Délmagyar logó

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 17°C Még több cikk.

Szülőfaluját elvitte a Temes

A Vajdaságban született, a második világháború alatt azonban kalandos úton elhagyta otthonát Visky Lajos, aki több mint hatvan éve él Vásárhelyen. A nyugdíjaslakópark Lajos bácsija nemrég egy újság hasábjain látta-olvasta, hogy szülőfaluját elvitte az áradó Temes.
Lajos bácsi szertornász volt, talán ennek köszönheti, hogy nem látszik rajta a kora. Fotó: Tésik Attila
– Visky Lajos, Lajos bácsi – mutatkozik be cinkos mosollyal az arcán a vásárhelyi nyugdíjaslakópark egyik lakója, s hozzáteszi: sose hagyta, hogy urazzák, s ez bevált. A vajdasági származású, nyolcvannégy esztendős Lajos bácsi élettörténete nem mindennapi, bővelkedik a fordulatokban.

Módoson született, két testvére nagyon pici korában meghalt, így egyedüli gyerekként nőtt fel. Kereskedő végzettséget szerzett, s egészen fiatalon munkába állt: olyan falvakban dolgozott, ahol több nyelvet kellett beszélni. Az ő kis utcájában négy nemzet, szerb, magyar, német és bolgár családok gyermekei cseperedtek fel, így a nyelvet is megtanulták egymástól. Románia közelsége miatt pedig Visky Lajos ezt a nyelvet is elsajátította valamilyen szinten.

Húszéves volt, amikor 1941-ben a magyaroknak megengedték, hogy magyar iskolákat nyissanak arrafelé. Jelentkezett tanítónak, és 1944-ig pedagógusként dolgozott. Egy éjjel azonban minden megváltozott: édesapját elhurcolta néhány nacionalista fiatal, véresre verték, Nagybecskerekre vitték, s családja nem látta őt többet. Ekkor mondta édesanyja a fiának: menjen el. A fiatalember minden iratát eldobta, s útnak indult Romániába. Temesvár előtt megállította őt három szuronyos civil, ő azonban – mivel évtizedekig focizott, s szertornázott – jó sprinter lévén futásnak eredt, mert meglátott egy orosz teherautót. A katonák felrántották őt a kocsira, s bevitték a városba. Az éjszakát egy padon töltötte, másnap pedig Magyarország felé indult. Az aradi úton ismét egy orosz teherautó sofőrje segített neki – a hódmezővásárhelyi Andrássy úton, a mozinál tette le Visky Lajost, aki azóta is a városban él.

Dolgozni kezdett, kőművesnek segített, majd a csongrádi pontonhíd építésénél tolmácsolt. Elérte, hogy az odahurcolt 30 vásárhelyi asszonyt hazaengedjék – amikor készen lett a híd, Visky Lajos harminc vasárnap más-más háznál ette a tyúkhúslevest. Később egy állami boltban, majd a tsz-ben dolgozott, végigjárta a szamárlétrát, közben megnősült, s gyermeke született. Ahogy meséli, szép, okos, igen művelt lányt vett el, sajnos azonban már régen egyedül maradt.

1989-ben aztán egy Argentínába szakadt unokaöccse repülőjegyet küldött neki, így jutott Lajos bácsi Dél-Amerikába. Azt mondja, életében annyi bort nem ivott, húst, gyümölcsöt nem evett, mint ott. Közben mesélt a kinti magyaroknak a változásról, amelynek előszelét itthon már érezni lehetett. Egyikük azt mondta: nem hiszi, hogy a szovjet katonák kivonulnak országunkból. Lajos bácsi megvárta, amíg az utolsó is elment, aztán levelet küldött ottani barátjának a hírről, válasz azonban nem érkezett.

Visky Lajos a vásárhelyi közéletben fontos szerepeket vállalt, egy nyugdíjasklubnak és több olvasókörnek is tagja, a Mátyás utcainak egyik alapítója. Azt mondja, a becsület midig elsőrendű szempont volt az életében, ezért is nem gazdagodott meg, de mindig nyugodtan aludt. Az emlékei viszont olykor ma is felkavarják: nemrég egy újságban olvasott a Temes áradásáról, nyilatkozott az a férfi, akinek egykor édesanyja eladta a házukat, s fotót is látott szülőfalujáról. Azt mondja, nem biztos benne, hogy a régi házuk is összedőlt, de hogy a folyó komoly pusztítást végzett, ahhoz kétség sem fér.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lázár János úgy véli, meg akarták félemlíteni

A jobb- és baloldali pártok vásárhelyi képviselői egyaránt elítélik Lázár János polgármester családi… Tovább olvasom