Délmagyar logó

2017. 10. 20. péntek - Vendel 9°C | 24°C Még több cikk.

Szomszédok voltak, egybekeltek – ötven éve

Mártély - Eleinte csak szomszédai voltak egymásnak a vásárhelyi Szentesi utcában Béres Károly és Bereczki Mária. Aztán a fiatalok szerelmesek lettek, s 1957 karácsonyának első napján össze is házasodtak. Negyvenhárom esztendeje Mártélyon élnek, s nemrég tartották az aranylakodalmukat.
Kiabálásunkra egy aprócska puli futott csöndesen a kapuhoz a mártélyi Alkotmány utca közepén lévő portánál. Kisvártatva gazdája, Bereczki Mária is megérkezett. A 73 éves asszony nemrég ünnepelte 50. házassági évfordulóját férjével, a 70 éves Béres Károllyal.

– Régen a vásárhelyi Szentesi utcában laktunk, egymás szomszédságában. Így találkoztunk, s ez szerelem lett első látásra – mondta mosolyogva a néni.

Az ötven éve készült esküvői fotón a férj, Béres Károly még bányász díszruhában áll felesége, Bereczki Mária mellett Fotó: Miskolczi Róbert

Érdekesség, hogy akkoriban – vagyis 1957-ben – még eskettek karácsonykor is. A pár ezt ki is használta, s az ünnep első napján egybe is kelt. Nyolc évvel később Karcsi bácsi szülőfalujába, Mártélyra költöztek.

Megismerkedésükkor a fiatal Károly a pécsi szénbányában dolgozott. Az ifjú vájár a tárnában tudta meg, hogy megszületett első kislánya, Marika. Alig lett pár hónapos a kisbabájuk, Károly hazajött Mártélyra, hogy családja közelében lehessen.

– Akkortájt én a vásárhelyi Szántó Kovács János utcai óvodában voltam dajka. Később a fémipar mártélyi üdülőjének lettem a gondnoka, férjem meg ugyanennek a gyárnak volt az éjjeliőre – mondta a háziasszony.

Első lányukat még kettő követte. Azóta mind a három családot alapított, így az idős házaspárnak hat unokája van.

Béreséknél minden reggel a Délvilág elolvasásával indul nap. Ha végeztek az újság átnézésével, megetetik tíz tyúkjukat, s maguk is az asztalhoz ülnek reggelizni. Karcsi bácsi nagy bánatára nemrég el kellett adniuk tíz birkájukat, mert már nem tudták kis nyugdíjukból fizetni a takarmány árát.

– Minden reggel kihajtottam őket Bobival, a kutyámmal a legelőre. Azóta is kimegyek a pulival a vasútoldalba, az erdőig. Ilyenkor egy kicsit nosztalgiázom – árulta el könnyeivel küszködve a házigazda.



Olvasóink írták

  • 1. Kulik Emese 2008. február 08. 12:20
    „Gratulálunk!:)”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Drótkerítést gyárt a rendszerváltás óta

Hódmezővásárhely - Nyugdíjba vonulása után, a rendszerváltás óta kezdett kerítést, rácsot, drótból… Tovább olvasom