Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Tényleg van élet az iskolán kívül is

Hódmezővásárhely - A tavalyi létszámleépítések kapcsán, szinte napra pontosan egy éve írtunk két elbocsátott pedagógusról, Gaálné Szél Katalinról és Oskovics Katalinról. Mindketten több mint két évtizede a pályán lévő testnevelőként kerültek az utcára.
Azóta a csalódást, az elkeseredést legyőzve megtalálták céljukat, helyüket új életükben. Egyikük a takarítástól a sportszervezésig tizennégy tevékenységre váltott vállalkozói igazolványt.

A kétdiplomás, 46 esztendős Gaálné Szél Katalin huszonhárom éves pedagógusi pályafutásából tizenötöt dolgozott a Németh László gimnáziumban, és az „elbocsátó, szép üzenet" bár nem érte teljesen váratlanul, megdöbbentette. Egyszer sem jelezték, említették neki, hogy elégedetlenek lennének munkájával. Akkor a következőket nyilatkozta: „A pedagógusságból elegem lett, nem jó felé megy a szakma, csak a pénz számít."

– Ezt az állításomat most is tartom – közölte, mikor felidéztük számára az egy évvel ezelőtt történteket. – Nem sokáig keseregtem, kerestem a lehetőséget, s elvégeztem két tanfolyamot, az egyikre jövedelempótló támogatást is kaptam. Még szeptemberig várok, gyógymasszőrként képzelem el a jövőmet, folyamatosan írom a pályázatokat, gyógyfürdőben vagy reumatológus mellett szeretnék elhelyezkedni. Tudom, nem lesz egyszerű, mert szinte telítettek az állások. Ha nem sikerül, majd másutt próbálkozom. Utólag örülök, hogy kikerültem az oktatásból, nem hiányzik a szakma. Csak azok képzelik, hogy nincs élet az iskolán kívül, akik ott vannak.

Kitüntetés

Oskovics Katalin kicsit a sors fintoraként szombaton vehette át a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének kitüntetését, aranyérmét kiemelkedő pedagógusi munkájáért. Nem igazán tudott örülni: – Nyomtak a sebre egy tapaszt... A sport, a testnevelés az igazi világom, nagyon hiányzik, és tudom, a tanári pályán lenne a helyem. De ha nem tehetem azt, amit szeretek, azt szeretem, amit tehetek.

A háromdiplomás, idén 47 esztendős Oskovics Katalinnak tavaly a katolikus kezelésbe került Tornyai János Általános Iskola intett búcsút, húsz év után. A döntés váratlanul érte, szó nélkül távozott – és azóta sem ment még az intézmény környékére sem. Hamar rájött, családja miatt is előre kell néznie, nem vissza, és az általa felállított „tételt" is bizonyítani akarta: „A testnevelő olyan, mint az avas szalonna, mindenre jó."

– Több együtt érző levelet, telefont kaptam – mesélte Oskovics Katalin –, ezek is segítettek talpra állni. Tavaly nyáron elvégeztem egy masszázstanfolyamot, és ősszel már oktathattam is. Ez a sikerélmény jót tett a testemnek, a lelkemnek és a pénztárcámnak egyaránt. A természetgyógyászattal is kacérkodtam, megismerkedtem a Voll-diagnosztikával, ami egyfajta egészségi állapotfelmérést jelent. Most ebben próbálok érvényesülni, jól haladok, pár hónap után biztos egzisztenciát jelentő státusba kerültem egy cégnél. Azért minden eshetőséggel számolva május 18-án kiváltottam a vállalkozói igazolványt tizennégy tevékenységi körre, a takarítástól a sportszervezésig.

A Fontanában, ahol testvére társtulajdonos, bérel helyiséget, fogadja vendégeit, és időnként a recepción is találkozhatunk vele. Ahogy ő fogalmazott, „egyik" kezével kihúzta magát a bajból, a „másikkal" másokon akar segíteni – példájával is, hogy újra lehet, kell kezdeni. „Nem szabad elkeseredni, bármiből, bárhonnan lehet erőt meríteni. A pedagógusok hihetetlen szellemi tőkével rendelkeznek. Most jól érzem magam, bár a lelkemet még gyógyítgatom. Kár lenne tagadni, az elbocsátással kapcsolatos fájdalom örökké megmarad."

Olvasóink írták

  • 4. Lemba 2008. június 23. 17:22
    „Kedves Oikati
    Most szervezunk egy karate edzotabort, ami onvedelemre koncentral. Eddig meg mindig mindenki elvezte annak ellenere, hogy faraszto. Probalkozzon beiktatni a programjukba.”
  • 3. Oikati 2008. június 22. 20:32
    „Köszönöm a sok elismerő megkeresést.Eddig is sok erőt merítettem az ilyenekből,ezután is így lesz.Lehet, hogy a jó ötletek pedig, amelyeket pl. a hozzászólások sorában kapok, még meg is valósulnak egyszer. ;-))”
  • 2. Klegersberg Kúnó 2008. június 20. 17:43
    „Egyetértek egyszerű polgárral! Javaslom Oskovics Katinak és a többi, mások által "feleslegesnek tartott" tanult pedagógusnak, hogy vágjanak bele egy olyan vállalkozásba, ahol a fiatalságot felnevelnék a nagybetűs ÉLETRE! Mert azt se a családtól (tisztelet a kivételnek) se az iskolától, se pedig társadalomtól nem kapják meg. Ha mindezt megfizethető áron vállalnák tuti, hogy lenne rá kereslet. Hívják személyiségfejlesztő tréningnek, vagy akárminek. Sajnos igen nagy szükség lenne rá. Gondolom nem kell sorolnom a példákat...”
  • 1. egyszeru polgar 2008. június 19. 12:11
    „Bizony pocsekolas a pedagogusok "kidobasa", s kozben folyamatosan jelennek meg cikkek kallodo, semmittevo fiatalokrol. A szakemberek kihajitasa helyett atszervezessel, az iskola utani elfoglaltsagrol kellene gondoskodni. Termeszetesen koltsegekkel jarna, de osszessegeben a raforditas megterulne, hiszen kevesebb kart okozhatnanak ezek a fiatalok. Nyari szunet ideje nagyon hosszu, a szulok nem lehetnek otthon ilyen sokaig. Igy a gyerekek felugyelet nelkul vannak. Minden pedagogus tudja, az unatkozo /kortol fuggetlenul/ gyerekek mindig gondot okoznak. A szervezett programok , csoportos foglalkozasoknak nem kell luxus elletasunak lenni, csak olyan foglalkoztatast kell kitalalni, ami vonzza a mai gyerekeket.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Valaczkay Győző szerelme a kosárlabda és a bélyegek

Hódmezővásárhely - Az egykori vásárhelyi sikeredző, Valaczkay Győző már évek óta távol került szeretett sportágától, a kosárlabdától. Tovább olvasom