplőgárda, következhetnek a próbák. Mivel várhatóan minden színpadra lépő dolgozik vagy iskolába jár, hetente egy összejövetelt tervezhetnek. De ráérnek, a premierre nincs határidő, a színdarabot – a tervek szerint – falunapokon, egyéb közösségi összejöveteleken szeretnék majd bemutatni.

– Az írásban sem volt, de a rendezésben, a színpadra állításban végképp nincs semmilyen gyakorlatom, tapasztalatom. Mivel nyárra várjuk a babánkat, elképzelhető, hogy a rendezésben segítséget kérek a vásárhelyi Bessenyei Ferenc Művelődési Központ munkatársaitól. A legfontosabb, hogy ezért az ügyért meg kell mozdulnia az egész falunak, hiszen rólunk szóló történetet mutathatunk be. Az összefogásra jó példa, hogy jelmezt nem kell csináltatnunk, több háztól jelezték: rendelkeznek korabeli, az 1920-as éveket idéző ruhákkal – zárta gondolatmenetét Szabó Emese.

Olvasóink írták

  • 2. xenopus 2013. február 15. 19:44
    „Kiderül a kb 3. előadás utáni nézettségből!”
  • 1. 48as 2013. február 13. 16:30
    „Na akkor már csak német?l kell megtanulni beszélni, gondolkodni, és érezni, mert ez a történet legfeljebb néhány korabeli németet érdekelhet, de nem a mai nemzedéket.
    Hogyis van ez, ami nem megy nem kell erôltetni. :-))”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Száz év után is Bandula

Bandula Sándor kocsmája és vegyeskereskedése évtizedekig viszonyítási pont volt a városban. Tovább olvasom